Álom

Álmodom,egyedül vagyok,
Egyedül egy fa tövében guggolok,
A fa ismerős,mégsem tudom honnan,
Talán láttam már ébren,talán egy gondolatban,
Itt guggolok csendben,elmélyedve,titokban,
Az ártó tekintetek elől rejtve,egy bozótban.

Csak az álmok maradtak nekem,
Ez minden védelmem,
Csak ez maradt hol elbújhatok,
Bárcsak ne látnám újra a napot,
Miért nem álmodhatok egy életen át,
S miért nem dúdolhatom a halál dalát?

Álom vagyok magam is,vagy csak álmodom?
Csendes nyugalommal várom,kárhozatom.
A fa óv,véd,és nemtudom mi is Ő,
Halkan suttogom neki,remélem szebb lesz a jövendő.
A fa recseg,ropog,susog,hajladozik,
Megint mennem kell...ismét hajnalodik.

Mindig vissza-vissza térek a fához,
Segít megnyugodni,ha valaki gyűlöl, átkoz,
Csak a fa és én,csendes magányunkban,
Csak ő és én a titkos álmomban,
Csak itt vagyok otthon igazán,itt nem félek,
Itt tudom mindig kapok menedéket.


Csak az álmaim maradtak,
S ezek is mostanában gyakran elhagytak,
Nincs nyugodt éjszakám,csendes álmom,
Elhalványul,majd eltűnik belső kis világom,
Elpusztul az utolsó menedékem is,hamarosan,
Vége lesz s nem marad máshol,csak a fejemben egy gondolatban.

A csendes álom elhagyott,a magány maradt,
A lábam alól a talaj szépen kiszaladt,
Magányosan, csöndben ülök tovább itt,
Várok míg a kaszás belémvájja acélkarmait.

Sem álom,sem jövő,
Ez a jelen, és az eljövendő..

Az álmatlan,és magányos éjszakák emlékére.....