A "" kifejezés eredménye:

- Persze tudom, ez maguknak csak giccses emlékek, a régi idők hazugsága, propaganda – nekünk viszont akkor ez volt az élet értelme. Volt már Erdélyben fiatalember?
- Igen, utoljára ’89-ben, a forradalom idején. Arad, Temesvár.
- És akkor tényleg úgy ünnepeltek az emberek, ahogy a TV-ben mutatták?
- TV-t nem tudtam nézni azokban a napokban, de igen. Mindenki boldog és felszabadult volt.
- Akkor azt hiszem, valami hasonlót, ha nem is akkorát élhetett át, mint mi azokban...

Haraggal telten, kifosztva,
Hitét vesztve, eldobva,
Cél nélkül bolyongva,
Így járja útját a senki fia...

A ház, melybe megérkeztünk káprázatos volt. Egyenesen a drága tölgyfa burkolatú dolgozószobába vezetett, tele drága tárgyakkal és szebbnél-szebb bútorokkal. Elképzeltem, hogy én vagyok ennek a háznak az ura, hogy én vagyok a gazdag úriember. Akkor született az ördögi terv. Még mindig nem értem, hogy juthatott ilyesmi egyáltalán az eszembe. A férfi az ablak felé fordult, és ekkor minden bátorságomat összeszedve, de főleg az irigységtől vezérelve egy arany gyertyatartóval leütöttem a velem...

Pókerparti. Nem áll túl jól a szénám, bár a lányok közül már egyedül csak én tartom magam.
Dáma pár kézbe. Ígéretesnek tűnik. Felejthető lapok jönnek. Emelek. Ketten kiszállnak, persze fő ellenfelem nem, helyette furcsán méreget a lapjai fölött.
Kijön az utolsó lap, egy király. Elvigyorodom. Nagyon úgy fest, hogy nyertem.
Reménykedve mutatom meg a lapjaimat. Sajnálkozó arc az asztal túlfeléről. Nyertem!
Felfordítja a lapjait. Király pár kézben. A diadalmas mosolyom...