Csak a Most, csak az Itt és csak a SOHATÖBBÉ!

16 volt, ez oké, te pedig 24. (Lehet az életkor megváltoztatása befolyásolt valamit, vagy csupán erre jobban gerjed valaki?) Igen, az apa belegyezett, hogy velük tarts Olaszországba, de mint a fia legjobb barátja és nem a lányáé. Kétségtelen, a lány élvezte kitüntető figyelmed már hetek óta. Szerzett is sok irigyet magának, micsoda menő pasija van húúú. Melletted nőnek érezte magát, akinek lesegítik a kabátját, alátolják a széket egy osztályon felüli hely, osztályozhatatlan asztalánál. Kocsival szállítják kicsi gömbölyű popsiját ide-oda. S tekintve, hogy partnere felér egy hegyomlással, no meg ismert is kissé, (igen rólad van szó, mert ilyenkor mindig meg kell erősíteni, igen, téged tényleg ismernek!) szóval imponált, ahogy a szemtelenkedőket így, vagy úgy lekezelted.

De térjünk vissza arra az emlékezetes napra. Kezdhetjük talán ott, Rómának igen kevés a tengerpartja, bár ez talán mellékes.
A lány valóban sokat "csicsergett" neked, mert szeretett okoskodni, vagy csak mondjuk úgy beszélni, mert otthon elemében volt valóban, és mert annyi mindenhez voltál sötét te. És valljuk be, olyan jó érezni, hogy egy idősebb valaki, aki ráadásul férfi a javából (ja), csodálva hallgatja. Még ragadt is rád valami, erre is kitérek majd. Vagy nem. A vihar az igaz, a játékos ruhacibálósdi is majdnem az. De itt kell, azt hiszem tért, időt váltani.

A vihar űz haza. Kiderül a házban magatok vagytok. Bőrig ázva, fulladozva a versenyfutástól lihegtek és röhögtök. A lány pólója testére simul, mintha semmi sem lenne rajta, fázik, persze ez is besegít. Huncut a szeme, mert látja mit vált ki. Mégis, mert azért gyerek is, meg felnőttnek is nagyon akar látszani, indulna átöltözni. Ezt egyébként neked is javasolja. Nem engeded elmenni (ahogy a későbbiekben sem soha sehova) kissé hevesebben kapod el és szakad a póló. A csók nem az első, kettő közt kuncog is kicsit, már csak a szakadt póló miatt is. Te már nem nevetsz. Kicsivel később, már az ágyon, ahova lovagiasan becigölöd őt, kezdi érteni, ez nem olyan játék, mint eddigiek. Csókolod a testét mindenütt, mondasz szavakat. Neki ez is, az is jólesik, de zavart is. (amit tanultál tőle, lehetne rá büszke: tenger, hullám és part, sok hasonlatot mondott neked erről, most is ez van, akaromnemakaromnem, hullám és part, a part megtöri a hullámot, no de folytassuk) Talán a vihartól nem hallod, többször elhangzik: ne.

Meztelen vagy már te is, a hódító. Hódítottad megadta magát, úgy tűnik. Lassan hatolsz be, ahova még soha senkise, ez sem vitakérdése, így igaz. Ami nem igaz, nincs átmosolygás a könnyeken, ez egyébként is egy dalszöveg és megint csak tőle van. Őszintén el kell ismerni, mindent megteszel, hogy neki is jó legyen, a tapasztalatod lenyűgöző e téren, nem is éri csalódás. Átéli ő is a gyönyört, mit nő kaphat s nő már, nem lány, miattad. Csak nem igazán tudja, akarta e igazán? De elfogadja, nincs hiszti. Nincs testeden elalvás sem. A zuhanyozás jó alibi, elvégre a vért, nedveket, könnyeket le kell mosni. Sokáig tart. Értékelni is önmagát és téged és a történteket. Addig folyik a víz. Mire a tükör előtt törülközik, azt hiszi sikerült és itt van kérem a mosoly, könnyek nélkül. Visszatér testben-lélekben lenyugodva, és te azt kérdezed, nem is kérdezed, mondod:
- Jó volt igaz? - oké, hozzáteszed:- Szeretlek..- meg ilyenek.
Ő bólogat. Hagyja, hogy simogasd még, hogy beszélj. És mikor elalszol, próbál ő is. Reggel a saját ágyában találod, és nem téged ölel, hanem egy macit. De te akkor valamit eldöntesz és az úgyis lesz hosszú évekig. Túl sokáig. De nem 8 évig!