A "" kifejezés eredménye:

Köszönöm az emlékeket,
bár nem érdemeltem meg.
Nem voltam se szép, se jó,
Csak egy utolsó csókot kérek búcsúzóul...

. Még a hajam is kiengedtem a szorításból, megráztam a fejem, és úgy méregettem magam, de észre kellett vennem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Az ajtó felé kaptam a fejem, és persze, hogy Ő állt ott és szinte villogtatta kékes-szürke szemeit. Száját összeszorította, az arca megkövült volt. Egy hatalmas „Francba” visszhangzott a fejemben. Miért kellett feljönnie, miért nem tudott volna egy perccel később érkezni? Villámgyorsan levettem a ruháját magamról, visszaakasztottam a fogasra és...

Fáj az élet, fáj a szó,
nincs másom, csak egy koporsó.
Ebbe idegenek betesznek,
majd gondosan elfednek.
Nem fogod tudni, hol fekszek,
de ott leszek mindig melletted......

Csendes nyári este van, 16 éves lányként végtelen nyugalommal a szívemben egy vidéki tábor udvarán ülök a fűben, egy melléképület teraszának pirosra mázolt korlátja mellett.
Telnek a percek, s egyre jobban elmerülök a csillagos ég csodás látványában. Elmerengek a távoli civilizációk létezésén, képzeletben már messzi bolygókon járok...

. Az egyik utcasarkon koldusfiú vacog, de nem csupán a hidegtől. A kis települést erdő vette körül, melynek közelsége mindig is zavaró tényező volt az itteniek életében. Azt vallották, esténként furcsa lények járnak arrafelé. Az asszonyok rémmeséikkel óvták csemetéiket a késői sétáktól. Sokórás némaság borult...

Késő ősz-időre jár,
Az eső is csak csendben szitál:
Nem akarja megzavarni a halottakat,
Se az angyalt, ki egy fejfánál sírogat...