Éjjel láttam a folyónál
Fenyegető, baljós órán
Súlyos ködöt, mely visszatér
Felfalni mind, aki csak él
Ócska fahíd recsegését
Hallottad, de mégsem féltél
Átölelő kisszobádban
Pihe-puha, meleg ágyban
Békés álmod alig rebbent
Tisztafényű, kék szemedben
S amíg én a parton álltam
Sárba süppedt ámulásban
Vidám furulyaszóra járt
Álmod, szép, puha bársonyán
Azt álmodtad, visszatérek –
Én is, de már nem remélek
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
1326 ·
Nagyon köszönöm!
D.S. ·
Tetszett. Kár, hogy az utolsó sor olyan szomorú!
1326 ·
Aranyosak vagytok! Nagyon köszönöm!