Péter1985 beküldött történetei

- Figyelmet kérnék! Szólnék pár szót. Ha beszéd lenne, akkor úgy kellene kezdenem, hogy kedves rokonok, barátok, ismerősök és munkatársak. De szavaimat nem annak számom, így engedjétek meg mondanivalóm efféle kezdését. Kedves barátaim. Köszönöm, hogy eljöttetek és velünk örültök ezen a napon. Hosszú út vezetett el idáig, és tudom, egyedül sosem sikerült volna. Egész életemben a hit ereje vezette gondolataimat és cselekedeteimet. Én sok mindenben hiszek, amiben az emberek nem, és elvetem...

Gal’RasaN vagyok. Fajomat tekintve gassgorr, de ezt a faj képviselőim kívül nem nagyon tudják kiejteni. Az emberek egy másik szót alkalmaznak ránk, amit szintén a mi nyelvünkből vettek. Ők orknak hívnak minket, ami a mi nyelvünkön otrombát jelent. Pár száz évvel ezelőtt vándoroltunk be, de a hosszú csatározások során elfogytak harcosaink, és az emberek legyőztek minket. Kiváló harcosok lévén nem rabszolgának használtak minket, hanem hűbér seregnek. A gazdánknak akart hinni magát, de ezt...

Elsőnek az első találkozás volt, ami felhívta rám is a figyelmet. Másnap már kéz a kézben mentünk be, és ezáltal az ő közvetlen kollégái is tudomást vettem rólam. Az együtt töltött hónapok és a jóban-rosszban is egymás mellett maradás hamar elhessegette a konkurenciaként fellépő ifjú urakat. Egy év után, már érezhető volt a két tábor jelenléte. Voltak, akik megtagadtak tőlem minden segítséget, sőt magát a kollegialitást is. Ők páromhoz soha nem látok kedvességgel voltak. Hamar megkapták...

A szerelem vakká tesz. Te mondtad nekem még kapcsolatunk elején. Valóra vált. Vak lettél a világra, de én is ugyan olyan vak lettem. Engedd meg, hogy elmeséljek valamit, amiről nem lehet tudomásod, mert magamon kívül senkinek sem mertem beszélni róla. Nem mertem eléd állni, mert tudom, csak gyűlöleted vívtam volna ki vele. Nem lett volna hangos szavad, mert szinte sosem volt, de a szemeidben tükröződő megvetés nekem erősebb lett volna minden indulatnál. Most azért merek beszélni róla,...

Mindketten csodálkoztak milyen jó húsban van, és milyen szépen fejlődik. Egy rutin vizsgálat alkalmával egy apró elváltozást találtak. Megnyugtattak, hogy az csak olyan minimális, hogy a normális értéken belül van és lehet csak a gép egyik karja lehet lazább, mert már régi a gép. Terhesen minden hónapban mentünk CTG-re (a gyermek szívverését mérik ezzel az anyaméhen belül) és akkor mindig minden rendben volt...

- Bearanyoznák azzal a jövőmet, hogy hozzám jössz feleségül? Kipattintva a dobozt egy apró fehérarany gyűrűt fedtem fel.
Felállt és az a kezével felsegített.
- Legalább nem veszünk össze azon, kinek a nevét viselje. Szabad kezével óvatosan megsimogatta a hasát. Tekintetemmel követtem a mozdulatot és egy pillanatig várnom kellett, amíg felfogtam a jelentését.
- Hogy nekünk... mármint Te... és mióta? - eddig jutottam, utána már csak ajkamat tapasztottam az övéhez...

Ülök a parton, és némán hallgatom a csendet. A hajók monoton robajjal haladnak céljuk felé. Köröttem emberek vidám csevelye hallik. Barátok és barátnők, párok és társak, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok. Csak én ülök a parton, és némán bámulom a vizet. Hallom, ahogyan a madarak szállnak, ahogy a békák félénken kuruttyolnak a rovarok és bogarak kitinvázának súrlódását a természet más erőivel...

Gyenge vagyok! A múlt vétke szívja erőmet. Nem az én vétkem, mégis én szenvedek miatta, immár hosszú-hosszú ideje. Új utat mutattál, és én feltétel nélkül elfogadtam vezetésedet. Kezem adtam és kezem vetted és vezetted. Kevés volt az idő, mit együtt töltöttünk, de az is elég volt rá, hogy elveszítésed kínját oly mélyen magamba temessem, hogy ne tudjam...

Leírni egyszerűbb most, mint megcselekedni akkor. Elmentem és én is rendbe hoztam magam. Rossz szokásom szerint mindenfelé, amerre jártam, amennyire csak tudtam, körbe néztem. A lakás rendezettsége semmiben sem különbözött a szobájától. Villanyt nem nagyon kapcsoltam, de amit láttam, azt ind tetszett. Nem tudom mennyi időt voltam távol. Amikor visszatértem, egy székben találtam, amint ugyan azt a könyvet olvassa, amit én.
- Oszd meg velem kedvenc versed! ...

Rápillantottam. Elvesztettem a realitás tudatom és csak az vágyaim vezettek. Elengedtem a kezét, mely egy másodperccel korábban még szorításban volt, de most könnyen engedett. Ujjaimmal arcához értem. Kezem durvának tűnt az Ő bőréhez képest. Becsukta a szemét, és kissé oldalra döntötte a fejét. Lesiklattam ujjaimat a nyakára...