Sötét zugomnak szürkülete, a szememet bántja.
Bánatomat vigasztalja, egy csonka gyertya lángja.
Viaszosan könnyezve, megérti helyzetem;
Míg kormolja testemet, füstjének melege.
Lelkem, pompázatos rózsamezején;
Mindig szállottak, tündérfényű lepkék.
Ám, az alkony keserűje, ide is belépett.
Lágy ligetem exitusa, apránként bevégez.
Szoboralakom, mihaszna, silány kacat.
Mind, így érez, kit hitvese elhagyta?
Jómagam, mindhiába reménykedtem;
Mára, csak a magány maradt velem.
Keservem kínjának határa átkozott.
Gyűrött arcom mása, fátyolos.
A fakóság, gyászruhát húzott rám;
Nincs, oly csoda, mi letisztítaná.
Magamban állok, a semmi szélén.
A napfénytől, talán, már félnék!
Halkan sorvadva, én is elhalok;
Az üres vázában, egyedül hervadok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások