Egy új, ám igaz baráthoz

Mint fény az árnyékból,
nekem olyan vagy,
mint tanács egy baráttól,
épp oly fontos vagy,
s mindig az leszel.

Álmom nem nyugodt,
míg jó helyen nem tudlak,
jaj, szívem is sajog,
ha bajba sodorlak,
s bajban mindig leszel...

Soha ne gondold,
hogy hazug szó kerget,
soha ne vádolj,
hogy átverlek téged!
Mert megölném magam...

S nincs még olyna nap,
soha nem is lesz,
hogy ne kacagnék jóízűen
az egyik vicceden,
hát mindig ilyen maradj.

Most pedig olvasd át újra
és tanuld jól meg e verset!
Mert Neked írtam, csak Hozzád,
és mindig ott lesz Veled.
Úgy, ahogy én.