Jeltelen sírba temetve,
fejfa - semmi, múltba veszve,
arctalan vonásokkal,
anyaföldbe gyökerezve
hajtanám le fejemet.
Szirmok lennének koszorúk,
zápor vize öntözhetne,
benne lenne a világnak
összegyűjtve minden kincse.
Nappal a fény simogatna,
sötétségben csillagpára,
viharok ébresztenének
villámkarjukkal megrázva.
Imát fújna értem a szél
sugdosna a hantok felett,
így lenne enyém; a világ
minden kicsi rezdülése.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Marokfegyver ·
SeaMiller testamentuma - vagy AELMé. Minden versedben van kedvenc képem, vagy több is, de "minden kicsi rezdülése" tetszik.
Marokfegyver ·
Meghallgattam a zenét is, illik a vershez!
Sotetfeher ·
Szép, nagyon tetszett.