A dúskeblű szöszi és a polipok 5.

Az út hazáig viszonylag eseménytelen volt. Igaz, közben záporoztak keresztül-kasul a hiperfaxok: a Galaxiánus Birodalom hivatalos formában is tiltakozott az ellen, hogy a Földi Föderáció egy rombolóval megsértette az Űregyezményben kijelölt határokat és behatolt a polipoknak fenntartott területre, ráadásul agresszívan megtámadta az őket békésen igazoltatni akaró cirkálójukat. A Föderáció viszont tiltakozott az ellen, hogy egy diplomáciai hajót blokkoltak az engedélyezett útvonalon.
A kakaskodó nyilatkozatok ellenére egyik fél sem volt érdekelt a konfliktus kiterjedésében, így a hiperfaxokat félretolták és házon belül rendezték a kérdést.
Mint a hírszerzés információiból kiderült, Wadlabooból flottaparancsnok lett, Bent pedig a főnöke fogadta…
- Nos, szép kis kalamajkát okoztál nekünk…
- Nem tudom, miről beszél főnök.
- Hát a kis csetepatéról, ott a 49. jeladó környékén…
- Ismétlem, nem tudom miről beszél.
- Ja… - csapott a fejére szeretett elöljárója. – Ezek szerint aláíratták veled a titoktartási nyilatkozatot.
Ben kezdte kínosan érezni magát: - Sajnos nem áll módomban arról nyilatkozni, hogy az utóbbi egy évben aláírtam-e titoktartási nyilatkozatot.
A főnök számára minden világos volt.
- Ezek szerint először aláírattak veled egy nyilatkozatot, hogy nem beszélsz arról, hogy mi történt az úton, majd egy nyilatkozatot, hogy arról sem beszélhetsz, hogy bármit is aláírtál. Azonban nekem ebben az esetben meg van az anti-titoktartási nyilatkozatom, tehát előttem nem kell titkolóznod.
Ben számára felragyogott a reménysugár:
- Láthatom, főnök?
- Természetesen nem, hiszen ez titkos.
- Akkor hogyan beszélhetnék?
- Ide figyelj, Ben. Most vagy mindent elmondasz nekem, vagy holnaptól az adminisztrációs osztályon dolgozol. Értve vagyok?
Ben bólintott és mindent elmesélt, kezdve attól, hogy a polipok a remek sajtóvisszhang miatt figyeltek fel a miniszter útjára, azon keresztül, hogy az álvéletlen függvényeket ismerik a polipok egészen addig, hogy a szöszi csinibaba mutatta meg az ellenséges cirkáló gyenge pontját. Ezzel zárta le jelentését:
- Azt hiszem, ennek a nőnek az agyműködését érdemes lenne modelleznünk és új álvéletlen függvényt csinálni belőle. Az ember azt hinné, egyetlen értelmes gondolata sincs, de közben hülyére veszi a polipok csúcsszámítógépeit.
- Talán éppen ezért sikerült… Mert minden gondolata illogikus – gondolkozott el a főnök.
- Éppen ezért kellene kikérnünk a minisztériumból pár hétre. Összehozunk egy csapatot és olyan hercig függvényeket rakunk össze, hogy a polipok az összes csápjukra csomót köthetnek, mire feltörik.
- Erről ne is álmodj, Ben!
- Miért?
- Mert a miniszter úr minden vizsgálatot letiltott, aminek a szöszi lenne az alanya.
- Indoklás? – esett le Ben álla sokadjára.
- Nincs. Gondolom, attól fél, hogy rögzítenénk olyan emlékképeket, ami árthatna a karrierjének. Tudod, a közvélemény fene erkölcsös, nem szereti, ha egy föderációs vezető közköltségen szexturákat szervez magának.
- Akkor kihagyjuk?
- Úgy tűnik igen. A szöszi barátnőd megkapja a föld csillagot, a sajtó már úgyis úgy emlegeti, mint nemzeti hőst.
- És én?
- Ne panaszkodj… Nesze! – dobott egy kis bársonydobozkát Ben felé, aki röptében elkapta. – Te is megkapod azt a csillagot és vele az előléptetésedet.
- És a pótlék? Valami a 75% felett, esetleg, ha már hivatalosan én is hős lettem?
- Ne légy telhetetlen! Ne feledd el, hogy az adminisztrációs osztályon még meg van az a pozíció…
És Ben nem volt telhetetlen: inkább ment volna vissza egy atompuskával harcolni egy polip cirkáló ellen, mintsem élete hátralévő részében jelentéseket és eljárásrendeket kelljen írogatnia.
Magában ezzel le is zárta az ügyet, pedig annak még korántsem volt vége…