36. fárasztó, avagy dinamizmus egy tündöklő csodára

Rendhagyó a helyzet, kettesben van a hármas páros, ki ettől páratlan, vagy akkor már kiket kell mondanom, illetve hát izé, szóval mert, hogy s mint történt nem tudom, de ki akarom mondom, hogy szépnek tartom, és mégse merem ki a leves a merőkanállal a lábosból vagy lábas illetve két és bal - mármint lábas. Vagy fedő, de akkor a lényeget eltakarja és ugyebár így is fedő lesz belőle, lényegtakarófedő, üres a helye. Öt párna és egy bolond várja, hogy visszaüljön ül-tő-helyére. Vagy be- vagy ba- vagy in + dáátív, vagy in + ákuzátív. Imádom mikor mondja, ilyen tuskót ritkán hallani. És a másik társ meg róla ír, röhöghetnékem van. Nem csobog. Nem csöpög. Ki kéne mondani: tényleg gyönyörű. Nem a megvilágítás. Nem a helyzet. Nem a ruhat eszi az embert. Szóval egyszerűen szép. Semmi körülmény - pedig rágörnyed zöld szemeivel - szinte égetőek - szóval a spirál lapon fölégörnyed, mintha már a kor kijátszotta volna, vagy csak a Coraz mi meglátszik szépségén. Nem bókolok - mostanság már azt sem szabad. És tényleg, ha már PaliMadárra vettek, mármint a ruhát és fel. Akkor igen. Pihenünk. De gyönyörű vagy - úgyis belepirulna - hisz ismerem. Lehet még én is belepirulnék.

Megnézem mennyi idő alatt veszi észre, hogy csodálom. Most kezdem. (Istenem, de szép...) (Csak nézem.) (Nem mozdulok, csak egyenesen bámulok.) (Jobb ez, mint valami Bacardi...) (Eltettem a zavaró tárgyakat.) (Még mindig nem vette észre.) (Két percnél járok.) (Az éjszakában.) (2:11) Meg se kell szokni. Jön az magától. Jobb kezes. Ahogy tartja a tollat. 8 hajszál belóg...ott. Mármint belógott ott. Illetve ott. Zavarja talán, hogy nézem, nem tehetek róla, ő se csinál semmit, talán figyel. Ketten vagyunk. Szopogatja a tollat. Vagy Tin-Ten-Tun-Pin-Pen-Pun. Pedig te valamiről írsz. És ez lenne a semmi? Akkor taníts meg kérlek rá. Ne szomorkodj. Rendhagyó a helyzet, pedig semmi sem változott. Csak ülünk és a toll az asztalon, a papír a kezünkben.