Amy134 beküldött történetei

A piros vadító rúzst választottam, de abból is a mélyvöröset.

Talán most nem a lepkék a hibásak.

Jól vagyok. Minden rendben van. Élem a minden napjaimat. Minden normális. Túl átlagos afféle vihar előtti csend . Amikor egy nyári napon érzed a fulladt levegőt szinte a napsugarak, megállnak a levegőben. Még is érzed, hogy jön a vihar. De van, hogy tévedsz. Van, amikor nem jön vihar. Nem történik semmi. Pedig annyira vágynál egy kis nyári felfrissülés után...

Üres folyosó.
Egyedül.
Mégis zsúfolt.
Gondokkal.
Megoldatlanok...

Dühös voltam. Megpróbáltam menteni a menthetőt, de rá kellett jönnöm hogy már reménytelen. Dühös voltam, magamra és a körülöttem lévő világra. Meg akartam érteni, hogy vajon miért történik velem mindig ugyan az. Mint egy ördögi kör, játszódik le az életem újra és újra a szemem előtt.
jó olvasást :)))

Álmodok. Mint minden kislány. A kislányokkal csak az a baj, hogy hamar felnőnek.

"Szeretlek. Egy kilenc betűs szó mégis olyan nagy jelentéssel bír. Egy szó melyet elhiszünk bármely pillanatban. Egy szó, ami egyszerre rendbe hozhat mindent, viszont tönkre is teheti azt."
Egy kis szösszenet, mivel már rég nem írtam :) gondoltam ideje lenne már :) jó olvasást ^^ :))

Nyári nap. Ugyan az a helyszín. Ugyanaz az idő. Talán még ugyanaz a szél is fúj. Emlékszel még?

Lassan, gyengéden megfogta a derekam, és a pólómon keresztül végig simította a hátamon a kezét. Mikor sikerült kitapogatnia a sebe, felszisszentem. Elégedett sóhaj hagyta el a száját. Hátrálni kezdett,

Folytatás :))

Ebéd után nekiláttam tanulni a törit, amikor a 100 éves háborúnál tartottam az anyagban megcsörrent a telefonom. A kijelzőn barátnőm neve villogott és a képe, amit még télen csináltunk… Felvettem, mert valahogy éreztem, hogy ez most sokkal fontosabbb, mint a történelem.

- Szia!

- Szia! Amy hallod, én nagyon félek, most jöttem haza, és az első dolgom az volt, hogy megnézzem, hogy ott van-e a kép, tudod az albumban, és ott volt… hadarta...