A "" kifejezés eredménye:

Márciusban tizenkilenc lesz a fiam
Megtettem mindent, mit vállaltam
Van még egy régi ígéretem
Megbosszulni, mit tettek velem...

Ó, Istenem. Oly fiatal vagyok.
Gondolataim még őrzik a gyermeki lét tiszta álmait,
s még rezdül bennem egy csepp remény, ha az elmúlás tárja szárnyait.
Talán érzek még valamit...

Van két nagyon jó barátnőm
Akik jóban, rosszban kiállnak mellettem
Sok mindenben hasonlítunk...

Minden érintés most csak a kimondatlan szavaknak szól, mindannak amit akár még megfogalmazni sem lehet, inkább kimutatni, a szív folytonos zakatoló dobogását, és kielégíteni, a vele járó testi vágyakat. Erik kezei végig simították az arcát, a hátát, a nyakát, majd mélyen a lány szemébe nézett, Emma úgy szorította azokat a kezeket, mintha érezni akarná azt, ami oly ritkán adatik meg a számukra, az összetartozást. A szemek pedig, milyen őszinték, és kérdeznek, „hé te is ugyanazt érzed, amit...

Világosbarna parkett. Talán mahagóni. De lehet, hogy fenyő. Ma mindenképpen utánanéz, melyik a jobb. Majd felhívja a szomszéd asztalost, és megkérdezi. De akkor már megcsináltatja vele a tükör keretét is, mert elrepedt. Szürke. A tükörképe szürke. Borostája, szeme szürke. Kopasz feje búbja is szürke. Majd megborotválkozik, és kalapban megy dolgozni...

Kisírt két szemem teérted könnyezik,
Megtört szívem miattad vérezik.
Kiszáradt szám a te nevedet nyögi,
Míg végül a bánat mindenem megöli...

Csöpög az ereszről a víz, nyála az aszfaltra csurog,
Boldogtalan sikátorok közt kujtorog.
Áttetsző arcát félénk nap melegíti fel,
Istenéhez könyörög, vigaszra nem lel......

Kipp-kopp kopog az eső az ablakomon
S te kint állsz valahol a hidegben
De nem mehetek érted, mert a falak szorítanak...