Késő ősz-időre jár,
Az eső is csak csendben szitál:
Nem akarja megzavarni a halottakat,
Se az angyalt, ki egy fejfánál sírogat.
Siratja a múltat, jelent, jövendőt,
Hogy ez lett otthonod: egy elhagyott temető.
Szeretné újra látni a szép emlékeket,
Miket még veled élhetet meg.
De Te elmentél, elhagytad őt,
S ezért átkozza most a Teremtőt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Sztrájk ·
A vége sánta és lapos, pedig egész jól kezdődik.