A "" kifejezés eredménye:

Az élet szép, becsüld meg jól.
Ne engedd elveszni a szép pillanatot,
Mert kevés adatik belőle az életben...

A lány hangját egy csók zárta el a külvilágtól, és lágy érzéki ölelés, ami nem akarta elereszteni, akármennyire is tiltakozott, erőtlenül engedett a csóknak és ön tudatlanul adott át mindent, amit a szíve eddig rejtegetni akart, őszintén. A kezdetben ártatlan puszinak indult jelent, egymás tökéletes rabul ejtése lett, hosszú kínzás volt ez a három hét, a lelke hol a szerelmes érzésekkel, hol az eszébe jutó másik nővel harcolt, képtelen ellenállni a pletykánál sokkal masszívabb vágynak......

Lihegve roskadt a rendezői székbe, azután vég nélkül osztogatta az utasításait. Üvöltözött, siránkozott, de úgy, hogy még a főszereplőt is felülmúlta. Oscar díjas alakítás volt.
Én egész nap csak tébláboltam itt-ott, mert az én jelenetemet csak pénteken forgatjuk majd. Addig is a 10 „kivénhedt” snauzerral ismerkedtem. Ilyen vadóc, eleven kis dögökkel még nem volt dolgom. Még hogy ezek vének! Legfeljebb, 2 évesek lehetnek. Teljesen egyformák, mind a tízen, ráadásul a nevüket képtelenség...

Úgy érzem magam, mint egy rongybaba
Amit mindenki kénye kedve szerint rángat
S mindenkinek meg kell felelnem
Átalakítják életem...

A szerelemhez két ember kell,
Egy nő, s egy férfi szíve, lelke.
Szükséges ehhez még megértés,
Szeretet, hűség, s sok gyengéd érzés...

...Titkok kertjének ösvényén
Illetlen szavak nincsenek
Nyíljon nektarin virágod
Az ízét érezzem kincseden

Fekete köpenyében lépdel,
Baráti kísérete, csak az éjjel.
Beborítja, félénk lelkedet,
Megvakítja, erőtlen szemedet...

- És most mi lesz?! – kérdezte egy egyik.
- Kiugrott az ablakon?! De hát halhatatlan, vagy nem?
Ezt István kérdezte, aki ijesztően sápadt volt, és nyugtalanul pislogott Diára.
- A Lagerfeltes mesterek akkor tudnak meghalni – fordult felé Bowel -, ha öngyilkosok lesznek...

- Minek mentél be a sötétbe?
- Ihletet ad!
Kamuzott.
- Igen! A sötétben sokkal jobban tudok összpontosítani a rajzolásra!
Mialatt Emma bújik, Erik jön, szokás szerint nagy lendülettel, a ceruzák meg szanaszét hevernek, Lilla alig győzi felszedni őket!
- Nem segítenél?
Szólt rá erélyesen.
- Miért?
- Mert jönnek a… mindegy.
Lilla is beköltözött a lépcső alá, mintha érezné, itt baj lesz.
- Jobb, ha nem álljuk el az útjukat! ...