Pólusváltás - Világvége.

Tunguzka.
Hogy megértsük a történet magvát, Tunguzkával kell elkezdenünk a mesét. Ezerkilencszáznyolc. Június harmincadikát írtunk, amikor az ominózus, a világ és a huszadik század sorsát megrengető eseménysorozat első fázisa bekövetkezett. A szibériai Tunguzka körzetében óriási vihar következtében egy iszonyú robbanás történt, melynek a robaja, lángja, füstje még 300 km-re is elért. A kietlen vidéken mindennaposak voltak a viharok, természeti jelenségek. Ez azonban más volt. A közelben nem, vagy, ha laktak is volna emberek, mind megsemmisültek volna az iszonyú hőtől, lökéshullámoktól. A fák gyufaszálakként dőltek, ki egymás mellé sorban, katonásan.
A jelenség nem tartott tovább pár percnél. Aztán néma csend és sötétség borult a tájra. A becsapódás körzetét megközelíteni harminc-hatvan kilométeres körben nem lehetett. Az epicentrumból kiinduló sugárzás elektromagnetikus védőzárat vont az űrkomp köré. A sötétség az eget bakacsinba vonta, és csak a jármű lámpái világítottak, vizslatóan körbepásztázva a környéket. Aztán nagy, néma, mély csend, ülte meg a tájat.
Kinyílt az űrkomp ajtaja, egy lépcső ereszkedett le a póklábakon álló űrjárműből és szkafanderes emberek léptek a földre. Tágas, nyolcszegletű sátrat vertek le a járműtől pár méterre és felszereléseket hordtak bele. Miután berendezték, az űrjárműből vezetéken áramot csatlakoztattak a sátorhoz és levetették űrruháikat. Akklimatizálódni kezdtek. Egy hete dolgoztak és forgalmaztak a Zéta Retikulumon lévő űrbázissal, amikor megkapták a parancsot a feladat végrehajtására. Magukhoz vették hangfrekvenciás fegyverüket, hátizsákjukba rakták felszerelésüket és a kétszemélyes expedíció elindult Szibéria belseje felé. A kis légpárnás jármű hihetetlen gyorsasággal és zajtalanul siklott a behavazott szibériai tájon.
Az űrkompnál visszamaradt biztosító emberek állandó összeköttetésben álltak az expeditőrökkel. Másnap hajnalra a száműzöttek kis falujába, Szolgicsevodszkba értek. Belépve a legelső parasztházba ártalmatlanná tették a gazdát és a fiát. Felöltötték ruházatukat, és elindultak a kijelölt célpont felé. A házban Koba, alias Joszip Viszarjonovics Dzsugasvili kettesben lakott háziasszonyával és egyben szeretőjével, Ljubásával.  Az idegenek bekopogtak. Koba, azt hívén, hogy az elvtársak hoztak számára fontos üzenetet, gyanútlanul ajtót nyitott nekik. Leültek a konyhában, rágyújtottak a pipára és a jövevények pár pohár bor után a tárgyra tértek.
- Jószif Viszarjonovics, mi tisztában vagyunk a te határtalan ambícióiddal, nagyra törő vágyaiddal: te vezérnek születtél! Segítünk neked, hogy elérj a csúcsra! Egyet kérünk érte cserébe: a lelkedet!  — Kobában egy pillanatra megállt az ütő. Hűdötten nézett rájuk, majd pár pohár vodkával helyreállította az önbizalmát és ráállt az alkura.
- Nem, bánom. Bármire hajlandó vagyok, de mi a biztosíték arra, hogy élve megúszom ezt a ti lélekcseréteket?
- Semmi.
- Értem…- túrt bele izgatottan bozontos üstökébe Koba, majd bizalmatlanul fürkészni kezdte őket. Úgy járt az a csavaros grúz esze, mint a páternoszter: le, s föl. Aztán hiúsága legyőzte aggodalmát, és egymás tenyerébe csaptak.
Ami ezután következett az sokáig titok maradt. Az idegenek pár percre elaltatták Kobát, az agyába egy mikrochipet ültettek. Ebbe beprogramozták neki ötven évre a feladatait, szépen sorjában. Mikor felébresztették ennyit, mondtak neki.
─ Mától kezdve Sztálin a neved. A mai nap, számít újjászületésed napjául. Mindent akképpen cselekedjél, ahogy a hang adja instrukcióit. Az égig fogsz emelkedni. Te leszel minden oroszok atyja, a világ megmentője. De, ehhez előbb le kell rombolnod a világot, nyomorba taszítanod a népet, hogy aztán, mint a megmentőjük léphessél fel, hogy imáikba foglalhassanak!
Mondták, és ahogy jöttek, úgy el is hagyták a házat. A háziasszony reggelre ébredve az asztalra borulva, mámoros állapotban találta gazdáját, boros és vodkás üvegek társaságában.
- Na, ez aztán jól belehúzott a vodkásüvegbe!-jegyezte meg és magába döntötte a maradék vodkát. Aztán a kemence begyújtásához fogott.
Ami ezután történt már a történelem lapjaira tartozik. Sztálin, előbb a süllyesztőbe dobta mentorát, Lenint, majd nyomorba és kétségbeesésbe taszította népét, hogy egy világháborúból főnixmadárként újjáéledve, győztesként lépjen fel a világhírnév dobogójának legfelső fokára. A népek atyjaként, a világ megmentőjének álarcában, rezzenéstelen arccal fogadta a Győzelem Napján fasiszta zászlókat lábai elé szóró, masírozó katonák tisztelgését.
Ezerkilencszáz ötvenhárom. március ötödikén a Kuncevói dácsában még tizenegy órakor sem adott magáról életjelet a gazda. Hű gazdasszonyának Ljubásának eszébe jutott, hogy meg kellene nézni, nem kér-e egy kis teát kijózanításul a nagy éjszakai italozás után. Halkan nyomta le a kilincset, bedugta fejét az ajtónyíláson és gazdáját a szőnyegen fekve, kifordult szemekkel a plafonra bámulva találta. Hozzálépett, és mint ilyenkor tenni szokta a sezlonhoz, húzta, s feltette rá az elalélt testet. Kissé pofozgatni kezdte, majd egy korty vodkát töltött motyogó, lila ajkai közé. Úgy gondolta, hogy ettől majd magához tér. Addig is az ebéd elkészítéséhez fogott. Délután háromkor benézett hozzá, hogy ebédelni hívja, de a gazda csak feküdt és kiguvadt szemekkel bámulta a plafonon mászkáló legyeket. Hozzálépett, kérdezte, nem éhes-e de annak ajkait csak motyogás hagyta el. Ekkor riasztotta az őrprancsnokot, az meg a KGB vezetőit. A magukkal hozott orvosok megállapították a halál beálltát.
A vezetőség úgy döntött, hogy bebalzsamozzák és a Lenin mauzóleumban, helyezik el a Nagy Tetemet. A Szovjet Tudományos Akadémia memorandummal fordult Hruscsovhoz, hogy engedélyezze a Nagy Tetem agyának vizsgálatát. Az volt a tervük hogy több ezer szeletre vágják az agyat, és a világ összes agykutató és genetikai laboratóriumába elküldik, hogy mutassák ki belőle a zseniségért felelős gént. Ha megtalálják, akkor reprodukálják, és klóónozással előállítják az új szovjet kommunista zseni embertípusát
Amint elkezdték az agyat szeletelni, hirtelen elakadtak. Kicsorbult a szeletelő szikéjük. Egy kis egy négyzetcentiméteres fémlemezt találtak a Nagy Tetem agyában. Azonnal jelentették a KGB főnökének mit leltek . A KGB lefoglalta a preparált lemezkét és a boncolóorvosokat azonnal kivégezték, nehogy híre menjen a leletnek. Sztálint szépen felravatalozták, közszemlére tették. Elhelyezték a Lenin Mauzóleumban. A mikrocsippet tartalmazó lemezkét, mivel akkor még nem ismerték a mikrocsipeket, egy borítékba helyezve, lepecsételték, és száz évre titkosították.
─ Ezt a mikrocsippet kell nekünk Moszkvából elcsenni, majd a Bin Ladenbe beoperálni! Nem lesz könnyű bejutnunk, de térmágiával megoldható. Üzletemberekként Moszkvába repülünk, majd rövid tájékoztatás után Putyinnal egy megbeszélést hozunk össze, mint az amerikai kormány ti titkos ügynökei. Hamisítunk neki egy Bush elnök által írt megbízólevelet, melyben arra kéri, hogy működjék egy régi ügy felderítésében közre, hogy bejuthassunk a KGB levéltárába, ahol te is tudod, most már, a Sztálin agyából kioperált mikrocsippet őrzik. Magunkhoz vesszük és olaszosan távozunk. A Putyin bottal ütheti a nyomunkat!
Minden úgy történt, ahogy eltervezték. Sikerült Putyin bizalmába férkőzniük. A hamisított levél megtette a magáét. Két órát kaptak a titkos levéltárban való vizsgálódásra. Ez elég is volt nekik, a boríték máris Kukulkán zsebében landolt. A feladat végeztében szépen olajra léptek. Az Afgán határig simán eljutottak. Ott alakváltással vándorköszörűs cigányokká változva elindultak a vad afgánok közé megkeresni a féltve őrzött, rókalyukként használt barlangban bujkáló Bin Ladent.
A sivár muzulmán, kaftános népség között mindennapos látvány volt a sok kóborló, nomád népség. Így a cigányokra sem gyanakodott senki. Kétheti gyaloglás után elérkeztek a barlang körzetébe. Itt már nehezebb volt a közelébe férkőzni, mert úgy őrizték, mint a kis kakas gyémánt fél krajcárját. De, a félisteneknek ez a probléma sem jelentett akadályt. Simán elkábították az őrséget és máris ott álltak a szunyókáló Bin Laden ágya mellett. Megkopogtatták Oszama Bin Laden homlokát. Az felriadt és a meglepetéstől hangtalanul tátogni kezdett. A három ismeretlen az asztalhoz invitálta és így kezdték mondókájukat.
- Tisztában vagyunk a kvalitásoddal. Te Allah által magasztos, az emberiség szempontjából sorsdöntő feladatra lettél kiszemelve!  Le kell rombolnod az imperializmus, a nemzetközi burzsoázia bástyáit, hogy romjain egy új, Allahnak is tetsző muzulmán világot hozzál létre! Vállalod-e a feladatot?
- Allah, a leghatalmasabb!-hörögte kifordult szemekkel Bin Laden és négyszer meghajolt Mekka felé. Majd felegyenesedett és elszántan kijelentette:
- Állok a kihívások elé!
- Világmegváltó hatalmat kapsz a kezedbe.
- Mit kértek érte cserébe?
- A lelkedet uram.
- OKÉ - mondta Bin Laden és egymás tenyerébe csaptak.
- Akkor kezdhetjük is Csöcsöröge! — fordult a társa felé Kukulkán és elővette zsebéből a mikrocsippet tartalmazó borítékot. Majd a szoba asztalra fektették az elkábított Bin Ladent. Pillanatok alatt az agyába operálták a KGB levéltárából kicsempészett csipet.
Ezzel, mint akik jól végezték a dolgukat, most már transzportációval áthelyezték magukat az aranyvárosba. Megvolt a célszemély, aki magára fogja vállalni a gaz merényletet, és aki szét fogja zilálni a nagy kapitalista hegemóniát. Úgy fogják mozgatni, mint egy bábut. A többit már tudjuk. Kétezer egy, szeptember tizenegyedekén a két toronyépületbe, két pilótanélküli robotrepülőgép csapódott be. Amerika felocsúdva a borzalmas csapás okozta sokkból, azonnal bűnbakot keresett. És, mint látni fogjuk, talált is.
Az egész világ összes TV állomásai élőben közvetítették Amerika megszégyenülését. Bin Laden kárörvendően dörzsölte össze tenyereit és az agyában lévő mikrocsip által kapott sugallat alapján az al-Dzsazira Hír Televízión azonnal magára vállalta, értelmi szerzőként az egész merényletet. Bush elnök úgy rítt, mint egy taknyos kölök! Teljesen elvesztette a fejét, és azonnal keresztes hadjáratot hirdetett az Alkaida és Bin Laden ellen.
Ezzel aztán kezdetét vette az imperialista világ szétcincálása. Amerika azonnal megtámadta a primitívnek hitt Afganisztánt. Katonái tízezreit veszíti el, mert a fanatikus muzulmánok a legmodernebb fegyverekkel gyilkolják a betolakodókat halomra. Mivel látta, hogy nem terem neki babér, mondvacsinált ürüggyel megtámadta Irakot. Ott is emberére talált. Úgy irtják őket, mint paraszt ősszel a legyeket. kétezer kilencben aztán elkezdték a részleges kivonulást előbb Irakból, majd kétezer tízre rádöbbentek, hogy Afganisztánban sem terem számukra babér.
Kétezer tizenegy. december végére elkészült a Dimenziókapu. Kukulkán helyzetértékelő értekezletet hívott össze ez alkalomból.
─ Munkatársaim, barátaim! ─ Kezdte Kukulkán, majd belecsapott a lecsóba.─ szomorúan tapasztalom, hogy itt tartózkodásunk tíz éve alatt nemhogy javult volna, hanem romlott a föld biztonsága. Észak Korea az éhínség szakadékának szélére hajszolva a népet, a világ második, és atomfegyverrel is ellátott hadseregével fenyegeti Ázsia békéjét.
Kína a népességrobbanással területi igényeket fog támasztani a hatalmas és kietlen orosz sztyeppékre. Ha kell, atomfegyvereivel azonnali csapást tud mérni Moszkvára. India szintén népességrobbanással fenyeget. Nekik is élettér kell.
─ Nagyuram, nem lehetne valamilyen fogamzásgátló porral megszórni őket, hogy egy hosszabb időre ne szaporodjanak? ─Vetette közbe Kinich Achau.─Kukulkán ezt is megválaszolta.
─ Kínában negyven éve, hogy bevezették a szaporulatkorlátozást, az egy gyerek, egy család akciót. Mi lett az eredménye? Mára már az egy milliárdot is meghaladta a népesség. Igaz, a nélkül talán már kétmilliárdnyian is lennének. A föld eltartóképessége véges.
─ Mi lenne a helyes megoldás? ─Vetette fel Csöcsöröge géntecnológiai szakember.
─ Az elmúlt kétezer évben a járványok, és a háborúk kordában tartották a szaporulatot. Mostanra már az orvostudomány odáig fejlődött, hogy még egy húszdekás csecsemőt is felnevelnek inkubátorban. Tehát a természetes kiválogatódásba is beavatkoztak. A másik lehetőség a háborúkban való népesség gyérítés. Ez ma már nem járható út. Az atomcsapásokkal lakatlanná tehetnének egész földrészeket. Elpusztíthatnák az élővilágot és évszázadok kellenének a föld újra betelepítéséhez.
─ Mit tehetünk? ─ kérdezte Tiahunaku.
─ A Dimenzióváltással átküldjük őket egy másik dimenzióba. Ez az egyik. Ott aztán azt kezdenek magukkal és a sorsukkal, technikájukkal, amit akarnak. Ez a legcélravezetőbb megoldás. Nem segítünk nekik abban, hogy magunkra vegyük a világ elpusztításának bűnét. A másik verzió lenne, a pólusváltáskor lebutított elektronikájuk kihasználása. Hangágyúinkkal elporlasztanánk az összes infrastruktúrájukat és a nélkül küldenénk őket át a másik dimenzióba. A harmadik, humánusabb változat, pedig, hogy szaporodást gátló sugárzással ezer évre szaporodás képtelenné tennénk az emberiséget. Megvárnánk, míg kihalnak. Kinek, mi a véleménye. ─ Tette fel a kérdést Kukulkán. Csöcsöröge kért szót elsőre.
─ Szerintem is humánusabb eljárás, ha a természetes kihalásra játszunk. ─ Javasolta. Tiahunaku igy érvelt. ─ Az emberiség boldogtalanná fog válni, ha nem gyönyörködhet az utódnemzésben. Én a másik dimenzióba való átküldésük mellett teszem le a voksomat. Meglátjuk, majd azon a síkon mire viszik. ─ Csöcsöröge imígyen szólt.
─ Nekem az eredeti elképzelés tetszik. A pólusváltással megnyílik előttünk a lehetőség, hogy leromboljuk, azaz elporlasszuk a teljes civilizációjukat, infrastruktúrájukat és az emberiség civilizált részét is.
Természetesen, előbb a dimenziókapun tér-idő mágiával az összes természeti népet visszavisszük, kétezer évvel az időben. Ezekkel az emberekkel kezdünk egy új, ideális társadalmat és humánus civilizációt felépíteni az Atlantiszi Birodalomban.
─ Tehát ott folytatjuk, ahol kétezer éve megszakadt az aranybirodalom aranyéletének láncolata? ─ Vetette közbe Kukulkán.
─ Igen, nekem is ez tetszik a legjobban. ─Vette vissza a szót Tiahunaku. Állok az embert próbáló kihívás elé. Egy új, lelkileg és testileg ép nemzedéket felnevelni, a kapott emberanyagból.─Kukulkán a következő mondatokkal zárta a stábértekezletet.
─ Kinich Achaura hárul a nagy feladat: kimunkálni a , kétezer tizenkettő április elsején végrehajtandó Nagy Tervet. Én felviszem a tervezetet a mostani értekezlet jegyzőkönyvével együtt Itzamnához, jóváhagyásra. Kérünk tőle egy új, lakható bolygót a föld mai népességének a Dimenzió Kapunkon való áttelepítésükre. Az infrastruktúrát, az után, hogy minden lakos áttelepült hangágyúkkal megsemmisítjük. A természeti népeket pedig a tér-idő kapun át visszavisszük a kétezer év előtti állapotba. Ezzel kezdődik minden elölről, de reméljük, hogy Tiahunaku istenné avatásával mindig lesz, aki felügyelje, hogy ne fajuljanak el a dolgok.
Az emberiség végnapjai.
Kukulkán, Tiahunaku és Kinich Achau kétezer tizenegy. december harmincegyedikén az utolsó szállítmányt hozó űrkomppal elindult a Jupiterre Itzamnához jelentéstételre. A teremtő Atya azonnal fogadta őket. Mindhárman lábcsókra járultak elé. A szertartás után egyenként felemelte és magához ölelte őket az Úr.  Azután így szólott.
─ Nos, hagy hallom, mire jutottatok tíz év alatt? Megmenthető a Föld lakossága, vagy deportálnunk kell őket más bolygóra? ─ Kukulkán vitte a szót. Átnyújtotta a jelentést és röviden vázolta az eseményeket.
─ Teremtő Atyánk, mindent elkövettünk, hogy kifogjuk a szelet a pusztító emberi erők vitorláiból, de nem lehet velük dűlőre jutni. Hiába döntöttük romba Amerika két pokoli tornyát, nem használt a figyelmeztetés. Játékszerként kezelik a tömegpusztító fegyvereket. Túl sok országban vannak már hatalmas arzenálok. Elég egy őrült elme és atomcsapások oda-vissza válaszcsapásai követhetik egymást.
─ Ezek szerint nincs már megoldás, mint deportálnotok őket?
─ Igen, Uram: az emberiséget önmagától kell megmentenünk.
─ Van még három hónapotok. Adjatok még egy utolsó esélyt nekik!
─ Mire gondolsz Uram?
─ Próbáljátok a két nagyhatalom elnöki atomtáskáját ellopni.
─ És, ha észreveszik?
─ Nem fogják észrevenni, mert amíg lefoglalja egyikőtök az elnököket, addig a másik kicseréli a táskákat ugyanolyanra, de azokban nem lesznek élesített indító gombok, hanem kamu szerkezetek.
─ Akkor, még ott van a Kedves Vezető Észak Koreában, a Pakisztáni Elnök, az Iráni Elnök, Az Indiai Elnök…
─ Meg kell próbálni a játékszereiket hatástalanítani, mielőtt a Tér Transzformálásukat megejtjük az ötödik dimenzióba, onnan pedig a Szaturnuszra! Mindenképp meg kell akadályozni, hogy Amerika összeugorjon Iránnal, Észak Korea Dél Koreával, mert az a Föld megsemmisülését okozhatja, ha atomfegyverekhez nyúlnak. A harmadik világháború háború hetek kérdése és k fog törni. Maximum három hetetek van az atomtáskák semlegesítésére.
─ Halljam egyenként, hogy vállaljátok-e a feladatot! ─ Természetesn mindenki vállalta ezt az utolsó megpróbáltatást. Ezután az Úr egyenként megölte őket és forró ajakcsókkal forrva velük össze, átadott a lelkéből egy-egy szikrát nekik, hogy legyen erejük a feladat végrehajtásához.
Visszatérve a Földre Kinich Achau elkészítette a hadműveleti tervet. Kukulkán Obama amerikai elnököt, míg Kinich Achau Putyin, orosz elnököt környékezi meg. Ez a két atomtáska a legveszélyesebb. A harmadik legveszélyesebb táskát az Észak Koreai elnöktől kell megszerezni. Ezt a feladatot Tiahunakura bízták, mellé adva Csöcsörögét, akinek az lesz a feladata, hogy elaltatva ültessen az agyába egy béke csipet.
Aztán, még marad annyi idő, hogy meggyőzzék az Iráni elnököt is. Ha ezekkel végeztek, akkor kihúzták az atomháború idő előtti kirobbanásának a méregfogait. A legelső célszemély a kedves vezető, Észak Korea elnöke. Mivel már az atomfegyverek bevetésével fenyegetőzik Dél Korea és az Egyesült Államok ellen, azonnal lépni kell! Alkoholizálásából kifolyólag szervezete a leépülés határán mozog. Utolsó agyvérzése óta egyre labilisabb a lelkiállapota. Félő, hogy egy roham által azonnal rátenyerel az atomtáska indítógombjára és kirobban a harmadik világháború.
Mivel Kínával szoros a kapcsolatuk, a stratégia az, hogy Csöcsöröge kínai fantomsebésznek adva ki magát, különféle hamis ajánlásokkal a zsebében bejut a kedves vezetőhöz és akkor már csak percek kérdése, hogy elkábítva az agyába operálja a béke mikrocsipjét. Január elsején útra is kelt. Tiahunaku láthatatlanná téve magát fantomként kísérte, hogy ha hiba csúszna a számításokba, akkor megmenthesse Csöcsörögét. A bérelt repülőgép Phenjanban landolt. Azonnal körülvették a biztonsági szakemberek és mivel mindent rendben találtak, a kedves Vezető elé kísérték.
A Kedves vezető kerevetjén félig ülő, félig fekvő helyzetben fogadta. Fején hideg vizes borogatással, iszonyú fejfájástól szenvedve lagymatagon nyújtotta kezét kézfogásra. Majd kissé akadozó nyelvvel formálva a szavakat angolul szólt hozzája.
─ Ó, kedves mester, Korea minden kincsét a lábad elé rakjuk, ha kigyógyítasz ebből a kórságból. Már azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Azt hiszem végóráimat élem. Legkisebbik fiamra átruháztam már a hatalom nagy részét. Csak még az atomtáskát nem adom át neki. Az atombomba az én privilégiumom. Iszunk valamit? Szólott és válaszra sem várva csettintett, s egy lakáj begördítette a bárasztalkát, rajta a Whiskyitől kezdve számtalan ütősen kemény röviditalokkal. A lakáj ránézett Csöcsörögére és megkérdezte, hogy miből tölthet. Csöcsöröge diplomatikusan válaszolt.
─ Kedves Vezetőm, szolgád azt issza, amit Te is iszol.─mondta és ezzel rábízta a választást a Vezetőre. A Kedves Vezető fejével biccentett és a lakáj máris telecsurgatta a kétdecis poharakat Kubai Fehér rummal. Csöcsöröge már előre bevette az alkoholt hatástalanító tablettákat, így koccintott a Vezetővel. Két, három pohár lehajtása után a Kedves Vezető enyhe delíriumos állapotba kerülve a következőket kérte.
─ Kedves mesterem: egy kérésem lenne, ami egyben több kérdést is takar. Állítsad vissza a fiatalkori állapotomat, egészségemet és potenciális képességemet! Tedd helyre a libidómat! Szeretnék minél több kéjnővel szeretkezni, a nőivarú lakosságot egyenként meghágni! ─Csöcsöröge megrökönyödve kérdezett vissza. ─ Nem kérsz-e túl sokat uram? Én csak egyszerű gyógyász vagyok, nem csodatévő?
─ Hiába is szerénykedel, a titkosszolgálatom lenyomozta a tudásodat. Te csodadoktor vagy és meg kell, hogy gyógyítsál engemet, mert, ha nem…! ─Váltott hirtelen fenyegetésre a hangja. Csöcsöröge visszakérdezett: ─ mert, ha nem, mi lesz akkor Kedves Vezetőm? Ha engemet likvidáltatni fogsz, akkor kifog tégedet a kórságaidból kikezelni?
A Kedves Vezető agyáról, hirtelen felszállt a delírium ködpárája és így szólott. ─Felejtsd el, amit mondtam. Egy beteg ember lázas fecsegése volt csupán! Kezdjünk hozzá a gyógyításomhoz! ─ Mondta és gatyára vetkőzött, hogy Csöcsöröge megvizsgálja. Csöcsöröge kérte, hogy feküdjék hanyatt a kereveten. A kedves vezető gyanakvása eljött és biztos, ami biztos alapon, az atomtáskát a feje alá helyezte. Aztán szemeit lehunyva várta a továbbiakat. Csöcsöröge hipnotikus álomba ringatta. Pillanatok alatt az agyába operálta a béke mikrocsipszét, és biztos, ami biztos, hatástalanította lézerpisztolyával az atombombák indítószerkezetét a táskában.
Tíz perc sem telt belé a Kedves Vezér ébredezni kezdett. Fürgén felugrott és megrázta magát, mint a csörgőszarka. Ruganyosan lépett egyet-kettőt, bicepszeit kimutatva igen megelégedve állt a tükör elé. Legnagyobb megelégedésére egy húszéves Kedves vezető nézett vissza rá. Túláradó örömében össze- vissza, csókolta Csöcsörögét, majd tapsolt a személyzetnek. A belépő lakáj és a testőrtiszt nem hitt a szemének. A földhöz szegezte őket a látvány. Uruk és parancsolójuk színeváltozása. Ruganyos léptekkel, mellét kidüllesztve, mint kakas a szemétdombon járkált fel s alá a szobában, majd vállán átölelve a kerevethez invitálva Csöcsörögét, kiadta a parancsot.
─ Készítsétek elő a békekötés okmányait! Azonnal kerítsétek elő a Dél Koreai Elnököt! Ültessétek fel a legelső repülőgépre és hozzátok elém! Szerezzetek be két békepipát. Az aláírási aktus után el akarom szívni vele a békepipát! Cselekedjetek!─ Adta ki a parancsot és megelégedésében ölelgetni kezdte Csöcsörögét. Nem kellett sokat intézkedniük a lakájoknak, mert Csöcsöröge Tér Perszonációval, máris a szobába helyezte a Dél Koreai Elnököt. Az írnokok, hozták a békeokmányt és elejbük tették aláírásra. A két elnök szónélkül aláírta a békeokmányt. A Kedves vezetőnek nagyon jó kedve kerekedett és intett a szolgáknak, hogy menjenek át a hágató szobába, és szervírozzanak nekik egyszerre hat meghágni való, zsenge, harmatos szüzet.
─ Barátaim, a feltámadásom és a békekötés alkalmából meg kell pecsételnünk a szüzek vérével barátságunkat!─ Harsogta ellentmondást nem tűrően és máris a szerelmi fészek felé kormányozta becses vendégeit. Hogy a protokolláris szeretkezés, hogy s, mint zajlott le, azt fedje jótékony homály. A szüzekkel való nász után Csöcsöröge mély, kómaszerű álmot bocsájtott a két elnökre, s míg ők egymást átkarolva az elnöki fekhelyen az igazak álmát aludták ő tér-idő áthelyezéssel, visszahelyezte magát Tiahunaku Aranyvárosába.

Az Amerikai küldetés.
Kukulkán Kinich Achauval készült a nagy feladat végrehajtására. Az elképzelésük az volt, hogy Bin Ladent összehozzák Obama Amerikai Elnökkel. A meglepetés elejét kihasználva elszívatják velük a békepipát és megoldják Afganisztán demilitarizálását. Minden úgy történt, ahogy eltervezték. Csőszerelő szakmunkások személyét magukra öltve jutottak be a Fehér házba. Miután az őrség a fentről jövő parancsnak engedelmeskedve minden további nélkül átengedte a szerelőládákkal érkező személyeket, máris az elnöki lakosztályban találták magukat.
Obama éppen a reggeli toalettjét végezve, már a borotválkozásnál tartott, amikor megjelent a két szerelő. Miután az elnök szabaddá tette a fürdőszobáját, a szerelők neki kezdtek a munkának. Első dolguk volt a lakókörzet ötven méteres távolságban való elszigetelése. Ez simán ment. Kivárták, amíg az elnök családja körében végez a reggelivel. A gyerekeket elküldik iskolába. A felesége elmegy a szokásos napi, reggeli karitászba, hogy intézze a nyomorgók istápolását. Az elnök elfoglalta helyét az ovális irodában, íróasztalánál. Ekkorra időzítették Bin Laden, tér perszonációval való áthelyezését az Ovális irodába.
Amint az elnök felpillantott irataiból, ott ült vele szemben egy zsámolyon, törökülésben a nagy szakállú Bin Laden. Az elnök, azt hitte, hogy rémeket lát, és megnyomta az őrség risztógombját. Természetesn nem működött, mert blokkolva volt. Miután senki sem jött be hívására, újra rámeredt az előtte ülő, vele farkasszemet néző kaftános, turbános, szakállas rémlátomásra. A döbbent csendet Bin Laden hangja törte meg.
─ Szálem alejkum! Muzulmán testvérem!─Szólalt meg az, mély, dörmögő hangján. Az elnök egy pillanatra se köpni, se nyelni nem tudott a meglepetéstől, majd önkéntelenül is válaszol az üdvözlésre.
─Insallah, la illah Allah!
Bin Laden rókamosolyával elmosolyodott és burnuszának ráncaiból elővett két békepipát. Elkezdte őket komótosan megtölteni vadkenderrel. Az elnök egyre idegesebben fészkelődött és újra megnyomta a riasztógombot. Semmi zaja a berohanó őrségnek, csak a két vízszerelőnek álcázott félisten óvakodott be, és szerelőládáikat a földre helyezve lekuporodtak az elnökkel szemben. Kukulkán megkérdezte az elnököt.
─ Elnök úr, végezve a fürdőszobával van még más javítani való?─ Az elnök hirtelenjében kibökte, hogy a hálószobájában lévő angol WC vízöblítésével is baj van. Ezzel beküldve őket a hálószobába szabaddá vált a terep.
Kukulkánék első ténykedése az volt, hogy az elnök sezlonja alól előhalászva az atomtáskát, azonnal hatástalanítsák annak indító szerkezetét. Miután ezzel megvoltak, neki álltak megmókolni a WC-ét. Közben odaát, az Ovális Irodában zajlottak az események. Bin Laden így szólt az elnökhöz.
─ Muzulmán testvérem! Ideje, hogy békét kössünk egymással. Nekem semmi bajom Amerikával, ha ti is békén hagytok engemet. Ajánlatom a következő.
─ Megkezditek a térségből való azonnali kivonulást! Hagyjátok, hogy az Afgán nép hagyományainak ápolásával, saját hitében élje az életét!─Az elnök bizonytalanul rebegte.
─ De, mi lesz, akkor Amerika méltóságával?
─ Ezzel ne törődj! Nem érdemes ezen rágódnod. Legyen ez a téged követő elnök gondja. Majd talál egy újabb közelennséget magának! Ha, most aláírod a békeszerződést, akkor emelt fővel, méltóságteljesen, egy ellenséges puskalövés nélkül kivonhatod katonáidat a térségből.
─ És, ha nem teszem?
─ Ó, erre ne is gondoljál muzulmán testvérem! Mindent elveszthetsz az ellenkezéseddel, de egy egész világot nyerhetsz és megdicsőülhetsz, ha aláírsz!
─ És, ha a Héjják gyávasággal vádolnak meg?
─ Mit törődsz te, a hollók károgásával? Lecsukatod őket! Allah most mosolyog a paradicsomban. Már készíti neked a helyet a lábainál! Gondolj a megdicsőülésre!
─ Nem is tudom, talán meg kellene beszélnem ezt a tanácsadóimmal.
─ Ne hallgass, azokra a gyaur kutyákra, akik ebbe a kelepcébe vezették országodat, vágóhídra küldték a nemzet fiait! Kössél velem és Afganisztánnal békét, és megdicsőülsz! Insallah!
─ De, azért, mégis…─okvetetlenkedett az elnök, de nem maradt több ideje a húzódzkodásra, mert Bin Laden övéből elővette görbe jatagánját, és mögé állva ezt dürrögte a fülébe.
─ Csak egy mozdulat és magam előtt küldelek a paradicsomba, ahol örökös szolgámmá válva tengetheted túlvilági szégyenteljes éltedet! Ezt akarod?
Obama, kétségbeesetten nyomkodta az őrséget hívó gombot, de csak a két vízszerelőknek álcázott istenség lépett be, és jelentették, hogy végeztek. Látván a jelenetet kajánul elvigyorodva álldogáltak. Obama elszégyellte magát aláírta az eléje tolt Békeszerződést. Mégsem akart hősi halottá válva, a Paradicsomban ennek a rusnya Bin Ladennek a szolgájává válni. Miután végeztek az aláírási aktussal Bin Laden kigöngyölte imaszőnyegét és Mekka felé fordította. Intett Obamának, hogy telepedjék mellé. Kényelmesen megtöltötte a másik pipát is, melyet iszákjából kotort elő és átnyújtotta Obamának.
─ Most pedig elszívjuk muzulmán testvérem a békepipát!─ Mondta a meggyújtott békepipát átnyújtotta Obamának. Az undorral harapott rá a Bin Laden száját érintő, nyálas szopókára, majd hányingerrel küszködve szívni kezdte. A két szerelő álldogált még egy kicsit, majd amikor az imaszőnyegen testvéri egyetértésben kelet felé fordulva, térdeplő helyzetben a két férfiú a fenekét mutatta feléjük, kiosontak a szobából. Amint végeztek az imádkozással, Bin Ladent téráthelyezéssel visszavitték Afganisztán béli barlangjában, a zsebébe gyűrt békeszerződéssel együtt.
A jelenség eltűntével Obama visszaült az íróasztalához, és mint aki rossz álomból ébered, úgy meredt az előtte fekvő aláírt békeszerződésre. Ekkorra már a két szerelőnek álcázott istenség is áthelyezve magát az Atlantiszi Aranyvárosba. Az őrségnél megszólaló riasztócsengő hangjára betódult az elhárítás, és az ügyeletes őrség.  Nem találtak rendellenességet, csak azt észlelték, hogy arabul imát rebegve Obama a szerződésre mered. Miután révületéből magához tért, azonnal hívatta a tanácsadóit és a Kongresszus elé terjesztették a béketervet. A Kongresszus rábólintott és Obamát istenítve, hősként, a világ megmentőjeként éljenezve, székeikről felállva ünnepelték.
Az orosz medve megszelídítése.
Hátra volt még a keménykötésű, harcias Putyin táskájának a hatástalanítása. Azt a tervet eszelték ki, hogy az Európai Unió megbízásából három tárgyalópartner szeretne az oroszok Unióhoz való csatlakozásának lehetőségeiről tárgyalni semleges helyen, a legmélyebb titoktartás mellett. Mivel, éppen a nagy szibériai medvevadász szezon kellős közepén jött az ajánlat. Putyin, karon fogta Medvegyevet és fejüket összedugva arra az elhatározásra jutottak, hogy meghívják a tárgyalópartnereket a kormány titkos, mindennel felszerelt szibériai dácsájába, ahol medvevadászat örve alatt megtárgyalják az ajánlatot. Így is történt. Moszkvát kihagyva a játékból, a már a szibériai őserdei dácsában tartózkodó két kormányfő titkos repülőgép leszálló pályájáján landolt a mi összeesküvőink gépe. Maga Putyin és Medvegyev fogadta őket, hatalmas medveszőr Usánkákkal a fejükön, fókaprém bundákba öltözve, lábaikat halinacsizmába bújtatva.  A segédtisztek, azonnal a vendégekre adták az Usánkákat, halinacsizmákat és fókaprém bundákat, majd gyalog besétáltak az ötszáz méterre lévő, erő mélyén meglapuló kormányfői dácsába.
A gerendaházban belül kellemes meleg fogadta őket. A tűzhelyen szamovár duruzsolt.  A terített asztalokon kaviár, fókazsír, füstölt lazac, sózott hering, vodka és barna kenyér. A belépőket Ljubása a ház gazdaasszonya kenyérrel és sóval, az inasnak álcázott KGB főnök pedig tálcára rakott 2 decis poharakba csurig töltött vodkával fogadta a belépőket.  Igen nagy megpróbáltatás volt ez az istenségeknek. De, a cél érdekében minden utálatukat legyűrve eleget kellett tenniük az erőszakosságot sem nélkülöző protokolláris kínálgatás soknak. A bőséges reggizés után motoros szánokkal elindultak medve lesre.
Természetesen az oroszok gondoskodtak, hogy a vendégek elé jókora kanmedvéket hajtsanak a hajtók. Miután mindenki meglőtte a maga medvéjét, visszaültek a szánokba és elhajtottak estebédre a dácsába. A személyzet pedig nekiállt a medvék trófeáinak kidolgozásának, és a medvebőrök kikészítésének. Amint beléptek megütötte orrukat a semmihez nem fogható scsí-káposztaleves- illata. A leves előtt vodka és vodka minden mennyiségben. Ettől aztán igencsak jó kedvük kerekedett. Közben a medvehússal befutott a személyzet és pecsenyesütéshez készülődtek. Amíg az oroszok a pecsenyéjüket sütögették, addig a vendégek és a két orosz potentát átvonultak a vendégszobák egyikébe tárgyalni.
A tárgyalások kedélyesen folytak. Kukulkánék ígértek fűt-fát az oroszoknak, még aranytojást tojó tyúkocskát is, ha csatlakozni fognak. Egyet kértek csak.
─ Akár már a jövő héten is a parlament elé visszük a csatlakozási kérelmüket mister Putyin, de…─ itt rövid hatásszünetet tartott Kukulkán, majd miután kellőképpen felcsigázta az orosz főnököket kibökte─ valamit valamiért. Beszéljünk őszintén: játszunk nyíltlapokkal!
─ Ki vele!
─ Egy Uniós tagállam nem pazarolhatja el az UNIÓ olaj és gázkincsét!
─ Mire gondolnak uraim?
─ Nem tetszik nekünk, hogy megépítették a Kínába vivő gáz és olajvezetéket.
─ De, mi is a piacról élünk─szabadkozott Medvegyev. A kaniak nagyon nagy felvevőpiacunk és pontos, jó fizetők.
─ Ezzel nincs is gond. Az a baj, hogy ha Kína korlátlan fűtőanyaghoz jut, hamarosan akkora áru dömpinggel önt el bennünket, hogy az államokban a munkanélküliség az egekig ér!
─ Ej, uraim, uraim! Csak ez a baj? A csapokat bármikor el lehet zárni! Csak kérni kell és Kínának annyi! Természetesen a Kék áramlatot mielőbb befejezve az Unióba fogjuk nyomatni az eddig Kínába eladott olajat és gázt. Ennyi.─mondta rókamosolyával Putyin, majd koccintásra emelték poharaikat. Tiahunaku aggódva rákérdezett.
─ De, Putyin úr, azt a csapot nyugat felé is el lehet ám zárni!─Putyin rókamosollyal válaszolt.
─ Csak nem gondolják Uraim, hogy az Unión belül ekkora szabotázst alkalmaznánk, hiszen, ha már belül vagyunk, akkor annyi mintha a róka a saját farkába harapna. Nem kell félni!
─ Mi erre a garancia, mert a szerződéseket fel lehet rúgni, el lehet tépni… szóval halálbiztos garancia kellene a megnyugtatásunkra. Szóval mi a garancia?
─ Én─ húzta ki magát Putyin.
Ezzel befejezve a tárgyalásokat a vacsorához fogtak. A finom medvesült, áfonyabor, vodka megtette a hatását. Véghetetlen jókedvük kerekedett. Természetesn előkerült Kuzma Kuzmovics a vak háborús veterán a harmonikájával. Zubbonyán térdig teli volt aggatva kitüntetésekkel. Látszott rajta, hogy nem akárki. A harmonikaszó az egekig korbácsolta a kedélyeket. A Katyusával kezdte, majd a Volga, Volga matyradnája, és Bunkócska követte egymást. Az ital megtette a hatását. Putyin, Medvegyevvel már az asztal tetején járta a guggolóst Kukulkán és Tiahunaku pedig blattolt hozzá. A nagy dáridó közben Kinich Achau észrevétlen kiosonva, mintha a budira menne, besurrant Putyin hálószobájába és pillanatokon belül hatástalanította a sezlony alól előbányászott atomtáskát. Aztán, mint aki jól végezte a dolgát csatlakozott a mulatozókhoz.
Hajnali háromig tartott a dáridó. Másnap tíz óra felé ébredtek az urak. Putyin átkísérte vendégeit a szaunába és anyaszült meztelenül, magukat nyírfavirgáccsal csépelve kiizzadták az előzőnapi részeg mámort magukból. A szaunából kirohantak a dermesztő hidegbe és többször is meghemperegtek a hóban. Így felfrissülve ültek reggelihez. A bőséges vodkával tunkolt reggeli után máris útra készen álltak a vendégek. A lakájok becsomagolták nekik a trófeákat és a hatalmas poggyászokat a repülőgéphez cipelve nagy hajlongások között a poggyásztérbe helyezték.
A vendégek nagy váll és hátba veregetések közepette, ősi orosz szokás szerint ajakcsókkal búcsúztak Medvegyevtől és Putyintól. A repülőgépről még búcsút intettek és úgy eltűntek, mint a kámfor. Nem tellett el sok idő és Atlantiszban landoltak. Kipihenve a fáradalmakat másnap reggelre Kukulkán stábértekezletet hívott egybe.
A végső megoldás.
Február közepére sikerült hatástalanítani az atomcsapást mérő fegyvereket indító atomtáskákat. Most már nem kellett attól tartani, hogy az emberiség fölrobbantva a földet annak romjai alá temeti magát. Azonban a jövőt illetően volt egy nagy probléma: az emberiség létszámtöbblete. A Szaturnusz nem bírt eltartani kétmilliárdnyi embert. Két lehetőség adódott: vagy egy hangsugár ágyúval meggyéríteni a lakosságot, vagy pedig még egy lakható területet keresni a deportálásukra. Itt tartottak az előkészületekkel, amikor Kinich Achau a következő javaslattal állt elő.
─ Nagyuram, arra gondoltam, hogy az Uránusz valamikor, mielőtt egy nagyobb csoportjuk leereszkedett a Földre, lakott volt. A szaporodó képességük elvesztése miatt ugyan az emberek kihaltak, de a növényzet, állatvilág az virul. Mi lenne, ha a kipusztult Uránuszbeli emberek helyett vérfrissítésként az önmagában egy milliárdnyi népességet kitevő kínaiakat telepítenénk át.
─ Az ötlet nem rossz.  Mindenesetre az utolsó raporton előterjeszthetjük a teremtő Atyának. De, mivel indokoljuk ezt a diszkriminációs lépést?
─ Szerintem lehetne arra hivatkozni, hogy a természeti népnek számító egy milliónyi Tibeti népet meghagynánk a Tibeti fennsíkon, és, ha visszalépünk az időben, akkor a felszabadult óriási kínai területen lassan teret nyerhetnének. A tibeti nem olyan szaporafajta, nem kellene tartanunk népességrobbanástól.
─ Jó érvelés. Megállja a helyét. Akkor március közepén, amikor teljesen elkészül a Dimenziókapu, felmegyünk egy utolsó jelentéstételre az Atyához. ─fejezte be az eligazítást Kukulkán.
Március tizenkettedikére kaptak időpontot a kihallgatásra. Kukulkán, Tiahunaku, és Kinich Achau az utánpótlást hozó űrkomppal elrepült a Zétára. Megérkezve azonnal fogadta őket a teremtő Atya.
─ Nos, fiaim, hogy állnak a dolgaink?─ Kukulkán vezette elő a végső megoldás tervezetét.
─ Mennyei Atyánk, mindennel elkészültünk, csak jóváhagyásodra várunk.
─ Hallgatlak.─ szólott az Úr.
— Úgy döntöttünk, hogy amint kétezer tizenkettő, azaz ez év december 21.-én megtörténik a pólusváltás, a rendelkezésre álló harminc órában, amíg a Föld mágneses tere teljesen legyengül, el tudjuk végezni a civilizált Amerikai, Eurázsiai és Afrika, Ausztráliai lakosság deportálását a Szaturnuszra. Az egy milliárdnyi népességet kitevő kínai lakosságot az Uránusza telepítjük át. Eszközök nem kellenek, mert a Dimenzióváltás által csak átbillentjük őket az ötödik dimenzióba és máris a két bolygón találják magukat.
Amikor ez megtörténik, akkor egy óra alatt hangfrekvenciás sugárágyúinkkal porrá zúzzuk az összes építményeiket, és infrastruktúrájukat. Csak a csupasz föld, növényzet és állatvilág marad életben. A hátralévő hat órában megcsináljuk a Tér- Idő misztikus ugrást visszafelé az időben. Kétezer évvel visszamegyünk az akkori állapotokba. Ez azt fogja jelenteni, hogy Tiahunaku átveszi az irányítást az amerikai földrészen Atlantisz Aranyvárosának uralkodójaként. Ő felel a visszamaradó természeti népek lassú, kényelmes civilizálásáért. Feladat, békesség, szépség és jólét teremtése ezen a földrészen.
Az Ázsiai földrészen Tibet központtal Kinich Achau fogja vezetni a Buddhista tanokra épülő megvilágosodást, a tökéletességre törekvő életmodell megvalósítását. Én pedig visszamegyek az Afrikai földrészre és folytatom a fáraók által félbehagyott kultúra tökéletesítését.─ Ezzel Kukulkán befejezte a referálást. Az Úrnak tetszett a tervezet precizitása. Egyet kifogásolt.
─ Mi lesz Ausztrália földjével?
─ Ausztráliát meghagyjuk a maga valóságában, hiszen az időben visszamenve az őslakosság békés fejlődésen fog átmenni isteni beavatkozás nélkül.─ válaszolta Kukulkán. Az Atya helybenhagyta a jelentést. Megadta az engedélyt a terv végrehajtására.  Egy kikötése volt, hogy miután végrehajtották a föld megtisztítását a civilizáció minden hordalékától, és elvégezték a Tér- Idő, ugrást, egy utolsó eligazításra várja őket. Azután újabb kétezer évre szabad kezet kapnak a Föld életének felügyeletük általi igazgatására.
A referendum után lábcsókra járultak az Atya elé. Az egyenként magához emelve, forró ajakcsókban forrt össze velük, majd útjukra bocsájtotta őket. Két napot időztem, amíg az Űrkomp az összes málhával megrakodva készen állt az utazásra. A Négynapos utazás után március huszonnegyedikén érkeztek vissza a Földre.  Éppen jókor, mert állt a bál. Irán elkészült az atomfegyverével és Pakisztánnal összefogva Izrael elpusztításával fenyegetett. Gyorsan kellett cselekedni. Ki kellett békíteni őket, mielőtt az utolsó pillanatban romba döntik a világot.
A stratégiai tervük az volt, hogy térmágiával Atlantiszba hozzák a Pakisztáni, Iráni és az Izraeli elnököt. Addig nem is engedik vissza őket, amíg el nem jön a pólusváltás napja. Helyettük fantomtestüket hagyják a posztjukon, akiknek az agya egy srófra jár Kukulkánék akaratával, és nem robbantanak ki semmilyen konfliktust. Miután kidolgozták a tervet Kukulkán megkérdezte, van valakinek kiegészíteni valója? Kinich Achau jelentkezett szólásra.
─ Nagyuram, nem lehetne egy csapásra örökre kibékíteni a palesztinokat a zsidókkal?
─ Van erre valami elképzelésed?
─ Igen. Feltámasztjuk Jasszer Arafatot és kényszerítjük, hogy váltson békecsókot az Izraeli elnökkel.
─ Nehéz ügy lesz.─Jegyezte meg kétkedőn Tiahunaku.
─ Szerintem pedig menni fog a dolog. A terv zseniális.─ Szólalt meg Kukulkán. ─ Az ördög ugyanis a részletekben rejlik. Beígérjük nekik a Kánaánt, és őket nem telepítjük át a Szaturnuszra, hanem a régi, kétezer év előtti Kánaánba visszahelyezzük a palesztin és a zsidó népet, mint volt hajdanán. Kezdjék újra, elölről a békés egymás mellett élést.─ Fejezte be Kukulkán. Ezzel el is rendezték az istenemberek a világ sorsát.
Három nappal a pólusváltás előtt sikerült téráthelyezéssel Tiahunaku Aranyvárosába áthelyezni az Iráni, és Izraeli elnököt. Helyettük fantomtestüket hagyták országukban. Így a népek semmit nem gyanítottak. Mivel a fantomképek az élő személyek hologramjai voltak, így teljesen utánozták azoknak habitusát, mozdulatait, szavait és cselekedeteit. Miután így együtt voltak az elnökök, mint verebek az aranykalitkában megnyílt az aranyterem, aranyajtaja és belépett Kukulkán főparancsnok, arany, Tiahunaku helytartó ezüst és Kinich Ahau selyembrokát ornátusba öltözve. Megrendítő hatást tettek a megszeppent elnökökre.  A két muzulmán vallású elnököt a dívámra ültették, míg az izraeli elnököt a kerevetre.
Kukulkánék velük szemben foglaltak helyet egy-egy aranykarfájú vízilóbőr karosszékben. Kukulkán szánalmasan végignézett rajtuk, majd megszólalt.
─ Nos, uraim, eljött a visszaszámlálás ideje. Három, nap és megszűnik a földi civilizáció. Önök, most azért vannak itt, hogy a jövőre való tekintettel eldöntsék az arab és a zsidó népek létét. Két lehetőségük van erre. ─Mondta és jelentőségteljes pillantást vetve Kinich Achaura, tekintetével felkérte a folytatásra. Kinich Achau így folytatta.
─ Az egyik, kézenfekvő lehetőség, ha nem oldjátok fel az egymásközti antagonisztikus ellentéteket, és kirobbantjátok, a mindent eldöntő atomháborút, az világotok végét jelenti. Minden porrá válik. Beteljesedik a Bibliai jóslat: porból lettünk és porrá leszünk. A másik lehetőség, ha megszűnik a vallási szegregáció, az egymás vallásai és népeinek az elnyomása, a beolvasztási kísérletek és az erőszakos térítések.
Amennyiben a kiegyezésre voksoltok, akkor három nap múlva, amikor a Föld népességének 8o%-át kitevő Amerikai, Ázsiai és Európai civilizáció népeit téráthelyezéssel másik bolygóra helyezzük A négyezer évvel ezelőtti, az Afrikai kontinensről erőszakkal leszakított Atlantiszt,téráthelyezéssel visszahelyezzük Afrika nyugati részébe. Tehát visszaállítjuk a négyezer évvel ezelőtti biológiai, ökológiai és földrajzi állapotokat. Egy élhető földet kapnak népeitek, melyen újrakezdhetnek mindent a békés egymás mellett élés jegyében.─Fejezte be Kinich Achau és Tiahunakura tekintett vegye át a szót ő. Tiahunaku rövid volt és tömör.
─ Én, mint az Atlantiszi Birodalom kormányzója egy boldog, békés, egymást becsülő, kulturált és dolgos palesztin és zsidó néppel betelepülő országot akarok kormányozni. Visszaállítom az időben Dávid király aranyvárosát a Templommal és a Frigyládával. Ehhez egy dolog szükséges: ki kell békülni a két népnek!─ Tekintett a zsidó elnökre. Az feszengve figyelte, mi fog történni. Nem kellett sokáig várnia, kinyílt az aranyajtó és belépett Jasszer Arafat. Karjait ölelésre tárva várta, hogy a zsidók elnöke belévesse magát ölelésébe. A zsidó elnök feláll, bizonytalan léptekkel elindult Arafat felé és belerepült annak ölelő karjaiba. Arafat cuppanós ajakcsókkal forrt össze az elnökkel. Ezzel a kiegyezés megtörtént.
Kukulkán tapsolt és a szolgák behoztak egy ezüst és egy arany csatabárdot. Az egyiket az egyik, a másikat a másik kezébe adták. A szolgák elhúzták a már előre megásott gödörről a fedőlapot. Belehelyezték a csatabárdokat és visszahelyezték rá a fedőlapot. Ezennel örökre elásták a csatabárdokat. Miután végeztek Kukulkán még egyet tapsolt és a szolgák behoztak három békepipát. Egyenként az elnökök kezébe adták, kovakővel szikrát pattintottak és meggyújtották a pipákat. Miután elszívták a békepipát Kukulkán így szólt hozzájuk.
Van-e közöttünk, aki nem akar a múltba visszamenni, hanem szeretne egy mai természeti népkultúrába visszamenni, hogy mint sokat tapasztalt vezető átadja a 21. század tudását a kiválasztott népnek? ─Szavait döbbent csend követte. Senki sem jelentkezett. Mindenki vissza akart menni a múltba. Ekkor egy megmagyarázhatatlan esemény történt. Kivilágosodott a szemközti fal és képernyőszerűen megjelent a kétezer év előtti Krisztus és elkezdte a történetet. Mind a négy vezető meglepetésében se köpni se nyelni nem tudott a meglepetéstől. Tátott szájakkal figyeltek a szóra. És Jézus szólott.
Amikor keresztre feszítettek az elődeitek, akkor megigértem, hogy a mennyei Atya jobbjánál ülve rajtatok tartom figyelő tekintetemet. Volt azonban az atyának más terve is velem, mielőtt a mennyek országába költözöm. A Himalája zord hegyei között, mindenkitől elzárva egy tisztalelkű, hívő népközösséget létrehozni. Ez az én népem. Ott vannak eltemetve a szüleim, a testvéreim Srinagárban. Őket, nem engedi a mennyi Teremtő Atya visszavinni az időben. Viszont aki hozzájuk akar csatlakozni tiszta lélekkel, azok előtt az utolsó pillanatban nyitva áll a kapu.  És most akkor elétek vetítem a hiányzó láncszemet, ami a Bibliából kimaradt.
─ Áldásom rátok! ─ mondta Jézus és keresztet rajzolva ujjával annak homlokára, békecsókot váltott Bin Ladennel. Aztán eltűnt a jelenség. Kukulkán szavai térítették magukhoz a megdöbbent vezetőket.
─ Uraim az emberiség végnapjainak utolsó három napján a vendégeink lesznek. Kinich Achau mindenkivel megbeszéli jövendőbéli tevékenységét. Addig élvezzék az aranyváros vendégszeretetét. Bár Tiahunaku a kormányzó, de az Aranyváros három nap múlva Palesztina fővárosaként Jeruzsálem nevét fogja viselni. Júdea királya Dávid király néven az izraeli elnök, Palesztina királya Pedig Arafat lesz. Jeruzsálemet és a Templomot közösen használják a palesztinok és a zsidók is. A két nép együtt fogja imádni az Egyet, a Teremtő Istent: Itzamnát. Pakisztán és Afganisztán népei áttérnek a keresztény hitre és őket Boldogvölgybe transzformáljuk. Tehát az Időkapun nem lépnek vissza kétezer évet. Szóltam.─ Fejezte be Kukulkán és az istenségek visszavonultak.
Atán eljött kétezer tizenkettő. december 21- e.  Megtörtént a pólusváltás.  A forgatókönyv szerint tér-idő mágiával a civilizált népeket áthelyezték a Szaturnuszra, míg Kína népességét az Uránuszra. Boldoguljanak, ahogy tudnak, de a modern technika nélkül! A természeti, primitív népeket meghagyták a maguk valójában a földön. Miután sikerült a célhelyekről az emberiséget deportálni, bekapcsolták hangfrkvenciás ágyúkat és pillanatok alatt porrá váltak a civilizációs társadalmak vívmányai: az összes épületek, és infrastruktúrák. Úgy omlottak le a hatalmas beton felhőkarcolók, mint annakidején Jerikó falai, mikor Józsué megfújta a sófárt. Kukulkán rövid szemlét tett űrkompjával, majd a dimenziókapun Tér- Idő mágiával áthelyezte Atlantiszt az eredeti korba és helyére. Létrejött a kétezer év előtti állapot. Megadatott a megmaradt, arra érdemes emberiségnek az újrakezdés esélye.