A "" kifejezés eredménye:

Éhes pókszemével les rám az éj,
tüskés csápjaival szívemben kutat,
zsákmányul kínzó fájdalmat remél,
de hűs feledés vájt magának utat...

– Azt a vernyogást nem nevezném éneknek. De túl hangos volt, igen. Ez egy munkahely, fiam, itt nem szokás a kiabálás, hőbörgés. Pláne, ha az én bisztrómról van szó – felelte Mr. Hyde, az én szócskára helyezve a hangsúlyt, csak, hogy tudjam hol a helyem, és biztosítson róla, mennyivel jobb nálam csak azért, mert itt van neki ez a szaros kajálda, és én csak egy dolgozó vagyok.
– Értem, uram! Több ilyen nem fordul elő! – feleltem engedelmesen. Istenem, add, hogy egy napon ő dolgozzon...

Miért oly bántó az a szó?
Miért oly fájó az a hang,
Miért oly sértő az a szó?
S miért oly csípős az a hang?

Vámpírok. Az emberek évezredek óta azon gondolkoznak, léteznek-e vagy sem. Hát, hölgyeim és uraim, nem tudhatjuk. Vagyis hát, Önök nem tudhatják. A vámpírok okos lények, legalábbis ezt hiszik róluk. Ugyan már, milyen "vámpír" az, aki ilyen kis blogokba, és egyéb Internetes helyekre...

Ahogy az ajtón benéztem, két harminc körüli férfit láttam, meg a feleségemet az ágyán, rongybabaként elterülve, meztelen. A ruhái szanaszét szórva a padlón, és látszott rajtuk, hogy nem levették, hanem letépték róla, mert többségükben szakadtak voltak. Az egyik férfi letolt nadrággal állt az ágy mellett, és a feleségem altestébe gyömöszölte magát durván, miközben a csípőjénél megmarkolva próbálta a magatehetetlen testet megtartani...

Miért dicsérem én a Nőt? Nem tudom.
Csak egyet tudok róla, hogy Ö az Örök Anya.
Az Anya, ki a szép eredete,
S kinek belső hangjára megdobban itt belül valami:-
Maga...

Amíg nem léptünk bátran előre, nincs honnan viszakozni!

Vers vagyok, szabad vagyok.

Kint vagyok, fent vagyok.
Falak nélkül, kötél nélkül
szállok a széllel féktelenül...