KF00 - Karmazsin Folyó: Prológus

FIGYELMEZTETÉS:

A regényben fellelhetők részletesen taglalt EROTIKUS, ERŐSZAKOS, KÖZERKÖLCSÖT SÉRTŐ részek, elolvasása csak 18 éven felülieknek ajánlott.



Prológus
(lektorált változat)



A nap vörösen izzó korongként közelített a végtelen kősivatag horizontja felé. Ryana megtörölte verejtékpettyes homlokát, majd visszapillantott, hogy a többiek mennyire bírják. Nem jól; egyáltalán nem – jegyezte meg magában, majd kisöpörte a sötétvörös tincseket arcából – persze, nem is csoda: az élelmük rég elfogyott, és már vizük is alig volt. Csoda, hogy eddig is kihúzták. De minden megtett kilométer után, amikor felpillantottak a kietlen messzeségre, egyre inkább kétségbeestek.

Arina, a rangidős tiszt most kimondottan gondterheltnek látszott. Valószínűleg magát okolta a rajtaütés miatt. Nem elég, hogy elvették a buggy-kat, hogy kilökték őket a pusztába, de még alaposan meg is tömték őket. Ryana hálás volt magának, amikor a seregbe való bekerülésekor azt választotta, hogy sterilizálják. Ahogy a nő agyában előrefurakodtak az emlékek, akaratlanul is összeszorult a feneke. És a legrosszabb az volt, hogy nem tehetett ellene semmit. Pedig legszívesebben megölte volna őket. Az utolsó emberig. Az utolsó szálig, mindet …
–Arina! – szakította meg Jetta mély, markáns hangja a gondolatmenetet. – Ryana, Arina elájult!
Zöld szemeivel alaposan végigmérte a földön heverő testet, majd felnézett Jettára. A barna tekintetben mindig volt egy olyasfajta magabiztosság, egy olyan belső nyugalom, amitől Ryana visszanyerte a lélekjelenlétét. Majd elnézett a nő válla fölött, ahol a kis Nitty futást helyettesítő, elcsüggedt, mégis relatíve gyors csoszogással és aggodalommal a tekintetében közeledett:

–Mi történt? Mi van Arinával?
–Elájult. Vinnünk kell magunkkal – felelte komoran Jetta. Fonott, barna haja szikkadtan ingázott.
–Te jó ég… Ugye nem azt… – kezdte volna Nitty, de Ryana megsemmisítő pillantást vetett az újoncra. – Hülye kölyök, miért is nem ment inkább valami színésznek, ahelyett, hogy itt nyivákolna!
A nő gondterhelten beletúrt hajába, majd – miután erőt merített Jetta tekintetéből – ismét a ködös, azúrkék szempárra meredt.
–… – kinyitotta a száját, majd becsukta. Aztán ismét kinyitotta:
–Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet … Tudom, hogy kilátástalannak látszik… Sőt, Arina biztos azt javasolná, hogy hagyjuk itt … De most én vagyok a rangidős tiszt, ezért én döntök a kérdésben.
Nitty szemei elé bekandikált egyik hófehér tincse. Nem jutottak el teljesen az agyáig a szavak, de szerencsére képes volt annyira összeszedni magát, hogy legalább pár utasítást végre tudjon hajtani.
–Te fogd ott, én itt emelem, Jetta, te pedig a derekánál nyúlj alá! – utasította a csapatot Ryana, majd felemelték a testet, és elindultak.

Nitty árnyékban ébredt. Kábán pislogott, nem emlékezett, mikor ájult el. Valaki fölötte állt, és odanyújtotta a kezét. Ő elfogadta. Egy férfi volt. Egy férfi … azonban itt újból összekeveredett számára a múlt és a jelen, az az iszonyatos kín, a sok vér, és érezte, hogy megszédül. Azonban megmentője valahogy időközben mögé kerülhetett, mert gyengéden az ölébe fektette a lány fejét, elővett egy kulacsot, és vizet öntött a félig nyitva maradt, cserepes ajkakra. A lány egy kicsit észhez tért, és megpróbált felülni. Kezdte felfogni maga körül a világot. A férfi azonban visszatartotta. Pontosabban csak a homlokára tette a kezét, ő pedig nem tudta megemelni.
–Le vagy gyengülve. Az a szerencsétek, hogy időben rátok találtam.
Nitty agya kapcsolt, és hatalmasat nyelve megnedvesítette kicsit a torkát:
–Ah … a töb … abah … – hebegte kábán.
–Jól vannak. Nyugodj meg. Most már nincs semmi baj. Csak pihenj.
A férfi hangja nyugtatóan hatott Nittyre. Valahogy olyan békés volt, olyan határozott … és valóban. Árnyék volt. Víz volt. És a férfi vigyáz rá. Most már minden rendben lesz.

Miután Jeremy megbizonyosodott róla, hogy a lány jó mélyen alszik, előcsúsztatta a bilincseket a hátizsák alól, és munkához látott. Először finoman ráfektette a lány kezeit a testére. Megengedett magának egy hosszú pillanatot, hogy még egyszer végigmérje tetőtől talpig: nagyjából 160 magas, nőiesen sportos testalkat… Nincsenek nagy mellei, de nem néz ki többnek tizenötnél, bár az is igaz, hogy a fehérre festett hajkorona is csalóka vonásokat kölcsönöz neki. Alaposan lebarnították a vándorlással eltöltött nappalok. Az egyenruha alapján az Egyesült Földi Légió tagja lehet. Biztos mind a négyen tudnának mesélni neki, de eléggé valószínű, hogy nem fognak ezek után. Na mindegy, nem érné meg elszalasztani egy ekkora zsákmányt – vonta meg a vállát Jeremy, és óvatosan ráracsnizta a bilincset a lány kezeire.

A kezek után a lábakat fogta össze, végül a két bilincset is egymáshoz rögzítette egy harmadikkal. Utána felemelte, és átcipelte a veterán csapatszállító utasterébe, ahol a másik három nő már javában fontolgatta a szökési lehetőségeket – természetesen eredménytelenül.
–Hölgyeim, kérem, nyugodjanak meg – biccentett feléjük a férfi, majd letette Nittyt a túlsó falhoz. Persze mindhárman torkuk szakadtából hümmögtek tovább. Jeremy odalépett Ryanához, és levette a szájáról a tapaszt.
–Te utolsó szemét !! Kitaposom a beled! Eressz el, te kibaszott lázadó geci !!!
A férfi egy darabig nézegette a nő igen szánalmas „támadásait”, majd a bakancsával gyengéden a szegycsontjára lépett, és a földhöz szegezte. Mikor a nő elhallgatott, a férfi mélyen a szemébe nézett. Ryana be kellett ismerje: jelen szituációban esélye sincs az effajta „ágyúnaszád diplomáciára”.
–Na szóval, hogy kerültetek ti ide?
–Ahhoz neked semmi közöd.
–Úgy tűnik, hogy titeket is a nomádok fognak megvenni, ágyasnak…
–Ez gyenge próbálkozás volt. A magadfajta ott lop, csal és hazudik, ahol csak lehetősége van rá.
–Én próbáltam kedves lenni hozzátok … de úgy látom, hogy keményebb eszközökhöz kell nyúljak.
Kényelmesen odasétált Nittyhez, majd lágyan beletúrt a hajába, és megmarkolta.
–Ugye nem akarjátok, hogy baja essen? – sandított a trióra Jeremy.
–Ereszd el, te odvas, kurvabaszó geci, különben … !
–Különben mit csinálsz? He? Nézz már magadra, kisanyám! Magadat már sikerült kékre-zöldre verned, de nekem még csak a közelembe sem értél. És honnan tudod, hogy mit szegeznék a fejedhez, ha próbálkoznál?
–Belőlem nem szedsz ki semmit.
–Akkor majd belőle talán igen – mosolygott rá az alvó lányra Jeremy, azután visszarakta a tapaszt Ryana üvöltésre nyílt szájára.

–Szia. Remélem, jól aludtál.
–Köszönöm, igen … de a többiek?
–Nos, – sandított az ájult csoportra Jeremy – már voltak ébren, csak visszaaludtak.
–De miért van rajtunk bilincs?
–Bocsáss meg, de itt a sivatagban minden kincset ér, és nem szeretném, ha bárminek is lába kelne, amíg mással vagyok elfoglalva. Kérlek, értsd meg – azzal átnyújtott Nittynek egy bögre teát – Tessék, ezt idd meg. Tudom, hogy nem esik jól a meleg, de csak így fejti ki a hatását.

A tea valóban meleg volt, de Nitty bármilyen folyadéknak örült, amit magába juttathatott.
–Egy kicsit talán elbódulsz majd tőle, de ne ijedj meg, ez teljesen természetes.
–Köszönöm … nagyon jól esik. És igen, azt hiszem, egy kicsit szédülök is.
–Nyugodtan dőlj nekem, ha nehéz megtartanod magad.
–Mmmnnnmm – csóválta meg a fejét Nitty, majd azzal a lendülettel bele is dőlt Jeremy ölébe.
–Jaj, bo … bocsánat … én … – vörösödött el.
–Mondtam, nyugodtan. Nem történt semmi. Az volt a kellemetlen, amikor egyedül voltam, és engem ugye nem támasztott meg senki … heh …
–Ahaa … – felelte tétován Nitty, miközben tekintete a plafon felé révedt. Jeremy magában elmosolyodott.
–Tényleg, a többieket már ismerem, de neked még nem volt alkalmad bemutatkozni! Hogy hívnak?
–Ni … Nitty … a barátaimnak csak Nitty. És … téged hogy hívnak?
–Az előbb már mondtam, csak a tea miatt el vagy bódulva.
–De én nem emlékszem …
–Jeremy. A nevem Jeremy. Tényleg, a barátaid már meséltek egy keveset arról, hogy mi történt veletek, de szinte semmit nem tudtam meg … szóval … hogyan is kerültetek ti a sivatag közepére, minden étel és ital nélkül?
–Mi … a küldetés … jaj, nem áll össze …
–Csak nyugodtan. Majd csak eszedbe jut … – hajolt fölé mosolyogva Jeremy.
–Re … rat … vagyishogy … rajtunk ütöttek. A Mars Ellenállás … tulajdonképpen esélyünk sem volt … körbevettek. Aztán sikerült valahogy kiszedniük a kocsiból, és letepertek, és … és … – Nitty szemei egy pillanatra tágra nyíltak, majd zokogásban tört ki: teljesen belekuporodott Jeremy ölébe, ahogy felhúzta a térdét és az arcát a kezébe temette. És folyamatosan rázta a sírás. Jeremy még szerette volna kihasználni az időt, de úgy tűnik, be kell, hogy érje ennyivel.

Tehát autóval voltak, elkapták, és megerőszakolták őket. Ennyi biztos. Végül is eléggé sablonos sztori. Nem ők az elsők, akik a rebellek vagy sivatagi kalózok áldozatául estek. Párat épp maguk a kalózok sóztak rá, mert megunták a seggüket. Ezek viszont eléggé tűzrőlpattantak lehetnek, ha ilyen durván meg akartak szabadulni tőlük … mert a testük az igencsak kellemes látvány. A vörös nagyon ért a szájaláshoz, nem hülye nő … Lehet, hogy itteni zsoldos? A szőke, aki a legrosszabb bőrben volt, eléggé szótlannak bizonyult. A kigyúrt barna nem beszél sokat, de ha szól, akkor nagyon keményen megállja a helyét minden egyes szava.
Nitty? Nitty … Ő pedig itt siratja a szüzességét … És inkább gyerek, mint katona. – Nem is tudom, mit keres itt, ezek közt a harcedzett, huszonéves amazonok közt …
Most vette csak észre, hogy a lány a hasába fúrja az arcát, úgy szipog.
–Én … én … – hüppögte Nitty.
–Mondd, mi bánt?
–Én úgy … én úgy … annyira … én …
A lány szemmel láthatólag nem mert kimondani valamit.
–Annyira akartam !! – markolt bele hirtelen Jeremy ingébe – úgy vágytam rá, már mióta! De én nem így akartam … Nem így … Pedig annyira akartam … akarom … még most is – révedt bele a lány a férfi könnyáztatta ruhájába.
–Je-Jeremy … – kezdte Nitty – én … te … vagyishogy … !
A lány zavarba jött, és rákvörösre változott az arca.
–Nitty … nyugodj meg. Megértem. Teljesen …
–Megérted, de … ?
–Nincs „de.” Ha szeretnéd, én szívesen megteszem veled …

A lány szemei felragyogtak, majd az aggodalom fénye villant meg rajtuk:
–De én … amit ott …
–Nincs „de” – mosolyodott el lágyan a férfi, és még mielőtt a lány bármit is szólhatott volna, lopva ajakon csókolta. Nitty meglepetten, dermedten ült egy pillanatig, majd ő is megpróbált visszacsókolni, de a bilincs nem engedte.
Arina elkezdett fészkelődni. Jeremy végigsimított a lány arcán, majd felemelte, és elvitte, ki, a jármű árnyékába.
–És nem lehetne levenni ezeket? – puhatolózott Nitty, mert kezdte zavarni, hogy nem mozoghat úgy, ahogy ő szeretne.
–Nem… De kényelmesebbé tehetem – felelte egy sejtelmes mosoly kíséretében a férfi, azzal előkapott a nadrágja farzsebéből egy negyedik bilincset, és rácsatolta a lány bal bokájára.
Ezután felkapta, és felfektette a csapatszállító ferde oldalára, az ott található egyik fémgyűrűbe pedig beakasztotta a bilincs szabad végét. Ezután eloldotta a kezeket a lábakkal összekötő zárat, és a tető peremén futó korláthoz erősítette Nitty csuklóit. Majd szabadon engedte a másik lábát, lehúzta róla az egyenruha szárát és az átizzadt, fehér bugyit, végül a bilincset egy – az előzőnél távolabbra eső – gyűrűhöz erősítette.

Jeremy tett három lépést visszafelé, hogy megcsodálja a látványt. Nitty félénken igyekezett összehúzni a térdeit, amennyire csak lehetett, de sehogy sem volt képes elrejteni pelyhedző nemi szervét. Még mindig nagyon erősen élt benne az az eset, de nem tudta elképzelni, hogy ez a férfi bántani tudná. Ha akarta volna, már rég megteszi.
–Gyönyörű. Természetes fehér. Ritka szépség vagy, ugye tudod? – És ritka magas árat fizetnének érted a piacon – tette hozzá gondolatban Jeremy.

A lány elpirult, de nem vette le a szemét a férfiról. Ahogy az közeledni kezdett hozzá, ismét össze akarta húzni a lábait, de a térdei nem értek össze, a bilincsek pedig hangosan kattantak a gyűrűk fogságában. Jeremy gyengéden rátette kezeit a lány oldalára, a mellei alatt. Nitty oldalsó rekeszizmai megrebbentek. Olyan kedves, olyan gyengéd volt ez az érintés, amilyet még soha azelőtt nem érzett.
–Kérlek … – szólalt meg remegő hangon a lány, de Jeremy már tudta, mit akar mondani:
–Ne félj. Majd vigyázok.
A kezek feltűrték a fölső részt, utána végigcsúsztak, le a csípőn, onnan tovább a lábakra, amik egy hosszú pillanatra megfeszültek, majd engedelmesen szétnyíltak a hüvelykujjak gyengéd bíztatására.

Nitty bezárt szemmel és nyitott ajkakkal sóhajtozott. Vaginájából nedvesség szivárgott, és a feneke önkéntelenül körzött Jeremy kezeinek támaszában, ahogy a férfi nyelve mélyen behatolt neki, és ahogy a hatalmas izomköteg – lágyan dörzsölgetve csiklóját – izgatta azt.
–Jeremy … ! Ah! – nyögött fel zihálva a lány. Válaszul a jobb kéz játékosan elkezdte fel-le cirógatni a hátát, ami lágy ívben meghajlott.
A férfi álla alatt az erőszaktevéstől heges fenék össze-összehúzódott. Ez az, kicsim – gondolta magában Jeremy – Hadd halljam az éneked; élvezd csak ki, amíg lehet. – Nitty kéjesen nyögve harapdálta az ajkait. Nagyon jól esett neki, ahogy a férfi kényezteti – és minden nyelvöltésével egyre jobb lett.
–Kh … kérlek … hah … hh … – lihegte, majd lenézett. Fenséges látvány volt ennek a férfinak az arcát a lábai közt látni. Meg akarta érinteni, át akarta ölelni, magába akarta fogadni minden egyes porcikáját.
–Érezni … Ah! Érezni akarlak … Mmh!
Jeremy felpillantott Nittyre, és egy hósszú, lágy, cuppanós csókkal nyugtázta a kérést. A bilincsek megcsörrentek, ahogy a lány egész testének gyönyörében megvonaglott.
Ezután a férfi kicsit ellépett a lánytól, és ledobta magáról az inget, és alóla a pólót. Vékony, de edzett meztelen felsőteste csak még inkább tűzbe hozta Nittyt, aki sóvárgó pillantást vetett Jeremyre, amit a puncijából szivárgó és a combján lefelé terjedő nedvesség is megerősített.
A férfi végignézett a lányon: a teste megizzadt. Feszes kis mellei fel-alá jártak, ahogyan pihegett. A vaginája néha meg-megvonaglott. Úgy látszott, valóban készen áll.

Nitty nagyot nyelt, amikor Jeremy megindult felé. – Most megteszi. Belém tolja, és átkarol, és csókol, és ölel, és én visszacsókolok… – futottak végig a gondolatok abban a pár pillanatban, amíg a férfi felszökkent a jármű oldalán található párkányra. Mélyen a lány szemébe nézett. Kitámasztotta magát a kezével, és hosszan megcsókolta a lányt, aki elementáris áhítattal viszonozta azt. A férfi jobb kezével lehúzta a sliccét, és elővette a hímtagját. Már többé-kevésbé merev volt, és – bár nagy volt – inkább kéjesnek tűnt, mint félelmetesnek.
De Jeremy még nem tette be neki. Inkább – megcsókolva Nitty vállát – megkerülte, és mögé állt. A férfi ágaskodó szerszáma nekisimult a lány feneke közti ároknak és a hátának.
Jeremy farka hamar megkeményedett, ahogy Nitty csípője önálló életre kelt és elkezdte masszírozni a popója közé ékelődött péniszt. A férfi kezei megérintették a lány derekát, majd cirógatva végighaladtak a pöttöm kis melléig és a bimbókat gyengéden az ujjai közé csípve elkezdte masszírozni.

Nittyből egy hosszan elnyújtott, kéjes sóhaj szabadult fel, ahogy Jeremy elkezdte csókolgatni a nyakát. A férfi jobb keze lassan lecsúszott a lány csiklójáig.
–Aah … – nyögte tétován Nitty a nyakát tartva az édes, lágy csókoknak.
Jeremy visszahúzta magához a jobb kezét, és besegítette pénisze hegyét a lányba, utána elkezdte izgatni a csiklóját, közben szép lassan behelyezte neki teljesen. Nitty gyönyörben fürdő hangon zihált és nyögött, a férfi pedig elégedetten hümmögő sóhajokkal felelt rá. A lány vaginája ütemes összehúzódása arra sarkallta Jeremyt, hogy felvegye Nitty ritmusát.
Egyszerre a lány teste megvonaglott, és vagináját elöntötte élvezete, és gyönyörében hosszan és hangosan felnyögött. Kisvártatva Jeremy is követte, és a lányra újabb hullámban tört rá az orgazmus, ahogy végigspriccelt benne a meleg ondó. A férfi gyengéden maga felé fordította kezével Nitty állát, és még hosszan, hosszan csókolóztak.

–A kurva életbe … – tért magához Jetta. – Anyáddal itasd a kibaszott altatódat … Rohadt köcsög.
–Ha tudtam volna, hogy ilyen egyszerű a sztori, akkor Nitty sem esett volna át mindazon, amit tettem vele.
Jetta gyilkos, dühtől villanó tekintettel kapta fejét a hang irányába:
–Minden hegért, amit a testén találok, eltöröm egy csontod.
Jeremy kacéran elvigyorodott, és jelképesen odatartotta a kisujját.
–Ne aggódj, semmi baja a kis cuncinak. Sőt. Ha jobban belegondolok, nagyon is élvezte a dolgot.
–Mit műveltél vele, te szemétláda !?
–Mi ez a kiabálás? – sétált be összebilincselt kézzel és három bilincs fonatával összeláncolt lábbal Nitty.
Jetta dühe gátba ütközött – a megrökönyödés gátjába. Nitty nagyon is eleven és vidám volt. És értetlenül nézett hol a nőre, hol Jeremyre.
–Nitty? – kérdezte elhaló hangon Jetta.
–Láthatod, nincs semmi baja – mosolygott kajánul Jeremy – Attól, hogy emberekkel kereskedem, még nem vagyok barbár…
–Emberekkel…? – kérdezett vissza Nitty, de közben agya felfogta a szituációt – Em-berek-kel…? – ismételte meg, majd először a mosolygó Jeremyre nézett, azután Jettáékra; végül magára. A bilincseire.
–Te… – kezdte Nitty elhaló hangon, és érezte, hogy elhagyja az ereje – emberekkel… – elkezdett vele forogni a világ a szó hallatára – … kereskedsz?
Azután, hogy a szavak elhagyták az ajkait, megjelent tágra nyílt szeme sarkában egy könnycsepp … és térdre omlott.

Jeremy odasétált, és ujjával felemelte a lány állát, hogy a szemébe nézzen:
–Nitty, figyelj rám: tényleg nagyon tetszel. És valóban isteni volt veled szeretkezni. De nekem is meg kell élnem, és tőletek vagy egyszerre szabadulok meg, vagy én húzom a rövidebbet. Nem szívesen mondom ezt, de el kell adnom titeket, hogy életben maradjak. Tudom, hogy előbb kellett volna szólnom. De … a pokolba is, tényleg eszméletlenül tetszel! És tudom, hogy soha nem mentél volna bele, és nem élvezted volna, ha ezt elmondom …
–Miért … ? – öltött kétségbeesett ábrázatot Nitty holtsápadtra vált arca – Miért gondolod, hogy ez így bármennyivel is jobb?
–Örömet okoztam neked, mielőtt bánatot hoztam volna …
–Te kibaszott, alávaló geci … – húzta résnyire a szemeit Jetta – Nem elég, hogy úgy kellett elveszítse, hogy egy egész alakulat végigkefélte … Most még te is meggyalázod!
–Miért kell ezt ilyen komoran felfogni? – vonta fel a szemöldökét Jeremy – Nitty … Nem esett jól?
–D … de … de hisz …
–Semmi „de” – mosolyodott el szelíden Jeremy – Éppen ezért tettem. Lehet, hogy szörnyetegekkel üzletelek, de nem vagyok nagyobb svindler, mint a többi árus errefelé.
–Miért bántasz? – gördült le egy csepp Nitty orcáján – Miért játszol velem, mintha valami rongybaba lennék?
–Nem bántani akarlak … tudom, hogy fáj … de nem tehetek mást. Élnem kell valamiből. Ha bárki is mellettem van, még egy szájat kell etessek és itassak … Márpedig egyedül is gyakran éhezem. Mindkettőnknek rosszabb lenne, ha maradnál.
–De … de … de én …
–Semmi „de” – komorodott el Jeremy – Néha le kell mondanunk arról, ami fontos nekünk. Igyekszem jó gazdának eladni titeket.
–Alávaló strici … – nyögött fel Ryana, ahogy könyökére támaszkodva felült.
–Ebből elég! – emelte fel a hangját rosszallóan Jeremy – Megmentettem az életeteket, ezáltal a sivatagban uralkodó törvények szerint az enyémek vagytok, és azt teszek veletek, amit jónak látok!

Hirtelen beállt a csend. Végül Arina is feltápászkodott, és mélyen felsóhajtott:
–Ebben igazad van – szólalt meg kimérten, és az összes tekintet rá szegeződött.
–Micsoda !? – csattant fel Ryana – Arina, nem hiszem el, hogy ennek a féregnek adsz igazat …
–Ryana, nyugodj meg… – a nő hangja inkább figyelmeztető volt, mint kérlelő.
–De szerinted ez helyes ?! – tört fel a kétségbeesés a másikból.
–Egyáltalán nem. De amit állít, igaz. Ahhoz képest egészen emberségesen bánik velünk.
–Arina … – Jetta hangja szokatlanul erőtlen és bizonytalan volt. Arcán végtelen döbbenet ült – Ezt nem gondolod komolyan … Ezt nem hiszem el … hogy komolyan mondod …
Nittyből záporozni kezdtek a könnyek, és arcát Jeremy nadrágszárába temette. A férfi arcáról lehervadt a mosoly álarca, és átvette helyét a szomorúság. A picsába – gondolta – Ilyen jó nők, és én el kell adjam őket. Hacsak …
–Hacsak … – ejtette ki alig hallhatóan a szavakat – Van jobb ötletetek?
A kérdés mellbe vágta a társaságot. Nitty szemei tágra nyíltak, és csodálkozva meredtek Jeremyre, aki azonban a többiek felé intézte a kérdést. Jetta zavartan pislogva meredt a férfira. Még Arina is felkapta a fejét. Szőke hajfürtjei takarásában, a sötétbarna szemekben megcsillant egy halvány reménysugár. Végül Ryana törte meg a csendet:
–Ennél bármi jobb.
–Például éhen pusztulni a sivatagban? – fintorodott el Jeremy – Miért nem tudsz pusztán annak örülni, hogy élsz? Megtámadtak, megerőszakoltak, elvették szinte mindened, aztán kilöktek a sivatagba, hogy kínok között halj meg. De te itt vagy. Itt, egy egész kényelmes szituációban, ahol etetlek és itatlak. Legalább egy kevéske hálát megérdemelnék.
–De hazudtál … – szólalt meg Nitty – Végig csak hazudtál …
–Csupán egy pár részletben. De látod, nem álltam az útjába annak, hogy megtudd az igazat.
–Kössünk üzletet.

Arina hangjában volt egy hajszálnyi kacérság, amitől mindenki kizökkent az addigi érzelmi állapotából. Egy olyan érzés kezdett erőt venni Jeremyn, hogy a nő kezében ütő lap van, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Elég jól ismerte már az embereket ahhoz, hogy tudja: mesterien tudnak blöffölni, ha a bőrükre megy a játék.
–És milyen üzletre gondoltál?
–Te ugye, kimondottan a kereskedésből élsz … Ez látszik rajtad. Mivel megmentettél minket, ezért … nos … végülis nem lehet másképp mondani, de a tulajdonoddá váltunk.
–És hova akarsz mindezzel kilyukadni … ? – kérdezte sóhajtva Jeremy.
–Mi katonák vagyunk. Harcosok. Nem tudom, hogy kerülöd el, hogy meglincseljenek, gondolom, egy-egy kósza nomáddal üzletelsz és kerülöd a konvojokat, ahol jelentősebb áruforgalmat bonyolíthatnál le …
–És arra akarsz kilyukadni, hogy mostantól a személyi zsoldosaim lennétek?
–Alattvalóid. Mi kifejezhetjük hálánkat irányodban, te pedig pusztán az ellátásunkkal kötelezel le minket.

A férfi jó alaposan megfontolta a választ. Reményteljes tekintetek pásztázták arcának minden rezdülését. Egy hűs, koraesti szellő suhant át az utastéren. Mielőtt válaszolt, megnyalta az ajkát:
–Rendben van. De ne feledjétek: ezt bármikor megváltoztathatom.
–Megfelel – mosolyodott el sejtelmesen Arina.
A megállapodás után beállt csendben a tekintetek arcról arcra vándoroltak. Azt fürkészték, ki hogyan áll a dologhoz. Arina helyettük döntött. Ryanát ez egy kicsit zavarta. Nitty láthatóan megkönnyebbült, és fejét Jeremy combjának támasztva, távolba révedő szemekkel mosolygott haloványan. Jetta még mindig döbbent volt, számára egy kicsit túl gyorsan pörögtek le az események, és még nem egészen fogta fel, hogy mi is történt.
A férfi gyengéden beletúrt Nitty hajába, majd amikor a lány visszahelyezte a súlyt a saját testére, hátralépett, és elővette a kulcsokat.

A bilincsek sorban nyíltak meg. Mikor Ryanára került a sor, Jeremy mélyen a szemébe nézett:
–Kérlek, ne szökjetek meg …
A nő felháborodva vonta össze a szemöldökét. Valamiért mindenki más természetesnek vette a mondatot.