Halálos csend

Karon ragadva a halált
Mi újra rám talált
A sötét fénybe lépek vele
S megcsap a fény szele
Mi nem is létezik

Belépek és látom
Mindannyian vártok
Csúnya, feketébe öltözött
Árnyról árnyra költözött
Szabadnak született tündérek

S valahol ott ül a trónon
Szeme, mint a márvány, oly ódon
Egy aranyba borított szörny
Mellette egy hatalmas könyv
Mibe a halál írogat

S most csont ujjaival
Miközben kint dúl a vihar
Kezébe vesz egy tollat a halál
Majd egy újabb végzet, mit kitalál
Mi lehet, épp az enyém

A fekete tündérek várnak
Fejüket lehajtva állnak
S mikor int a fekete úr
Mindegyik rohan irgalmatlanul
Hátha, hátha nem végez vele

Aztán a szörny rájuk rivall
Hangja, mint a kinti vihar
A tündérek szétrebbennek
S hirtelen utat engednek
Annak kit hív a halál

Körbe nézek, keresve valakit
Ki feladatom alól felszabadít
De nincs senki, rám merednek
Tudom, ha kérdezek, nem felelnek
Az ott az én végzetem