Te ott, én itt
két szív, egy összeforrt lélek,
de félek, amíg élek,
hogy e két szív örökre darabokra törik.
Mardossa őket a fájdalom,
megtépázza a szenvedés,
és örökké kacsint rájuk a remény,
könnyük partot mos.
Néma a szó, ha nincs ki hallja
lóg a kar,ha nem fonódik másik karba
két tehetetlen léha test
minden külön töltött percen csak veszt.
A szem megtelik könnyel,
míg világ a világ,
a két szív egymásra vár
s előbb-utóbb karom ölel már
te kedves, te egyetlen,
én drága szerelmem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...