Éjjel láttam a folyónál
Fenyegető, baljós órán
Súlyos ködöt, mely visszatér
Felfalni mind, aki csak él
Ócska fahíd recsegését
Hallottad, de mégsem féltél
Átölelő kisszobádban
Pihe-puha, meleg ágyban
Békés álmod alig rebbent
Tisztafényű, kék szemedben
S amíg én a parton álltam
Sárba süppedt ámulásban
Vidám furulyaszóra járt
Álmod, szép, puha bársonyán
Azt álmodtad, visszatérek –
Én is, de már nem remélek
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-28
|
Regény
A Donovan Reklám dinamikus világában Katherine Manson keményen dolgozik, hogy bizonyítsa tehetségét,...
2025-02-27
|
Horror
Arra jutottam, hogy kevésbé finomnak kell lennem. Az ajkaimmal O alakot formáztam és a nyelvemet...
2025-02-25
|
Novella
Egy olcsó motelban szálltam meg, a mellet lévő kocsmában rágyújtottam egy vicces cigire és...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
1326 ·
Nagyon köszönöm!
D.S. ·
Tetszett. Kár, hogy az utolsó sor olyan szomorú!
1326 ·
Aranyosak vagytok! Nagyon köszönöm!