Karon ragadva a halált
Mi újra rám talált
A sötét fénybe lépek vele
S megcsap a fény szele
Mi nem is létezik
Belépek és látom
Mindannyian vártok
Csúnya, feketébe öltözött
Árnyról árnyra költözött
Szabadnak született tündérek
S valahol ott ül a trónon
Szeme, mint a márvány, oly ódon
Egy aranyba borított szörny
Mellette egy hatalmas könyv
Mibe a halál írogat
S most csont ujjaival
Miközben kint dúl a vihar
Kezébe vesz egy tollat a halál
Majd egy újabb végzet, mit kitalál
Mi lehet, épp az enyém
A fekete tündérek várnak
Fejüket lehajtva állnak
S mikor int a fekete úr
Mindegyik rohan irgalmatlanul
Hátha, hátha nem végez vele
Aztán a szörny rájuk rivall
Hangja, mint a kinti vihar
A tündérek szétrebbennek
S hirtelen utat engednek
Annak kit hív a halál
Körbe nézek, keresve valakit
Ki feladatom alól felszabadít
De nincs senki, rám merednek
Tudom, ha kérdezek, nem felelnek
Az ott az én végzetem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...