A "" kifejezés eredménye:

Eszembe jutott, hogy én is csak egy ilyen árny leszek csupán... sőt... hiszen én nem élvezhetem majd a napfény finom melegét, a felhők közül utat találó kis sugarak simogatását. Örökre az éjszakára leszek kárhoztatva, nem leszek több, mint egy szörny, aki embereken élősködik, akinek vért kell innia, hogy elátkozott létében még megtarthassa tudatát...

Messzi utakon vezet tova
szenvedések, s lelkek dala.
Ott vak szörnyek, sötét árnyak,
kik között hiába járnak...

Mit ér az élet nélküled?
Csak bolyongok utamon szüntelen.
A napba nézve látom arcodat,
melynek sugara melegíti arcomat...

Hol van Kito? Vajon hol lehet az ő egyetlen édes szerelme?
Az avar nem mozdult, mégis érezte, hogy valaki közeledik.
Egett meglátta. A nőnek sötétbarna szeme volt, ami megnyugtatóan és gyengéden fénylett.
Hosszú mogyoróbarna haján, mely egyenesen hullt alá gömbölyű meztelen vállára, egy koszorú ült. A koszorút barna levelek és soha nem látott erdei bogyók tarkították.
Feje fölött egy különös lény keringett...

Bolond világban
Bolond emberek,
Bolondot csináltak veled
Elhitették, hogy ezt szereted...

Kezedben életem
kezedért vétkezem
szíved parancsolóm
ajkad a csábítóm...

Ma már csak a jóra emlékszem,
A rosszakat mind elfeledtem.
És ha ma újra felhívnál engem,
Én már nem félnék beszélni veled...

De hát a parancs az parancs. Itt sóhajtott.
A főnök megmondta, hogy hány ember kell, milyen felszereltséggel.
Pénzt is adott hát persze… De keveset.
Keveset, hiszen nem tudhatták, hogy a kutatás ennyire elhúzódik.
Firo tehát a saját pénzéből, etette, itatta, s végül fizette ki a bestiákat.
A feladat egyszerű volt: Megkeresni a bandát, és kinyírni mind egy szálig...

Ott állt előttem anyaszült meztelenül a lány, akit szeretek, és vágytól homályos tekintettel nézett le rám. Kicsit széjjelebb tette a lábát, ezzel jelezve nekem, hogy mit szeretne. Megsimogattam a fenekét, majd kicsit közelebb húztam magamhoz. Éreztem puncija finom illatát, ő pedig biztosan érezte rajta a leheletem melegét...