A fattyú

Mérgezett füge
„ … Corvin János 1473-ban született, anyja Edelpeck Borbála, egy bécsi polgárleány volt, akivel Mátyás feltehetően még 1470-ben, bécsi tartózkodása idején ismerkedett meg. Az anyáról mindössze ennyit tudni, fiáról azonban többet beszélnek a források. 1489 tavaszán a főpapok, bárók, továbbá a városok és a megyék többsége esküt tett, hogy a király törvényes utód nélküli halála esetén Jánost ismerik el királyuknak. A királyi várak kapitányai megfogadták, hogy gondjaikra bízott várat apja halála után neki adják át. 1490. Április 6-án azonban Mátyás meghalt, és halála egyszeriben új helyzetet teremtett…”
1.
A Bécsi Burg puritán egyszerűséggel berendezett magánlakosztályában ketten vannak jelen. A király és fia, János. Az ajtó előtt marcona alabárdosok állnak őrt. A 17 éves aranyszőke, filigrán termetű ifjú inkább hasonlít egy udvari lantpengetőre, mint a hatalmas magyar birodalom leendő uralkodójára. Apja éppen erről a fontos tényről tart neki eligazítást. A felpuffadt arcú, kékre dagadt lábú, podagrás, iszonyú kínoktól szenvedő király higgadtan beszél, hamarosan bekövetkező haláláról és a birodalom sorsáról.
– Fiam, fel kell nőnöd a feladat nagyságához. Szeretném és egyben végakaratom is, hogy nagyapád, és apád örökébe lépj. Tudd meg hát, hogy nincs szégyenkezni valód-édesanyád polgári mivolta miatt. Az édesapád egy hatalmas ország abszolút uralkodója. Ez a lényeg. Én is szégyenkezve húztam volna be fülemet, farkamat, amikor tizenöt évesen a nép kikiáltott királynak. Engemet, egy parvenünek a fiát. Mert nagyapád, a dicsőséges Hunyadi János, Zsigmond király fattya volt, amint te is az én fattyam vagy.
Amiként Zsigmond nagyapádat zászlósúrrá, hadak parancsolójává, várak és birtokok urává tette, ugyanúgy járok el én is veled. Szlavónia hercegi címedet a pápa jóváhagyta. Megerősítette örökösödési jogodat halálom esetére. Mit ér ez azonban, ha nincsenek katonáid, pénzed? Semmit. Éppenezért a kancellárián aláírásra előkészítve vár Macsói, Szörényi báni kinevezésed. Valamint megkapod tőlem a Fekete Sereget. Erre az esztendőre kifizettem a zsoldjukat.
Halálos beteg vagyok. A podagra kivégez. Csak idő kérdése, hogy mikor. Április 24-ére összehívtam a főrendeket. Felesketem őket rád, mint örökösömre. A júliusban összehívandó országgyűlésen pedig társuralkodóvá választatlak. Első dolgod legyen átvenni a Fekete sereg parancsnokságát. Békét kötni a huszitákkal, hogy a sereg, rendelkezésedre álljék. Tudom, hogy Beatrixre nem számíthatok. Évek óta ármánykodik ellened, és rendre elodázza a Sforza hercegkisasszonnyal kötendő házasságodat. Tudom, hogy ő szeretne uralkodni utánam.
Ezért felhívom a figyelmedet, ne higgy ennek az áspiskígyónak, bármilyen mézes mázos is irányodban, mert a kisemmizésedre tör! Megértettél fiam? – fejezte be a király ajkait összeszorítva, az iszonyú kínok miatt, amit a podagra miatt átélt. János elé térdelt és két kezébe fogta apja felpüffedt kezeit. Csillagszemeinek sugarát apja megtört tekintetébe fúrta. A király ellágyultan tekintett egyszülött fiára. Kisvártatva a fiú megszólalt.
– Fenséges király! Édesapám! A feladat oly iszonyú egy ilyen fiatalember számára, mint én, hogy félek, a súlya alatt összeroppanok.
– Légy erős fiam. Negyven éve, a prágai várfogságból kiszabadulva, megalázva, összetörve, testvérem és támaszom lefejezése után egyszál magamban álltam a feladat kihívása elé.
– De, melletted állt nagybátyád, a sok csatát nyert Szilágyi Mihály és a köznemesség!
– Aki később elárult és a trónomra tört.
– Fiam, melletted állok én királyi abszolút hatalmammal. A Fekete sereg és az óriási Hunyadi vagyon. Mint Szlavón herceg és Horvát bán minden hatalom a kezedben fog összpontosulni. Egyet jegyezz meg: soha nem láthatnak elbizonytalanodni! Mert ha arcodon eluralkodik a kétkedés, a habozás, akkor elveszejtenek. Vigyázz az áspiskígyóval, mert hátadba döfi a tőrt! Egyeduralomra tör. Hallgass apádra! Ezt hagyom rád örökül. Azt se hidd el neki, amit kérdez, mert akkor is hazudik ez a minden hájjal megkent olasz némber! Átkozott legyen az a perc, amikor feleségül kértem! – suttogta a király és két tenyerébe fogva drága egyszülött gyermekének aranyszőke haj, koronázta fejét, arcon csókolta. Ez után intett neki, hogy a térdelésből emelkedjék fel.
Csengetett. A titkár behozta az előkészített kinevezési és öröködéi okmányokat. Aláírta. A titkárporzót szórt az írásokra, majd a megolvasztott pecsétviasszal hatalmas pecséteket nyomott az okiratokra. Mátyás egy bőrhengerbe tekerte, lezárta és átnyújtotta fiának. Ez az én hagyatékom, fiam. Csak végső esetben használd őket, ha a viperafajzat az eredetieket elsinkelné!
2.
1490. április elsején a Visegrádi vár kancelláriájában késő este is égtek a gyertyák. Beatrix királyné Bakócz Tamás esztergomi érsek társaságában feszült várakozásban számolta a perceket. Végre kürtszó harsant, mely jelezte, hogy vendég érkezett. Hamarosan két felhajtott gallérú fekete pelerinbe öltözött, az út porától láthatóan elcsigázott alakot vezetett be a személyi titkár. A királyné örömmel ismerte fel Filipec János Váradi püspököt, személyes tárgyalóként Csehországba küldött közvetítőjét az egyik férfiben. A másik férfi egy elhízott, joviális arcú, kopaszodó széles mosolyú ötvenév körüli úr kellett, hogy legyen a hőn áhított Ulászló cseh király. Nem csalódott. Ő volt az. A trónálló asztalhoz vezette, hellyel kínálta a messziről jötteket. Hűsítő italokat hoztak nekik. Azonnal a tárgyra tértek. Beatrix vitte a szót.
– Először is megköszön püspökuramnak a nekünk tett jósszolgálatát. Ha ügyünk diadalra jut és megköttetik a frigy közöttünk, akkor számíthat az esztergomi érseki székre. Bakócz uramat pedig pápai trónállóvá, pápává választandó bíborossá nevezzük ki, és Rómába küldjük. Most pedig lássunk hozzá!
– Van-e elháríthatatlan akadálya Ulászló uramnak a házasságkötésre?– tette fel a kérdést Bakócz Tamás érsek. Ulászló a latinul feltett kérdésre latinul válaszolt.
– Én már hétéve özvegy vagyok.
– Királynőm önnek van-e valami akadálya, hogy házasságra lépjen Ulászlóval?
– Sinorissime Bakócz, ez az akadály hamarosan elhárul utunkból és akkor semmi akadálya a leendő frigynek.
– A következő szerződést kell kimunkálnunk és a közeljövőben szentesítenünk – szólalt meg a közvetítő Filipec püspök, és az írnok kezébe adta a titkos szerződés vázlatát, mely most pontosításra várt.
A szerződésben Ulászló kötelezettséget vállal, hogy a király halála után egy hónapon belül feleségül veszi Beatrixot. Beatrix vállalja, hogy még az április. 24-re összehívott zászlósurak gyűlése előtt prezentálja a király halálát. Olvasta sorra a pontokat az írnok. Ulászló néha helyeslően közbevette: dobzse.
– Hogy megakadályozzuk Corvint, a fattyút apja, örökébe lépésében a magunk pártjára állítottuk a Rozgonyikat, Chileieket, a Garákat, Újlakiakat, az Abákat és a Csákokat. A délvidéki bánságok zászlósurai a fattyú pártján vannak, de ez nem elég a többséghez. Tehát a szavazásnál a mi jelöltünkre esik a voksok többsége. Ráadásul még ott van a Fekete sereg, ami veszélyt jelenthet, ha a fattyú Budára rendelné őket, de nem teheti. Erről Ulászló király őfelsége gondoskodik. Huszitáival teljesen leköti a sereg főerejét, így nem tudnak Budára vonulni.
– Tehát három hetünk van arra, hogy Mátyást elküldjük az örök vadászmezőkre, a házasságot nyélbe üssük, és kész helyzetet teremtsünk a zászlósurak, immár királyválasztó országgyűléssé alakuló összejövetelén. Így gondolják uraim? –foglalta össze a királyné.
– Így, így, dobzse!
– Akkor az írnokok készítsék el a házassági szerződést, melyet holnap aláírunk!– zárta be az ülést Beatrix és befejezve a hivatalos tárgyalást az írnok távozása után vacsorára invitálta az egybegyűlteket. Mondhatni úgyis, hogy előre ittak a medve, azaz Mátyás király bőrére.
A küldöttek eltávozása után Beatrix Bécsbe indult. Mátyás nem tudta mire vélni, hogy tavasz elején a latyakos, sáros időben miért mozdult ki imádott felesége Visegrádi palotájából. Mindenesetre, a hétvégére fényes udvari bált rendeztetett a tiszteletére. Elkel egy kis vigasság ebben a zord időben, gondolta és mindent megett, hogy valahogy jobb színben látszónak mutassa magát. Iszonyú szaggató fájdalmai ellenére nem tágított a mulatság megtartásától.
A király az asztalfőn trónolt, nem vett rész a mulatságban, de jókedvet erőltetve magára elnézte gyönyörű feleségét, amint váltott táncpartnereivel járja a divatos táncokat. A mulatságot csak a vacsora szakította félbe. Vacsora végeztével Beatrix szolgálója egy tál cukrozott fügét hozott be és kedveskedve tette le a király elé. Tudta, hogy a király nem tud ellenállni ennek a finom csemegének. Úgy is lett. Két-három szemet elnassolgatott. Beatrix nem kért a fügéből, arra hivatkozva, hogy a cukrozott gyümölcs erősen hizlaló és neki vigyázni kell a vonalaira.
A lakoma és a vigasság végeztével a királyi pár lakosztályaikba vonult. Éjfél után gyertyával a kezében Beatrix átvonult a király hálószobájába, tiszteletét tenni és együtt hálni vele. Amint ágyba kerültek és a király elnehezült testtel megpróbálta feleségét magáévá tenni, hirtelen megállt benne az ütő. Szemei kiguvadtak, úgyhogy a szemfehérje kifordult. Zöldes hab bugyogott szája sarkán, majd széles sugárban hányni kezdett. Az ajtónállók azonnal riasztották a személyzetet, a felcsereket. Rohant mindenki. A királyon a kirurgus eret vágott. Vizes borogatást tettek a fejére. Majd vizes lepedőbe csavarták.
Négy napon át, agonizált a király mire kilehelte a lelkét. Beatrix, hű feleségként cserélgette rajta a priznicet és sűrűn imádkozott az ég urához, hogy mielőbb váltaná meg szeretett férjét a szenvedéseitől. Halála előtti napon megérkezett fia János is a Délvidékről. Letérdelt apja elé és ráborult kezeire, csókolta, ahol érte. Beatrix száraz szemekkel állt a király mögött. A király utolsó erejével, fejével intett, hogy térdeljen ő is le, elé. Egymásba tette kezüket és így szólt.
– Gyermekeim én meghalok. Utolsó akaratom, hogy segítsétek egymást. Fiamat jelöltem utódomnak, melyet a főrendek meg fognak erősíteni hamarosan. Társuralkodónak rendellek mellé Beatrix. A birodalom érdekében megparancsolom, hogy a gyászév letelte után házasodjatok össze! Csak így maradhat fenn a királyság. Különben Frigyes követelve jussát az országra tör. Szóltam!– mondta és fáradtan lehunyta szemeit. Többet nem szólt. Este hatórakor kiszenvedett.
3.
„… Az özvegy királyné rávette a környezetében lévő egyháziakat, hogy közvetítsenek, és legyen Ulászló megválasztásának egyik feltétele a házasság. Ebben a korban ez eléggé szokásos eljárás volt. II. Ulászlónak viszont nem volt ínyére az ara. A magyar trón igen, de a feleség kevésbé. És az ember mit meg nem tesz egy komoly koronáért… „
Minden úgy történt, ahogy eltervezték. Mátyás 1490. április 6-án kiszenvedett. A temetés után a királyné Esztergomig meg sem állt. Az érseki palotában szállt meg. Ide várták Ulászlót is. A cseh király április 10-én érkezett meg főnemeseinek kíséretében. Bakócz Tamás, és a sebtiben idehívott négy magyar zászlósúr meg a cseh főrendek, mint tanúk előtt a csupa arany díszítésű kápolnában adta össze őket. Minden szabályosan történt. Akadálya nem volt a házasságnak. Ulászló a házasságkötés után azonnal hazaindult, arra hivatkozva, hogy a husziták lázadásának leverése nem tűr halasztást. Az elhálást későbbre halasztották.
1990. Április 24.-re összehívták a főrendeket. Mivel a király elhalálozása új helyzetet teremtett a tanácskozás királyválasztó országos gyűlésé alakult át. Érvek és ellenérvek csatája dúlt. A főurak egyrésze ragaszkodott Mátyás végakaratához. Mivel a pápa őszentsége is elismerte Corvint Jánost, Mátyás jogos trónörökösének, szerették volna a fiatal hercegnek felajánlani a koronát. Többségben voltak azonban, akik Ulászlót szerették volna a trónon látni. Mivel a nyakas magyarok nem szívesen választottak volna idegen királyt, hiszen Ferdinándtól is ezért ódzkodtak. Bakóczék cselhez folyamodtak.
Viszont a főurak többsége, túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartotta Jánost a trónra. Már-már arrafelé hajlottak, hogy régensként az özvegy királyné, mint társuralkodó a herceg nagykorúságáig együtt gyakorolja vele a hatalmat, amikor felmerült Ulászló neve. A hatalmas észak magyarországi birtokkal bíró Csák Máté így érvelt Ulászló mellett.
– Zászlósurak, bárók és grófok. Keménykezű, tapasztalt hadi ismeretekben jártas király kell nekünk! Ulászló kiverekedte jussát és egyesítette a cseh és morva birodalmat koronája alatt. Reá vár atyja, Kázmér lengyel király hamarosan bekövetkezendő halála után a lengyel trón is. Fontoljuk meg, ne szalasszuk el ezt a hatalmas lehetőséget, hogy újra három tenger mossa hazánk határait, ne szalasszuk el!
– Úgy van! Vivát! Nagy Lajos királyunk örül a mennyországban, hogy újra egyesül a birodalom jogara alatt a három ország! – kiáltott közbe Thurzó György báró a tótvidék másik hatalmas potentátja.
A javaslatok, érvek és ellenérvek ütköztetése után Bakócz Tamás, mint a koronázó legfőbb méltóság emelkedett szólásra.
– Nemes uraim! A törvényes örökösödési rend szerint a király özvegyét illeti a korona. Itt jelentem be, hogy Beatrix és Ulászló cseh király általam összeesketve házasságra lépett, melyet a pápa őszentsége is megerősített. Így minden akadály elhárul II. Ulászló királlyá koronázása elől.
– Vivát! Éljen! Dobzse, dobzse! Hangzott mindenfelől. A fiatal és ingatag Corvin János meghajolt a népakarat előtt és látszólag belegyezett kisemmizésébe. A koronát azonban nem adta ki. A királyválasztó gyűlés után birtokaira és a Szlavón hercegségbe távozott.
„… Apja 1490. évi halálakor János az ország első birtokosa volt, 30 vár, 49 mezőváros, 17 várkastély és mintegy ezer falu tulajdonosa. Mostohaanyjával a kormányzótanács egyik vezetője volt, de a bárók nem támogatták trónigényét, ezért a Bosznia királya és a Szlavónia hercege címek fejében lemondott arról. A délvidéki főurak, a Barankovicsok, Héderváriak, Ernusztok, Újlakiak azonban rávették, hogy fegyverrel lépjen fel a hatalomért, mivel a korona János kezében volt. Azonban 1490 júliusában a csontmezei csatában elsöprő vereséget szenvedett, s behódolt II. Ulászlónak, akinek koronázásán ő maga vitte a koronát…”
Miután minden akadály elhárult az útból Bakócz esztergomi érsek megkoronázta II. Ulászlót.
Egy dolgot kellett még helyretenni. A királyt meg kellett szabadítani Beatrixtól. Ekkor húzta elő a nyulat a kalapból az előrelátó Bakócz Tamás. Hiszen ők ketten Thurzó nádorral már régen kimódolták, hogyan lehet a király halála után Beatrixot előbb felhasználni Corvin János kisemmizésére, majd pedig Ulászlóhoz-férjhez adva megszerezni a markukban tartható Dobzse Lászlónak általa a trónt. Úgy is történt minden, ahogy eltervezték.
„…összedugta a fejét Bakócz Tamás esztergomi érsekkel, hogyan lehetne ezt a dolgot megoldani. Kiderült, hogy van valóban egyfajta részvét az özvegy királyné irányába az országon belül is, tehát friggyel II. Ulászló nagyobb eséllyel nyerhet szavazatokat a királyválasztó országgyűlésen. Azaz, valami fifikával meg kell kötni ugyan ezt a házasságot, de úgy kell megkötni, hogy az utólag érvényteleníthető legyen. Ehhez a megfelelő indokot Bakócz Tamás találta meg, egy roppant bonyolult kánonjogi indok formájában. Eljátszották a házasságkötés szertartását, de arra már figyelt a leendő magyar király, hogy a házasságot ne hálják el – tehát nem történt meg a nászéjszaka, és mikor Beatrix sürgetésére a koronázás után sort kellett volna keríteni erre az aktusra is, akkor előálltak a kánonjogi akadállyal. Ebből több éves per keletkezett, de végül a szentszék valóban azt nyilatkozta, hogy a házasság érvénytelen, nem jött létre….”
Azonban a jóisten sem ült ölbetett kezekkel. Mindenki elnyerte általa a büntetését. A királyhoz életében és halálában is hűtlen asszony elnyerte méltó büntetését. Szégyenszemre kiebrudalta Ulászló király a hálószobájából. A kisemmizett és vérig sértett nápolyi királylány, összecsomagolta mérhetetlen vagyontárgyait és hetvenkét társzekér kincsével hazament Nápolyba.
Bakócz Tamás a hatalmas vagyonát szétosztogatva a pápaválasztó konklávén, végül is alulmaradt és nem őt választották meg pápának. Viszont kárpótlásul meghirdethette a keresztes hadjáratot a török ellen. Ennek lett aztán a csúfos vége a Dózsa féle parasztlázadás.
Corvin János a Délvidéken sok csatát nyerve a török ellen kivívta a főnemesség elismerését, és elérte, hogy nádorrá jelöljék. Aztán a sors mindet megváltoztatott. Már, már felcsillant a reménye, hogy apja örökébe lépjen, mivel II. (dobzse) Lászlót szélütés érte…
„… Corvin János élete második nagy fordulója előtt állt. Úgy látszott, erőfeszítése nem lesz hiábavaló. Amikor 1504 márciusában tudomására jutott, hogy a királyt szélütés érte, nagy hadi kísérettel Budára vonult. Ulászló azonban kilábalt a bajból, és a május elején megnyílt országgyűlésen is az udvari párt bizonyult erősebbnek. Corvin helyett Perényi Imre nyerte el a nádorságot. A vereség Corvin Jánost nem törte meg, hisz rövid élete során hozzáedződhetett a kudarcokhoz. Az országgyűlés után birtokaira vonult vissza, és nyilván az újabb alkalomra várt, amikor megpróbálhatott volna kitörni elszigeteltségéből. 1504 októberében báni tisztéhez híven a Horvátországban portyázó török kiűzésére indult. A szerencse azonban elpártolt tőle, a velencei követ jelentése szerint Corvin János kis híján török fogságba esett. Ha ezt sikerült is elkerülnie, nem menekült meg a pestistől, amelyet a csatamezőn szerzett, és amely rövid időn belül végzett vele. Az unokát ugyanaz a betegség vitte el, mint a nagyapát, a Törökverő Hunyadi Jánost…”