Vörös rúzs

A piros vadító rúzst választottam, de abból is a mélyvöröset. Kecses mozdulattal felkentem a számra. Elégedett voltam a lányra, aki a tükörből visszanézett rám. Sokszor álltam csak így a tükör előtt és nem hittem el, hogy az a lány, aki a tükörben áll én vagyok. Vörös hajam göndörfürtökben omlott a vállamra. Így indultam neki az éjszakának. Határozott célom volt. Felejteni akartam. Beülemt a kocsiba és belevezettem az éjszakába. Különös este volt ez. A langyos szellő kellemesen simogatta vállaimat. Valami volt a levegőben, valami megmagyarázhatatlan, valami újnak a kezdete.
A vadságé. Kiszálltam az autóból és azonnal fiúk szemei mértek végig a 10cm-s magassarkúmtól kezdve a fedetlen vékony combokon keresztül, egész a mellemig. Éreztem magamon a fiúk tekintetét. Máskor nem vettem róluk tudomást, bár mindig is így néztek rám. A vörös rúzs erőt sugárzott magából ajkaimon. Hihetetlen, hogy elég egy rúzs, ahhoz hogy valaki csábítónak és erősnek érezze magát.
A klubba belépve magamba szívtam az ismerős hangulatot. A morajló tömeget a cigifüst és az alkohol tömény illatának keveredését a teremben. Ismerős arcokat pillantok meg a tánc parketten. A lányok észre vesznek. Örömmel integetnek nekem, de én csak visszaintek, mosolyra biggyesztem vérvörös ajkaimat és a bár irányába veszem az irányt.
A pultos srác Tomi kedvesen fogad. Tomisohasem volt valami szexisten srác, mégis csak az ismert emberek közé tartozott a munkája miatt. Sok lány odavolt érte. Tomi szerette leitatni a kisebb naiv lányokat és elvonulni a klubb piros szobájába
- Ma ki az áldozat? – Kérdezem tőle, és ajkam félmosolyra biggyesztem
- Egy szöszit néztem ki magamnak
- Ó ezek a szőkék. Megőrjítenek téged igaz?
- Inkább én őket . De a vörösek jobban  .- kaján vigyor jelenik meg Tomi arcán.
Ismerem ezt a mosolyt. Kiskoruk óta ismerjük egymást és hihetetlen, de Tomi ezt a mosolyt már az általánosban kifejlesztette. Azóta legjobb barátok vagyunk. Elhatároztuk, hogy a középiskolában Tomi meghódít majd minden lányt én meg minden fiút. Ez többé kevésbé így is lett.
Emlékképek suhannak át szememben, a gyerekkoromról,amikor tomival gyakoroltuk a hátsó kertben az akkoriban még újnak talált csókolózást. Először nem értettük mi a jó benne, aztán egyre többet és többet gyakoroltunk a pajtában és lassan kezdtük élvezni. Rájövök hogy ezeknek már vagy 5 éve.
-  Engem nem kapsz meg. - 
-  Ki mondta hogy rád gondoltam?
-  Te is tudod, hogy rám gondoltál. – Most jöttem csak rá mennyire imádtam a fiú beszólogatásait. Amióta csak az eszemet tudtam, mindig is beszólogattunk egymásnak. Olyanok voltunk ilyenkor mint a civakodó testvérek.
- Szóval melyik az a kiszemelt lány?
- Ott táncol, fekete ruhában. – Óvatosan a táncoló tömeg felé mutat.- Fürkészem a tömeget, és csakugyan felfedezek egy szőke loknis hajú lányt. Fiatal és ártatlan. Tomi kedvence. Gondolom magamban.
- De ennyit rólam, neked ki az esti kiszemelted?
- Még nincsen. Majd aki jön.
Tomi arcára meglepett arcfejezés tűnik ki.
-    Biztos hogy én azzal a lánnyal beszélek most akivel régebben, megfogadtuk , hogy meghódítunk mindenkit? Lisa  eszednél vagy? Nem ismerek rád – Fegyelmező hangnemet próbál erőltetni szavaiba de a végét elneveti. A végén már mindketten nevetésben törünk ki.
-    Az igazat megvallva nem érdekel már annyira .- Vallom be őszintén. Tudom hogy  bármelyik fiút megkaphatom. De most először önző dolognak érzem az efféle csábítást. – Adok lehetőséget a többi lánynak is.
-    Jól teszed. De a helyedbe senki sem léphet.
-    Tudom jól.- Mosolyt villantok Tomira újból. Szeretem a srácot. A legjobb barátom Annyi mindenen mentünk keresztül. Talán a közös múltúknak köszönhetően, de ragaszkodom hozzá. Ekkor, mint villámcsapásként kezd megformálódni az agyamban a lehetőség. Az est lehetősége. Tudjom már , hogy mit akarok. Tomit. Most jöttem rá,hogy mindvégig őt akartam, hisz ki is lenne tökéletesebb? Milyen vak voltam hogy nem láttam, hisz itt volt mindvégig. De Tomi csak barát. Persze ott van az a lehetőség is hogy ezzel elszúrjom a barátságukat, és ezt legrosszabb álmaimban sem szerettem volna.
Tomi közben meghozta a rendelt italt. Azonnal utána nyúlok és egy húzásra lehúzom. Figyelemmel kísérem ahogy az égető ital, utat tör magának egész a gyomromig, és maga után kellemes perzselő érzést hagyva eltűnik
-    Mikor végzel ?- kérdem a sráctól
-    A szőke lánnyal, vagy a munkával?- válaszolja nevetve
-    Neked is le kéne állnod ezzel, nem jó semmire .
Nem szól semmit, csak néz .Tudja hogy igazam van.
-    Akarsz sétálni? – böki ki végül
-    Akarok .- mondom.

Hidegebb van kint mint ahogy azt gondoltam, a langyos szél átváltott hűvös nyári esti szélbe. Kint sétálunk a klub előtt, itt ott részeg fiatalok dülöngélnek az utcán. Tomi átkarolja a derekam. Nem húzódok el tőle.
-    Szóval azt mondod abba kéne hagynom-, töri meg a csendet.
-    Igen-válaszolom
-    Abba hagyom, de meg kell ígérned nekem valamit.- Arca komoly, talán sohasem láttam még őt ilyen komolynak , mint ezen az estén.
-    Mit?- kérdem meglepődve. Nem tud olyat kérni tőlem, amit nem tudnék betartani
-    Hagyd abba te is. Együtt ígértük meg, hogy meghódítunk mindenkit. Emlékszel? Akkor együtt is fejezzük be
Emlékszem .persze , hogy emlékszem. Nem értem miért kéri ezt tőlem. Az, az ígéret különben is egy kis gyerekkori ígéret volt be sem kellett volna tartanunk. Az élet hozta, mégis hogy így alakuljon.
-    De ha abba hagyom. Nem kapok több szeretetet.
Elmosolyodik.
-    Te is tudod hogy az nem szeretet.
-    Akkor milyen? Akkor te sem tudhatod. – Felháborodok. Azt mondja, hogy nem is tudom milyen a szeretet, pedig tudom. Tudom milyen az , lehet, hogy csak egy estére de tudom. Elhúzódok Tőle. Hátrébb lép
-    Nem én sem tudom milyen.- mosolyog. Szólni akarok de belém folytja a szót. – Emlékszel, amikor a hátsó kertetekben próbálgattuk a csókolózást.
-    Hát persze.
-    Veled szeretném megtanulni azt is hogy milyen szeretni.
A szívem egyre jobban kalapál. Nem tudok mit mondani. Én is szeretném, szeretném, hogy megtanítsa nekem, mindent szeretnék, ami Ő. Évek óta szeretném. Még sem tudok mit mondani. Talán nem is kell. Néz rám. Talán valami bíztató jelet vár. Nem tudom. Rámosolygok. Nem tudok megszólalni.
Közelebb jön újra. Annyira közel, hogy érzem rajta a cigi füst és a bor édes keveredését.
-    Szeretnéd? – Duruzsolja a fülembe. Érzem leheletét a nyakamon.
-    Szeretném.