Egy tini élete: 1.fejezet: A nyári szünet 1.rész: Az évzáró nap

Meleg nyári szellő fújt. A nap erősen sütött, s a tenger nagy hullámokat vetett. Az aranyló homok csillogott a napsütésben és néha egy-egy rák kimerészkedett a partra süttetni magát.
Az aznap tartott évzárók mostanra már véget értek, kivéve a Lon Da Lucsy Szakközépiskolában. A nagy melegben a diákok nyugtalanul, egyik lábukról a másikra támaszkodva próbálták végigállni, az udvaron az évzárót. Még pár vers és egy búcsúbeszéd volt hátra, amikor egy lány hirtelen elájult. Néhány tanár odarohant és bevitték egy terembe. Aggódva próbálták ébresztgetni, miután lassan kinyitotta szemét, felült, s majd egy pohár vizet nyomtak a kezébe. A tanárok helyett már szülei álltak mellette, s néhány osztálytársa. Egyszer csak egy fiú rohant oda zilálva, majd rémült arccal megkérdezte:
-              Eszter, jól vagy? Nagyon aggódott érted mindenki!
-              Igen, persze. Köszönöm! Kicsit még szédülök, de azért már jobban vagyok! - felelte, aztán óvatosan felállt és hazament szüleivel.
Mikor hazaért egy szendviccsel géphez ült, felnézett facebook-ra, msn-re, de nem volt fent senki, így hát úgy döntött lemegy a tengerpartra. Előtte azonban megnézte e-mail-jeit. Kapott néhány: „Minden oké?” ,  „Jobban vagy már?” üzenetet. Gyorsan válaszolt rájuk, majd váltott pár szót szüleivel és lement a tengerpartra.

A tengerpart már délutánra teljesen tele volt így elment saját megszokott, titkos helyére. A házuktól nem messze, kicsit sziklás hely volt, s ezért úgy gondolták az emberek, hogy ott nincs semmi érdekes. Eszternek viszont mindez nagyon is érdekes, különleges volt, hiszen ott mindig le tudott nyugodni és egyedül lehetett. Aznap épp apály volt így hát bemerészkedett a barlangba és ott üldögélt és gondolkodott. Gondolataiban messze járt, épp az évzáró jutott az eszébe és a srác aki aggódva megkérdezte, hogy jól van-e. Már nagyon régóta tetszett neki az a srác, de nem tudta, hogy mit tegyen, és, hogy a fiú (Peti) viszont szereti-e. Míg ezen tanakodott hirtelen megcsörrent a telefonja, Juli volt az – a legjobb barátnője.
-              Szia Juju! Mizujs? Miért hívsz?
-              Szia Esztikém! Hallottam elájultál. Jobban vagy?
-              Igen, most már igen. Csak egy kicsit megártott a meleg és nem ettem ma évzáró előtt semmit.
-              Juj szegényem. Viszont még azt szeretném kérdezni, hogy ráérsz- e ma? Épp tengerpartra készülök. Nem jössz te is?
-              Hát ráérek, de én már kinn vagyok. Tudod a titkos helyemen.
-              Értem. Odamenjek? Vagy gondolkozol megint, mert akkor nem zavarlak?
-              Nem, gyere csak. Nem zavarsz. Épp én is hívni szerettelek volna, csak épp te megelőztél.
-              Rendben. Akkor készülődök és indulok is. Szia!
-              Szia! Siess!
-              Rendben puszi.
-              Puszi.

Mikor lerakta összeszedte a cuccait, kiment a partra és ott várta barátnőjét. Míg barátnője meg nem érkezett szívecskéket rajzolgatott a homokba, benne Peti nevével. Egyszer csak valaki hátulról ráugrott és úgy megijesztette, hogy összerezzent. Barátnője Juli volt az, végre megérkezett. Nyomtak három puszit egymás arcára köszönés gyanánt, aztán leültek egymás mellé a homokba.
-              Jajj, nagyon megijesztettél, még most is remeg mindenem. Még ezt visszakapod ám!
-              Ne haragudj, de ezt nem hagyhattam ki. Bocsi.
-              Semmi. Amúgy segítened kell! Nem tudom mit tegyek Petivel kapcsolatban! Emlékszel, amikor meséltem, hogy ültem az ablaknál és ő ment el előttem? Tudod megállt, rám nézett, úgy tűnt gondolkozik, de aztán továbbment és leült az ablak másik feléhez. Meg azt hiszem órán rám mosolygott. Meg még az volt, hogy mondtam valami őrültséget, csak úgy poénból és nevetett rajta mintha tetszene neki, hogy én mondtam.
-              Hát, nem igazán tudom. A fiúk túlságosan is bonyolultak… Majd jövőre figyeld meg jobban és majd elválik. Most én így nem tudok segíteni. Sajnálom. Tudod, valahol azt olvastam, hogy a fiúk néha nem tudatosan tesznek dolgokat. Nem akarlak kiábrándítani, de lehet, hogy rá is igaz.
-              Nem tudom. Remélem nem. Nem is akarom mutatni neki, hogy bejön, mert akkor a végén még nagyot koppannék.
-              Szerintem jobb megmondani neki, minthogy később azon agyalni, hogy mi lett volna ha… De most még várj egy picit. Még alig ismered.
-              Hát jó, rendben. Úgyse nagyon tudok mást csinálni…
-              Na de most nekem mennem kell. Mindjárt fél tíz.
-              Nekem is. Ma nagyon kimerültem…
-              Na, akkor induljunk!

Mivel Eszter és Juli szomszédok elkísérték egymást. Juliék háza előtt elköszöntek egymástól:
-              Szia. Akkor majd beszélünk. Este fenn leszek MSN-en, ha gondolod, írj! Jó éjszakát.
-              Rendben. Szia! Írok mindenképp. Jó éjszakát! –felelte Juli, majd bement az ajtón.
Eszter úgy döntött, hogy még sétál egyet a környéken és azután megy be. Miközben sétált átgondolta, hogy mi minden történt vele aznap, és hogy mit kezdjen Petivel. Arra eszmélt fel, hogy nagy csörömpölést, zörgést hallott és ijedtében gyorsan hazafutott. Otthon gyorsan levetette kabátját, s térdére támaszkodva levegőhöz kapkodott. Miután kifújta magát, egy pohár narancslével és egy tál popcornnal csatlakozott szüleihez a tévénézésnél. Miután vége lett a filmnek elköszönt szüleitől és felment a szobájába. Még gyorsan fellépett MSN-re és írt egy gyors üzenetet barátnőjének:
-              Szia! Ne várj! Most már lefekszem! Álmos vagyok. Jó éjszakát! Puszi!
Aztán kijelentkezett kikapcsolta gépét és lefeküdt aludni. Számára ez a hosszú nap véget ért és másnap újult erővel kezdheti a nyári szünetet.