A tanteremben vagyok,
Az ablak nyitva vala.
Odakint a nap ragyog,
Bár a táj mintha haldokolna.
Fürkészem az eget,
Repülnek a korok.
Az ablakon kilátni nem lehet,
Belepi a mocsok.
Egy napsugár megtalál,
Megvilágít engem.
Egy fénysugár eltalál,
Bevilágítja lelkem.
Szívem oly bánatos, oly szomorú,
S lelkem oly tiszta.
Az idő túlságosan hosszú,
Sosem fordul vissza.
Midőn a napot bámulom,
Vállamon megpihen egy madár.
A galambot csodálom,
S rámtalál egy reménysugár.
Az élet madara ez, szabadságra bíztatom,
Nem találom helyem, kiugrom az ablakon.
Zuhanok, zuhanok, így feledem bánatom,
Így hagyom el életem és szabadságom...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások