A "" kifejezés eredménye:

Újabb doboz cigi. Csak történtek az események. Este Brian újra bejelentkezett. Beszélgettünk. Felületes, semmitmondó dolgokról. S közben szenvedtem. Fájt minden porcikám a gondolattól. Az elmúlt egy hét. A tökéletes, idilli boldogság. S most… Istenem...

Te ott, én itt
két szív, egy összeforrt lélek,
de félek, amíg élek,
hogy e két szív örökre darabokra törik...

Más vágy, más gondolat nincs már bennem (látni akarom szemed, mely mély és sötét, mint az anyaföld, mihez jó lesz visszatérned, hallani akarom elfojtott nyögésed, és érezni akarom tested görcsös remegését. Szeretlek. Kívánlak. Vágyom látni a bőrödről száradó lágy verítékréteg párolgását, érezni tested elrejtett zugainak mámoros mákonyát és véred zamatát, véred állagát, véred színét) irántad. Tudod, az idő lassan eloltja (felizzítja, feléleszti a szunnyadó) tüzeket és szikrákat...

Mi van, ha már nem találom meg? Hagytam, hogy kisétáljon az életemből. Futottam, pedig a lábaim megállt parancsoltak. De nem lehetett. Előbb megálltam, mikor futnom kellett volna, most futok, mikor meg kéne állni. És már olyan reménytelen volt, de még mindig reménykedtem, hogy utolérem. Naivan kapaszkodtam abba, hogy elérem, mikor ésszerűbb lett volna megállni. Már egyre nehezebben vettem levegőt, mikor megláttam magam előtt. Ekkor új erőre kaptam, és kezdtem utol érni," várj"...

Sötét felhők gyűlnek, megromlott a világ.
Eltűnik a fény, s kihal minden virág.
Elemészti a földet az emberi rákfene,
Rég nem tekint már ránk az Úr szeme.

Jó...

Tudni kell, hogy Hadrianában, a városban, ahol voltaképpen az egész életemet töltöttem, amióta csak az eszemet tudom, az utóbbi kétszáz, ne adj Isten kétszázötven évben, szokatlanabbnál szokatlanabb dolgok történnek. Az ok, mondhatni roppant egyszerű, csak, ha az ember a mai világban, ahol az Internet, a televízió, és ezzel együtt a realista világszemlélet adja meg a mindennapi élet alapvető ritmusát, valljuk be, egyenesen röhejesen hangzik az igazság: ezen a helyen elszabadultak a démonok......

Rossz nélküled,
távol, messze tőled.

Oly jó lenne végre
viszont ölelni téged.

Bár vagy nekem,
mégsem lehetsz velem...

Mért van az, hogy nem felejtek?
Hogy még mindig szeretlek téged?
Nem találkozunk, nem beszélünk semmit,
Egy estét nem felejtek, csak ennyit!

Mért van az, hogy...

Mikor úgy érzem a világon mindenki bánt,
te vagy ki erőddel az életbe ránt.
Te mutatsz fényt a sötétségben,
s nem hagyod félénk lelkem kétségben.
Oly szavakat mondasz,...