A "" kifejezés eredménye:

A szerelem melynek íze édes minta legfinomabb nektár méze.
Ámbár olykor keserűbb lehet, mint bármi más az életben.
Úgy érzed, hogy feladnád, mert már nincs miért küzdj
Kapaszkodsz...

A világ folyékony.
Csontváry Marika erre akkor jött rá, amikor szervezetében hatni kezdett az a magát csiperkének álcázó bolondgomba, amelyet a kaland kezdetén az arcába tömött. A gomba gonosz, de tréfás kedvű toxinjai máris kapcsolatba léptek a nő gerincrostjaival, és hozzákezdtek képzeletvilágának drasztikus átalakításához...

A törp fejszéje hirtelen kékre változott és befagyott. Ádám meglepődött, majd megszólalt.
- Mi ez?! A te fegyverednek van ereje?!
- Azt hiszed, hogy csak a tiédnek van? Ez a fagyott fejsze.
- Honnan tudsz rólam és a lángoló kardr... - fejezte be volna a kérdést, de az ellenfél türelmetlenül rárontott...

Elfordulhatsz
De lényem szilárd hatalom,
TUDOM

Szót nem szítassz
De áruló két szemed:
SZERETSZ...

A mélység szólt. „Jöjj, hullj belém!”
Nem hulltam.
Szárnyalni vágyom még,
Magasabb terekre hágni,
Házsorok közt andalogni,
Júliusi párában...

- Jó napot kívánunk kedves utasainknak ezen a szép, meleg napon! Reméljük, jól utaztak, és reméljük, legközelebb is a mi viszonylatainkat választják. Őő... reméljük megfelelően oldott hangulatba kerültek ahhoz, hogy stresszmentesen betérjenek állomásunk üzleteibe vásárolgatni egy keveset... őőő... ezek az üzletek még nem épültek meg, de természetesen azon cégek birtokában vannak, akik a mi Támogatóink... a szponzoraink...őőő...olyan vállalatok, akikből még nem halt ki a társadalom iránti...

A rövid beszélgetés után Apocalypt nekiállt eltüntetni a repedéseket a lángoló kardon, de valami megzavarta a mágikus auráját. Erősebben próbálkozott, de egy lüktető sötét energia blokkolta a tiszta varázsenergia-áramlást, ami elengedhetetlen feltétele a varázslásnak. A mágus megpróbálta megkeresni a blokkolót...

Régi idők alagútján néz vissza szemem,
s ahogy moccanó vadász rezzen a lesen,
s nézi csendben a fák közt surranó vadat,
szemem előtt múltam is így szalad
keresztül emlékeken,...

Marika felállt, és kicsit arrébb ballagott. Itt már sűrű fenyves kezdődött. A nő fintorgott, és a fenekéhez nyúlt, hogy kiráncigálja onnan a bugyiját. Reggel kakált, és nem törölte ki rendesen. Büdösnek és kissé igénytelennek érezte magát.
Délután négy óra volt. Nyár és napfény terült szét a tájon.
Egy pillangó röpte villant az üres égen át.
A rét felől egy alak közeledett. Sándor volt az, a nyúlőr. Két megnyúzott nyufit cipelt izmos vállain. Odament Marikához,...