Igaz értékek

Sötét felhők gyűlnek, megromlott a világ.
Eltűnik a fény, s kihal minden virág.
Elemészti a földet az emberi rákfene,
Rég nem tekint már ránk az Úr szeme.

Jó atyám mondta egykor: ”Az ember a legrosszabb állat.”
S mily igaz. Vallom ezt én is, nem rántok rá vállat.
Undorító és mocskos lett minden, hisz a pénz lett az új Isten.
Nincs más érték, nincs más kincs és nincs már ember sem hitben.

Minden eladó, mindennek van ára, s mindenki kurtizán lett belül.
Hisz mindenki azt lesi, hol adhatja el magát, semmi egyéb sincs felül.
Tekintettel másra, egy szívre, egy érzésre, szerelemre, barátságra?
Senki se mond le másért, nem koncentrál másra csak a vágyra!

Én mégsem hagyom a lényeget hátra, még ha nem is állok többet lábra.
Hisz bűnös vágyak kísérthetnek, ha szívem előtt tisztán látszik egy ábra.
S nemessé válhat szívem, ha szerelem tüze hevíti a ragyogó izzásig,
Majd fájdalmak jeges áradata hűti, jegeli az elviselhetetlen kínzásig!

Az utcákat járom, nézem az embereket, s egyre csak tűnődöm.
Megéri ez? Megpróbálok jónak lenni, ez volna a bűnöm?
Aki jó azt elnyomja ez a rossz világ, s a gonosz él boldogan?
Szeretnék rossz lenni, s kegyetlen, vagy ne érezzek sehogyan!

Férgesedik a föld, hisz a gerinctelen emberi féregsereg gyarapodik!
Érvényesülni csak az tud ki nem menekül, s el nem iramodik?
NEM! Inkább elhullok büszkén és ostobán, de le nem hajlok térdre!
Bár állat vagyok belül, soha nem szomjazok az emberi vérre!

Már tudom mi az igaz kincs és, hogy el ne rejtsem,
Szívem fölé égetem a bőrömbe e három szót, hogy sose felejtsem:
Hűség
Becsület
Büszkeség
E három szó az életben az igaz érték.
S nekem sem kisebb a mérték!

Légy mindig hű! Hű a szerelmedhez, a barátaidhoz, szülődhöz!
Hazádhoz és legfőképp önmagadhoz, az értékteremtődhöz!
Bár látszólag jól el van ki nem így tesz, de az idő eljár velünk.
S nem jó magányban elhagyni e világot, ha üres a szívünk.

Élj a becsületnek, légy őszinte, mond mindig az igazat,
Akkor is, ha nehéz, ha fáj, hisz ezen múlik a hit, az alapzat.
Hazudni veszélyes és gonosz, hát ne légy farkast kiáltó!
A hazugsághegy temet maga alá, s az eredmény nem látható!

A büszkeség adjon erőt, hogy megtartsd ama kettőt.
Lépj tovább, de bocsáss meg, tudd, lát a teremtő!
Megbocsátani ezer meg egy féleképp lehet, csak tedd.
Szívednek lesz jobb, hát ne veszd el az eszed!

Emelt fővel álld a sarat, s ehhez kell az erő.
S bár e kegyetlen életben nem lehet mindenki nyerő,
Muszáj menni tovább, hisz az élet is megy előre.
Próbáld újra és újra, ha nem megy elsőre.

Bár életünk csak egy van, s nem mindig van új esély,
S a korrigálásra a lehetőség is oly csekély!
Nem tart minket életben más, csak a remény.
Hát tarts ki barátom, hisz tudod, hogy az élet kemény.