Véged

Gyilkos vagy, tehetséges,

Nem a testet, hanem

A lelket ölöd meg. Lehetséges

Ez, hogy ezért vagy velem?

Szeretlek. Szívem kezeid között

Vergődik, érted dobog, vigyázz,

Egy pillantással is összetöröd,

Nem muszáj, hogy velem játssz.



Neked nem én lennék az első,

Iskolában te erre kaptad jegyeid,

Olyan vagy, mint egy ócska festő,

Ki mindig megdugja modelljeit.

Neked a szerelem egyszerű,

Nincs se villám, se mennydörgés,

Míg számomra nem csak nagyszerű,

De folyamatos szenvedés.



Egy mosoly, egy pillantás,

Szívem megremeg kezedben,

Miért kell, hogy mást is láss?

Nem volt a kétség eszemben...

Érezlek, ha jössz, ha közelben vagy,

Csontjaimba hatol az éles fájdalom,

És a boldogságod oly nagy!

Csak nevetsz az én káromon...



Naiv vagyok, egy buta kislány,

Bármit kérhetsz, megteszem,

Ellenem jöhet a hétfejű sárkány,

Érted megéri szenvednem.

Nem! Nem hagyom el magam soha,

Inkább téged felejtelek,

Szívedet benőtte a moha,

ÉS én nem kertészkedek!