Laller beküldött történetei

Gyors, kis reggeli novella, kiváló az ébredéshez.

Jack Waterman álmodik. Manhattan még békésen alszik alatta, és ő még nem tudja, de az a nap igencsak meghatározó lesz az életében…

- Nos, ezen felül a hatóság felkéri a munkáltatót, hogy kezeskedjen…
Diktáltam tovább, tovább lépkedve. Az órára néztem, és megdöbbenve vettem észre, hogy mindössze pár perce diktálok.
Az ajtóra néztem, majd a lányra, aki felpillantott rám, megnézve mire várok. Ugyanis elhallgattam. Nem jutott semmi eszembe, amit lediktálhattam volna.
Tekintetünk összetalálkozott, ajkai lassan szétnyíltak, szinte könyörögve, hogy csókoljam meg...

- Fogd be, és figyelj ide. Épp meghallgatásra indultam, amikor beragadtam egy liftbe. Érted? Fel tudod fogni? – a hazugság úgy folyt elő a számból, mint a víz, szokás a csapból.
- Liftbe? Meghallgatás? Milyen meghallgatás?
- Nem érdekes! Nem az a lényeg, hanem az, hogy gyere ide, és szedj ki innen minket!
- Minket? Többen szorultatok be? Hányan?
- Ketten csak.
- Legalább valami jó csajjal? – kérdezte, és hallottam, hogy felül. Hangjában izgalom csengett......

Egy levélkés, melynek aranyozott volt a berakása, és melyet nem kizárt, hogy a nagyi helyezett oda nekem. Hogy használjam.
- Gyerünk, te undorító zsírtömeg! Hogy gondolhatod egyáltalán azt, amit gondolsz, ha nem mersz cselekedni utánuk? Nézz magadba, és vess kockát, ki is vagy valójában. Ha egyszer valamit elhatározol, cselekedd is meg, különben ugyan olyan senki maradsz, míg élsz. Most pedig takarodj...

Remek. Ez egy jó hír. A beszélgetések általában két és fél órásak voltak, egy röpke teával keresztezve. A tea maga nagyon finom volt, de utána az ember legszívesebben bebújt volna egy jó nagy paplan alá, és az álmaira bízta volna magát. De ilyenről szó sem lehetett itt, jöttek a kérdések, azon a nyugtató, bárgyú hangon. És az ember bármennyire is zárkózott személyiség volt, önkéntelenül is kitárulkozott. Tehát, ma ez a kis tea kimarad, és csak egy száraz, rideg beszélgetés lesz...

- Ott van. – mutattam a hatalmas almafa sötét árnyékára, mely alatt nem volt más, csak a hideg, enyhén vizes fű.
- Mi van ott? – förmedt rám Bonzo, és a szemeit meresztve nézett körbe. – Nincs itt semmi, csak a te betegesen ápolt kerted. – fintorgott, és akkor meghallottuk a zajt.
Olyan volt mintha valami hatalmas léggömb emelkedne, süllyedne egyfolytában, örökös légzés, ami beszívja, majd kilöki magából a levegőt...

- Megpróbáltunk nem foglalkozni a dögökkel, és inkább kimenteni az embereket, bár ahogy elnéztem öregem! Nem kellett nagyon segíteni őket. Volt egy nagyon kemény öreg anyóka. Fogta a sótartót és csak állt az asztalon. Amikor valami felmászott az asztalára nyomban oda csapott...

A teremben továbbra is csend volt, senki, sem mert megszólalni, a tanárnőt nézték, aki valahogy betegnek tűnt volna. Arcáról leolvadt a vigyor, és e helyébe kétségbeesés költözött félelemmel vegyítve.
„Kirúgattad őt! Elégedett vagy?” – üvöltött a fejében a kis hang, ami mindig megmondta neki, mit kéne tennie, és mit nem. Az utóbbi időben a kis hang azt reklámozta, hogy nem szabadna kísérleteket tennie arra, hogy a fiút eltávolítsák az iskolából, csak hagyja érlelődni, előbb-utóbb...

- ROBARTS BRENT SZÁZADPARANCSNOK VAGYOK. – süvöltötte lentről egy megafonnal felerősített hang, és nyomban megállt mindenki, aki valamilyen mozdulatra szánta volna el magát. – KÖRBE VAN VÉVE AZ ÉPÜLET, SENKI SEM TUD MENEKÜLNI. KÉREM, TEGYÉK LE A FEGVYEREIKET, ÉS FELEMELT KÉZZEL JÖJJENEK KI A FŐBEJÁRATON. – darálta a hang, mire kihasználva ezt a kis hatásszünetet, hátralöktem magamtól Jack-et, és kirántva a fegyveremet belelőttem Meredis fejébe. Egy lövés dördült csak el, de az levitte...

Aznap reggel minden ugyanúgy kezdődött, mint máskor kora reggel. Emberek ezrei ülnek autóba, a reggeli kávé után, ezrek szállnak be a tömegközlekedés lassú eszközeibe, ezrek alszanak tovább a kies, és még sötét sikátorokban. Az időjárás jó pár éve szeszélyes: nyáron mikor forróan kéne sütnie a napnak, akkor esik az eső, és hideg van, télen pedig rekkenő hőségben izzad az egész világ. A tudósok ezt mind a globális felmelegedés hathatós jelének vélik, sokan pedig csak lustán legyintenek...