A "" kifejezés eredménye:

Karomra vésett névpecsét
csak egy sablonos változat.
De az évek zord telén
ettől lettem boldogabb...

Egy év telt el azóta az éjszaka óta, az életem gyökeres fordulatot vett. Nem tudtam kiheverni a történteket, gyakran felriadok éjszakánként, és minden neszre paranoiásként fordulok hátra az utcán. A gyilkosságok abbamaradtak, a rendőrök szerint a támadóm megijedt attól, hogy még a helyszínen értük. Én féltem… Egy ideig a nyugtatók rabja lettem, egyszerűen remegtem, ha nem volt a szervezetemben pár tabletta. Letettem. Egy okom volt rá…

Gyilkos vagy, tehetséges,

Nem a testet, hanem

A lelket ölöd meg. Lehetséges

Ez, hogy ezért vagy velem?

Szeretlek...

Óvatosan kinyitottad az ajtót. Szemed elé tárult szobatársad talpig vérben, hiányzó kézzel és furcsa, elborult szemekkel meredt a semmibe. Rád vetette magát, megpróbált megharapni. A kést a tarkójába döfted, amitől egyből Rád borult. A feje még marcangolta a válladat, de teste már nem mozgott, elvágtad a gerincébe vezető ideget...

Tánc közben Milli elkapta Brigi és Nita értetlenkedő tekintetét is, de úgy érezte nem csinál semmi rosszat, így nem foglalkozott velük. Pár számmal később Norbi azt javasolta menjenek ki beszélgetni. Ahogy kiértek Milli megpillantotta az ölelkező Misit és Lillát. Legalább náluk minden rendben – gondolta magában. Fogalma sem volt, mire számítson Norbitól...

Nem jó a szabály, nem jó az önkény.
Nem jó a sötét és nem jó a fény,
Nem jó a föld, nem jó az űr,
Nem jó a nyugalom és nem jó a zűr...

Gyorsnak kell lennem: a másik test fölé hajolok, ami még nem is sejti, hogy hamarosan milyen traumákat kell átélnie. Aprólékos mozdulatokkal fölnyitom a nyakat, leválasztok egy kevés izomrostot, majd a fejet, melyből még mindig nem hunyt ki az élet szikrája, a nyakhoz közel helyezem, és amilyen gyorsan csak lehet, megoldom a vérellátását. Ehhez föl kell nyitnom a szedált állapotú test nyaki artériáját, és egy csővel átvezetnem… Igen! – kiáltok fel, mikor minden probléma nélkül sikerült....

Megittam a teámat, és pont akkor toppant oda Reid.
- Öhm... Szia! - köszönt, majd elmosolyodott.
- Szía! Épp készülni indultam...
- Ó, értem. Egész nap téged kerestelek. Olyan volt, mintha... mintha kerültél volna...
- Nem, dehogyis! - tiltakoztam, pedig igaza volt...