A "" kifejezés eredménye:

Sötét zugomnak szürkülete, a szememet bántja.
Bánatomat vigasztalja, egy csonka gyertya lángja.
Viaszosan könnyezve, megérti helyzetem;
Míg kormolja testemet, füstjének melege......

Karon ragadva a halált
Mi újra rám talált
A sötét fénybe lépek vele
S megcsap a fény szele
Mi nem is létezik...

És még most sem tudnám megmondani mi volt az… Nem olyan volt, mint a többi lány. Nem is olyan, mint egy emberi lény. Senkinek sem jutott eszébe a visszahúzódó jelzővel illetni, pedig alig szólt egy szót, ha a gimiben bárki kérdezett tőle valamit, csendesen, de nagyon jól érthetően, és egy szóval felelt. A hangja is különös volt, talán azért, mert olyan keveset hallottuk...

Volt már úgy, hogy ültél a buszon és álmodoztál? Ha igen, te miről szoktál? Egy csinos nőről, esetleg férfiról? Egy sportkocsiról amit megláttál? Én egyikről sem. Ha nem kell valamire koncentrálnom (munka, problémák stb.) akkor olyanról szoktam ami csak a képregényirók fejében születik meg: kézből előugró energiapajzs, lézerszem, epikus küzdelmek a jó és gonosz között...

Nem volt válaszod, tudom jól,
de szívemet nem hagyja a bánat ily nyugvón.
Várok Rád, akármeddig tart míg rájössz,
a Teremtő Téged hozzám, engem Hozzád teremtett...

Halhatatlan voltam és vad,
Nem volt fal, ami megállíthat.
Enyém volt az Űr zenéje,
Azzá váltam, amihez értem...

Tegyük fel, hogy írsz. Írnál. Valami szívből jövőt, szívhez szólót. Valami személyeset, mégis titkolózót. Valami meghatót és mégis humorosat, amiben rólad szól, és mégis másról, valami egyedit de besorolhatót. Egy napodat, amiben az életed van. Egy percedet, amiben az idő csak úgy tolong...

Olyan rossz így vágyva
Csak a csalódásra várva
Levegő nélkül élni
Mindig időt kérni...

Mi az a kentaur? Ki találta ki? Mi ihlette rá? – ezen gondolkoztam, és eljutottam a válaszig, ami igazából teljesen egyértelmű és minden lovas szeme előtt ott van, mégsem látják meg.
Rájöttem, hogy te is lehetsz kentaur, de egyedül nem vagy képes az átváltozásra… Kell még valaki. Persze az alsó feled, a ló…