A "" kifejezés eredménye:

Várom a napot, azt a röpke órát,mikor veled lehetek,

Mikor megpihenhetek a karjaidban és erőt meríthetek,

Hogy folytassam fáradhatatlan harcom...

Frusztrált álmomba bujkál
egy hatalommániás árva.
Ki kifundálta, hogy átformálja
az életemet irányító csúszdát...

Kezdjük az elején... Megszülettél, fejlődsz, sok új dolgot megtanulsz, és tapasztalsz. Majd elindulsz életed útján. Van számtalan kis mellékút a fő utadon. Néha letérsz, elbuksz, visszatérsz. Tapasztaltabb vagy, de még mindig letérsz, elbuksz, visszatérsz. Van, akinek az útja egy úton van, a tiéden közel kerül hozzád. Van, hogy még kezedet is fogja, majd egyszer csak vagy elmegy egy mellékútra, vagy az ő útja lekanyarodik. Egyedül folytatod tovább...

Egy mese ez,
Egy álmodozás,
Egy történet,
Melynek a vége csodás...

Akkor már 16 éves voltam. Azóta sem emlékszem tisztán arra a délutánra. Egy világ omlott össze bennem. Képtelen voltam a sírásra. Az iszonyatos fájdalom mellett egy szörnyű balsejtelem kezdett egyidejűleg kibontakozni. A nagyit megölték… Igen, biztosan megölték… Hisz mesélt azokról a szörnyű teremtményekről, akik rájuk vadásztak az éjszakában, s az életüket, az erejüket, a vérüket akarták…

Már fáradok...
Ugrásra készen,minden nap.
Még nem jött el a megfelelő pillanat,.
De ha csak egy órát
magam mellett érezhetnélek,
erőt adna küzdeni...

Tán álomvilág, miben élek?
sötétségben kiutat keresek.
Fényt mondjad, hol találom,
merre járhat boldogságom?

„Mikor kint álltam a ház előtt. Figyeltem következő áldozatom, de megláttam őt. Olyan kicsi volt. Még zsenge hús. Éretlen, puha bőr. Gyönyörű szőke haja megrészegített. Első látásra beleszerettem. El kellett hoznom. Ő megadhatja nekem azt a kellemes érzést, hogy édes magas hangján sikolt fel az éjszakába.”