A "" kifejezés eredménye:

Néhány évszázad múltán arra is rájött, hogy ha akar, akár testet is cserélhet, bármelyik élő embertől elrabolhatja azt, és lelkét is birtokba veheti. Erre valójában semmi szüksége nem lett volna, de minthogy valahol mégiscsak ember volt, s az emberek is váltanak ruhát vagy elköltözködnek, így ő is élt a lehetőséggel. Eleddig tizenkét különböző testben létezett már, tizenkét különböző lélekből gyúrta össze jelenlegi személyiségét...

Suttog a szél
Rólad mesél!
S én csak állok
S némán hallgatom!

S vágyom minden szavára
Miden suttogott szóra!
A szél némán cirógatja arcom
Mintha...

Boldog, békés, áldott a karácsony?
Talán kérdezd meg a halat a nyárson,
Vagy egy hajléktalant az utcasarkon,
Aki még most is azért küzd, hogy meg ne haljon...

Clemence Lorgon arcán talán már elhaltak az idegek, az izmok mindössze orrszarvú bőrét képesek tartani, mimikát festeni nem. Ha igaz, hogy Rownak róka mája, van, Lorgonnak róka szeme, és ezek a szemek most hidegen villannak az üvegfalú luxusiroda törtfehér fényében. A testi vágy, azt mondják, sosem pusztul ki teljesen a szívből. Bármilyen mélyre ássa a felejtés, bármennyi földet szór rá az idő, lassan gyökeret ereszt és átfurakszik a felszínre...

Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban egy távoli bolygócskán (inkább nevezném kavicsnak, de nincs kedvem a csillagászokkal veszekedni már megint) megtörtént az a furcsa dolog, amit ha most leírnék nyílván azt gondolnád, hogy ez egy újabb mese. Azonban most leszögezném, hogy ez bizony megtörtént. Természetesen most még nem fogod megtudni mi is történt, mert akkor nem olvasnád végig a történetem...

- Az unokahúgomon vitatkoztak?
- Igen madame. Adolphe úr szánalmas liliomtiprónak titulálta Chagrin urat, mire az, a bömbölő kislány, aki reszket a feleségétől frázissal illette az ön sógorát, aki ezt becsületbeli ügynek tekintve megpróbálta a kesztyűjével arcon ütve párbajra hívni Chagrin urat, aki azonban félreugrott, így Adolphe úr fejjel bezuhant a szemetesládába, ahonnan rendkívül durva szidalmak közepette azzal fenyegetőzött, hogy udvariasan fogalmazva, a sétabotjával ivartalanítja...

Minap, ahogy a buszon álltam,
Egy áldott állapotú lányt láttam.
Sajnos terhes volt,
Ez az állapot,
Mert hely nem jutott neki,
Át meg nem adta senki...

Az élet megint szar,
Ezt most is bizonyította.
Csak állok és nézek,
Lassan már a reményben sem hiszek...

Fényes Tincs áll ki a fedélzetre, lihegi bele a szél nyájasan vigyorgó arcába:
- Egy vasajtót bárki képes legyártani. Vagy megadóztatni a kormot a kéményeken. Hanyatlik az ipar, nekem csak ne mondd.
- Pöszmögés ez barátom, pöszmögés. Mi volna, ha idebújnál?
Odafenn cseveg a szél a kéményekkel ...