Fáj

Fáj az élet, fáj a szó,
nincs másom, csak egy koporsó.
Ebbe idegenek betesznek,
majd gondosan elfednek.
Nem fogod tudni, hol fekszek,
de ott leszek mindig melletted.

Fáj az élet, fáj a szó,
mindenkinek jut majd koporsó,
de én ide nem engedlek Téged,
csak a Te elvesztésedtől félek.
Lehet, egyszer majd eljön az idő,
de Te sorsod ne legyen egy kopár temető.

Fáj az élet, fáj a szó,
csókolj meg még utolszor,
már érzem, hallom, hív a temető,
de Téged nem ide szánt a Teremtő.
Kérlek, Te majd ne hagyd magad,
szárnyalj az égbe, hogy szabad maradj.