Remény

Ó, Istenem. Oly fiatal vagyok.
Gondolataim még őrzik a gyermeki lét tiszta álmait,
s még rezdül bennem egy csepp remény, ha az elmúlás tárja szárnyait.
Talán érzek még valamit a dolgok fakó, rejtett mélyein,
mikor könnyes arcom megnyugszik a magány hideg térdein.
Igen. Talán van még bennem egy kis tűz, egy kis szerelem, egy kis játék,
s a soha el nem múló szándék,
hogy a világot felfedezni, megcsodálni, s szeretni kell.
Egy pici hit: csak légy igaz, és egyszer boldog leszel.
Pedig belém szántott a sok sötét óra, s a szív mégis oly naiv.
A csalódás gyűlölni, a vágy újra szeretni tanít.
Nem tudom. Talán elkopok lassan e magammal vívott harcokon.
De a remény még megcsillan egyszer mosolygó, halott arcomon.