Inopier(Tatyi) beküldött történetei

Nem csobog. Nem csöpög. Ki kéne mondani: tényleg gyönyörű. Nem a megvilágítás. Nem a helyzet. Nem a ruhat eszi az embert. Szóval egyszerűen szép. Semmi körülmény - pedig rágörnyed zöld szemeivel - szinte égetőek - szóval a spirál lapon fölégörnyed, mintha már a kor kijátszotta volna, vagy csak a Coraz mi meglátszik szépségén. Nem bókolok - mostanság már azt sem szabad...

Mindent bele - ordítjuk mikor szurkolunk. Na most megosztom a Nagyérdeművel mi is az a minden, amit egy ilyen igazi mindent belénél lehet gondolni...

Megvan - kiáltok halkan az oximoronok királynőjében. Sorra veszem belsőségeit. Ugye a méhéből indulok, de nem kifelé a napvilágra, hanem a belek útján befele. Bele fele, hol belefele tömi a perisztaltikus mozgást végző gyomor és nyelőcsöve az élelmiszerek gyömöszölését, pedig még mindig csak a felét látom a belének, vagyis a belének a felét, hogy belefele nyílik ki a bele fele. Mármint a másik fele, nem ez, nem az, hanem az ottani. Vagy ez már a harmadik fele? ...

igen: igéket idézek ide, idegeid idegesítése jóvoltából, játékosságainak jéggé jelentéseivel, jósággal jelesít jámborságod, oda ordítok odvas olvasóimnak olyanokat, okoskodásaik oktalanok, csak csűrökbe csápolásra csacsognak cserfes csitrik csodálatiasan zizegnek zavaró zárt zokszókat zempléni zártságomban, ehelyen etetnének ehetetlen eledellel ekkoriban, ezt eszem elemeiből erőltetve cuppantom cáfolatlan célzásaim célpontját célszemélyeimre...

Füstöt hagy az égen a repülő. Bár nem tudom miféle s kivezeti kiféle, lehet egyiptomi hadsereg szállingózik a magas égen, lehet az irakiak akarják megbosszulni kis hazánkon a még le nem dobott atombombát, mely a magyarok legnagyobb találmánya. Emlékezzünk most egy kicsit a rég volt korok újszerű embereire. Ott van példának okáért maga az ember. Elég rég volt, hogy újszerűnek fogták fel - ha felfogták - az állatok, hogy itt valami magasabb rendű lény keletkezett, bár sokszor manapság alattuk...

Kedves mindenki! aki azt mondod, hogy a számodra oly nagyra tartott "mesterkélt műmell" gyönyörű alliteráló szókapcsolat, na Te. Most nézd meg! Nagy tével írtam haszontalan nevedet, pedig tudom, nem kellett volna, ugyanis nem érdemled meg, legfeljebb groteszk ábrázolásmódban, de te is tudod, hogy a bájos lágyan hullámzó hölgyek mindig is szebbek lesznek a debella alkatú durva didivel megáldott melákoknál, talán érthetően: a hullámok mindig kedvesebben veszik hátukra az incselkedő...

Ülök a többiekkel egyetemben, vagy talán egyetemen ülünk - ki tudja a sok anyag miatt: LSD, narkó, kokain, fű, fa, virág, pontosan a biológiához tartozik mind, felfedezik egymást, mint kártékony rovarok a számukra élelmiszer gyanánt szolgáló oroszlánokat, vagy csak könnyed kis három ikszes orosz lányokat, a pornó oldalakon megfigyelhető torkokat, gégéket, nyelőcsöveket, melyekből a táplálék teljesen a gyomorba jut majd a fene tudja hova - és van-e épeszű ember akit érdekel-e-k, mert én...

Szopogatom ezt a nem! nem azt amire te perverz gondolsz. Vagy nem gondolsz, de most már biztos beugrott mire utalok. Szóval: nem Azt szopogatom, csak egy szőlőcukor van a számban és várom, hogy elolvadjon. Finom. Lágy dallam jut el fülemig, valaki hangját idézi számomra, kiét már régen hallottam, fel kéne hívni, lehet, de nincs a kártyámon csak 151 - vagy mennyi forint. Vagy több van - de minek hívjam fel? Nincs már okom rá, sajnos. El kéne felejteni, de tegnap is elalvás előtt... na mindegy,...

Szóval van ez az Obita, olyasmi lehet, mint a kedvesem, illetve a volt kedvesem, az én volt szívem. Eladtam másnak, letétbe helyeztem, most fáradtnak érzem magam hozzá - a fiú még mindig csak ül - és közben az idő telik. Segítek a boldogságában, de közben csak bántom magam. És ezzel természetesen őt is, mert még talán szeret - mint ember. Engem a belső miatt szeressenek - szakadna ki magamból a kiáltás, de elcsuklik könnyeim között.

- De, te, ... meghaltál. - jelentette ki a fiú, aki kezdte nem érteni az egészet.
- Nem, nem! Az aki ott feküdt a koporsóban, nos igen, én voltam, de még éltem.
- És az álmom? Na arra milyen magyarázatot adsz? Arról nem tudtál! Vagy... Tamás! Szép volt kis lány, ügyes vagy. De tényleg! Csak egy a bökkenő! Tamás már halott! - próbálkozott egy gyenge csellel a fiú, úgy tűnt a lányt meglepte...