Juditnak

Mikor úgy érzem a világon mindenki bánt,
te vagy ki erőddel az életbe ránt.
Te mutatsz fényt a sötétségben,
s nem hagyod félénk lelkem kétségben.
Oly szavakat mondasz, mint még senki más,
s már a puszta létezésed is áldás.
Egyszerre vagy közelebb és távolabb bárkitől,
s a kétség,hogy mik vagyunk mi, majd megöl.
Mi történt csupán egy harapás volt a jóból,
mely édes és megrészegít akár a jó bor.....

2008