A "" kifejezés eredménye:

Fent van a Hold, fent van újra,
Éjről éjre lelkemre nyújtva,
Fénylő sugarai átjárják lelkem,
Gyógyítják sebeim, kérlelve engem...

Gyakran lázadó emlékeim égnek,
miket veled álmodtam
s még élnek
a tervek s az az apró falat,
mit szíved költött szívem alatt...

Ez Papámnak szól, s bár ő ezt már nem látja és nem tudja, de nagyon hiányzik, ez a vers a szívemből jött.
PAPA nagyon hiányzol nekem!

Maradnak nekem a hölgyek. Az aktív negyvenes tartja a legjobban magát. Szószerint. Próbálja a fenekét csak időnként kontaktáltatni a ló nevű lény hátával. Hogy micsoda comb-fenék izomláza lesz neki? Ezen elmerengek.
A lányok sokkal érzékenyebb hangszerek. Hamar rájönnek, velem beszélgetni súlyosbító körülmény. Egymásnak nyávognak tovább, lelki karókon fut fel az agybabjuk, és újfent virágzik az együtt sírás talaján...

Soha nem mertem megkérdezni mi a baja, annyira féltem, hogy valami szörnyűséget hallok. Nagyon szerettem kicsi szomszédnőmet, aki eddig igen cserfes lánykának bizonyult és hatalmasakat beszélgettünk, ha ideje engedte. Csak egy idő óta ilyen halk, mióta több hetet töltött a kórházban, és ahogy hazahozták, már vitték is a lakásba, még köszönni sem tudott, olyan gyenge volt.
Néha észrevettem a nagymamáját, ahogy délutánonként, míg a gyerek pihent, ő is kiült a teraszra levegőzni, hiszen...

Ha egyszer lent vagy, már mindenki lenéz,
Így aztán elég nehéz bebizonyítani, hogy élsz.
Ennek ellenére próbálsz talpon maradni,
Fel sosem adni, és a semmiért tovább harcolni......

Emlékezz az első csókra;
sodró mámor s már azóta
csókból érzés vált valóra.

Halvány szípoly az az óra
s a dédelgető meddő szóra
égetett délibáb éltetett

Elolvasom »