A "" kifejezés eredménye:

- Köszönöm, hogy elfogadták a kollégák ajánlatát, és remélem, nem fogják megbánni, hogy itt dolgozhatnak, ha a terv végrehajtása sikerül. Most a századossal együtt visszamehetnek az irodájukba! Az őrnagy úrral még meg kell beszélnem valamit. Azt hiszem, végeztünk. És még egyszer sok szerencsét!
Amikor csak ketten maradtak, Kemény Feketéhez fordult.
- Most régi barátként szeretnék kérdezni tőled? Honnan akarod összeszedni a másik három embert a csapatba?
- A szakközépiskolák...

Van időm gondolkozni a 72 órás előállítási idő alatt. Rémlik, hogy jártam már korábban azon a helyen, ahol a hajnali borzalom történt. De mikor? Miért? Ahhoz, hogy kideríthessem, ki kell jutnom. Ahhoz viszont, tisztázni kell magam. Szerencsére elegendő alibinek számít, hogy a gyilkos lövés pillanatában épp a vezetékes telefonon hívtam Lacit, az meg hogy miért hajnali 3-kor, arra nem vagyok köteles válaszolni. Kiengednek, első utam hazafelé vezet a családomhoz. Zokogva ölelem át őket, mintha...

Megállt a szél Késmárk felett:
nincs háború,
sem üldözés,
sem romantikába hajló bujdosás,
nincs, aki fusson,
nincs honnan,
s hová:
hisz mindenhol ugyanazt...

Néha teher az alkotás,

Ha a vers csak egy hasonmás,

Nem a lelkünkben élő szép,

Csak egy fakó-szürke kép...

A nő szíve nagyot dobbant. „Hát eljött…”- gondolta magában. A férfi lassan, nagyon lassan közeledett... Majd integetni kezdett. A nő megijedt. Rájött: hiba volt találkára hívnia a férfit. A nőt megrohanták az emlékek. A frissen vágott fű illata, a csillagok kivételes ragyogása, a szél dala, a férfi vörösbor-ízű csókja, és minden, ami az első randevújukon történt. A meglepő kézkérés, és a –nő szerint- magától értetődő kikosarazás...

Ne mondd, hogy te nem érzed,

Muszáj, tudnod kellene,

Hogy mennyire szeretlek téged,

Az érzés mintha lebegtetne…

Azok a bizonyos pillangók a gyomromban eszeveszett száguldásba kezdtek, már attól féltem, a plafonon fogok kikötni a repkedésük miatt. Szerencsémre azonban a helyemen maradtam, amíg csodafickó kerített valahonnan egy elsősegélyládát és bekötözte a kezemet. Még mindig nem szóltam semmit, de láthatóan ez őt nem zavarta, mert finoman mosolyogva a pult felé fordult és rendelt valamit...

Csöpögött csapunk egy csöndes napon,

Hallgatom, s egyszer csak magam azon kapom,

Hogy a szerszámosládát keresem-kutatom,

Majd ÉN a rossz csapot megjavítom!

Elolvasom »