bogumil beküldött történetei

Pillanatok alatt hetven cigány: asszony, ember, gyerek, kereste, kutatta az irdatlan bozótosban a kicsit, nehogy egy kóborkutya, vagy róka felfalja. Valaki riasztotta a körzeti megbízottat. Az meg a polgárőröket. Élő láncban hajtották a patak felé a felriadt nyulakat, fácánokat. A kicsit mintha a föld nyelte volna el.

Katica az udvaron zokogott. A cigányasszonyok meg körülötte ríttak. Aztán úgy tizóra felé megtörtént a csoda. Jenő egy világító szempárt fedezett fel. Hatalmas...

És eljött az este. Elkészült a hatalmas halotti máglyára hasonlító tábortűz váza. Kifaragták a nyársaló vesszőket. Az asszonyok előkészítették a leszeletelt szalonnákat, pecsenyeszeletkéket, hagymakarikákat és kezdődhetett a nap megkoronázása, a nyársalás. Békésen ülték körül, gémberedett tagjaikat kinyújtóztatva a tábortüzet a hurcolkodásban megfáradtak.Javában folyt a nyársalás és borozgatás, amikor az utca másik feléről köcsögduda és hegedű hangja mellett a két öreg cigány, Tilinkó...

– Ne ácsingózzatok itt már, hozzátok a disznóölő kést, elvágom a nyakát, megnyúzom, aztán lehet főzni a kecskepörköltet! Guszti azonban megállította őket. Megesett a szíve a kecskén.– azt mondjátok, kaukázusi, és hogy törpekecske?– az Gusztibátyám, vándorcirkuszosoké volt, lesett a trapézról és eltörött a lába, ezért került kényszervágásra.– Azt is mondod, hogy cirkuszos, talán még táncolni is tud? Nem engedem levágni!

– Szóval elébb a térgyemmel próbáltam meg nyomni, de egy tapodtat sem jött kifelé belőle. Aztán hirtelen begurultam, láttam a lyányt, mennyire szenved, hát kitapostam belőle, na! – bökte ki Kiss, csuromvizesre izzadva magát. Elővéve kockás zsebkendőjét felitatta az izzadságot markáns arcáról. A vizsgálótiszt a döbbenettől se köpni, se nyelni nem tudott. Visszakérdezett, mint aki nem jól hall.
– Ha jól értettem, maga világra taposta az unokáját?
– Mondhatjuk így is százados...

– Fiam, fel kell nőnöd a feladat nagyságához. Szeretném és egyben végakaratom is, hogy nagyapád, és apád örökébe lépj. Tudd meg hát, hogy nincs szégyenkezni valód - édesanyád polgári származása miatt. Az édesapád egy hatalmas ország abszolút uralkodója. Ez a lényeg. Én is szégyenkezve húztam volna be fülemet, farkamat, amikor tizenöt évesen a nép kikiáltott királynak? Engemet, egy parvenünek a fiát. Mert nagyapád, a dicsőséges Hunyadi János, Zsigmond király fattya volt, amint te is az...

Aztán ahogy az apja kitapodta belőle, a kezembe vettem, pillanatra elment az eszem, csak egy halk roppanás volt a gyenge, kis nyakán! Ó, édes istenem! Most is a fülemben dobol! Jaj, mit tettél Elza? Elrekkentettem' a kis unokámat!
– Erre nincs irgalom, ezért még élsz vezekelned, kell!
– Atyám, az édes Jézusnál sincs kegyelem?
– Számodra nincs.– És az irgalmas istennél, ő csak megbocsát tán, egy eltévelyedett hívének?–Jól mondtad: istennél a kegyelem.

–Mit...

Ettől kezdve megváltozott az élete. Újra átélte hajdanvolt ifjúkorát, amikor gyerekeit tartotta ölében. De ez más volt. Egy ötvenéves, deresedő hajú meglett embert szólított meg a szeretet. A kisfiú, úgy ragaszkodott hozzá, mint ág a levélhez. Mikor bejött a kecskéktől, vagy megjött a városból szinte röpködött, úgy nyújtogatta felé kis kezeit. Gügyögött, kacagott, huncutkodott, hogy vegyél már fel! És ő csak szorította arcához. Aztán felemelte, a levegőbe dobálta és kacagott, gügyögött,...

– A ceremónia zavartalan lefolyásáért te felelsz. Tehát a nagyvezírrel én beszélek személyesen. Ha mindenáron meg akarja a koronázást várni, akkor lebeszélem róla, mondván, hogy csak januárban lehetséges, amikor beáll a Duna jege. Ugyanúgy a nemesek fognak királlyá választani, mint annakidején Hunyadi Mátyást a Duna jegén. Így, most még csak ajándéknak tekintem a koronázási ékszereket, koronát, jogart, kardot, amiket hét társzekér arany és ezüstholmival viszonozok. – mondta ellentmondást...

– Emlékezzél anyám, amíg a papát be nem szorítottuk a nagy rekamiéra, hányszor mászott vagy esett le az öreg a sezlonról? Legutóbb is, amikor a feje a sezlon kerete alá szorult, ő meg üvöltött, mint a fába szorult féreg, a Béla szomszéddal alig bírtuk kiszabadítani a sezlon romjai alól. Erre igazán nincsen szükség, hogy te is összevizeld a szőnyegeket, csússzál, másszál, mint a múltkor is, amikor a vizeleteddel teli vödör rád borult, beszorult a fejed a hugyos rocskába.– Ide ne járjanak...

Miután végeztek az aláírási aktussal Bin Laden kigöngyölte imaszőnyegét és Mekka felé fordította. Intett Obamának, hogy telepedjék mellé. Kényelmesen megtöltötte a másik pipát is, melyet iszákjából kotort elő és átnyújtotta Obamának.─Most pedig elszívjuk muzulmán testvérem a békepipát!─ Mondta és a meggyújtott békepipát átnyújtotta Obamának. Az undorral harapott rá a Bin Laden száját érintő, nyálas szopókára, majd hányingerrel küszködve szívni kezdte. A két szerelő álldogált még egy kicsit,...