Csáth Géza emlékére
Ha a varázsló még élne, biztos örülne neked
Álmos reggeleken vadvirágot hozna a tündérektől
Mert a varázsló sosem aludt
Letörölte a könnyeket a gyermekek szeméről
Részeg apjuk horkolása mellett mesét mondott nekik
És sokszor őrizte álmukat
Hatalmas kezével enyhítette a fáradt anyák kínjait
Lecsukta a haldoklók szemét, és elkísérte őket
Nesztelenül suhant a házak felett
Kék köpenyével betakarta a csavargókat
És imára kulcsolt kezekre ült, ha fáradt volt
Szerette az embereket!
Kisimította a ráncokat az arcukon
És begyógyította sebeiket
A háza üresen állt a zsákutcában
Nem volt szüksége semmire
A kertjében illatos olajfák és lila kardvirágok voltak
És szökőkút, amelyben vörös vér bugyogott
Az elátkozott nyomorultak vére
A kitaszított öngyilkosok vére
A megvetett anyagyilkosok vére
Sokszor elmetszette torkukat, hogy ne sikítsanak
Lecsapolta vérüket, hogy ne szennyezzék be mások kertjét
Testüket hazavitte
És elégette hatalmas, fehér, márvány kandallójában
Sajóörös, 2003. március 3.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások