A "" kifejezés eredménye:

Elalszik az étterem
Csend fekszik a kis fűre
Pucér pincér itt terem
S leül mellém a kőre...

Kismalac otthon vacsorát készít,
Mikor farkas ajtójánál nyűszít

Farkas kéri: engedj be, kismalac,
Te is megfagynál, ha itt maradsz...

És még mindig csak fél három volt. Visszafeküdni semmi értelme, ezt már tudta tapasztalatból. Kibattyogott a konyhába, és főzött egy kávét magának. Jó erőset, sok tejjel, kevés cukorral, nagy bögrébe, és újra az erkély felé vette az irányt, mert a kávéhoz cigi is dukált. Zuhany, öltözés, és már zárta is maga mögött az ajtót. Az Opel hűségesen indult, hamar bemelegedett. Át a hídon, ki Kőbánya felé, Maglódi út, és már fékezett is a temető előtt...

Fáradt madárka
Zöld ágon lepihenne...

- Uram mégis mit tegyünk? – kérdezte Sebhelyes, és a férfi felé intett fejével.
- Arra tanítottál, hogy ne öljünk embert, hacsak nem akar minket megölni.
- Nem is akarom, hogy megöld - válaszolt Kito.
Már rég akartam egy cselédet, hogy ne mindig Ferina végezze a piszkos munkát. Ő már teljes bandatag. Nem lehet innentől fogva ugráltatni. Viszont egy ilyen mindig jól jön a háznál.
Cipeljétek a táborba! Ha sokat mozgolódik, keverjetek le neki egy-két pofont! ...

Pihenj, kedves, látom fáradt vagy.
Szeretni kell ezt a csendet.
Csillagos éggel takarózunk-
Lelkünk egy, s testem a tested...

Most ébred a pillangó,
Mellette aludtam,
Fényesen villanó
Csillagokat hoztam...

A szürke betonúton csillámló sárga csík,
Ennek mentén jövök és megyek.
Most jobbról csobog a Duna
A túlparton füstölgő, párás, zöld hegyek...

A lány barátnőjének lakásán feküdtek a széles franciaágyon. Zalai keze még mindig meglepő gyengédséggel simogatta a lány testét, pedig az esze már nem ott járt, hanem valahol máshol. Jók voltak ezek a lopott órák. Nagyon, nagyon jók voltak, mégis elviselhetetlen terhet róttak Zalaira. Szerette ezt a lányt, talán jobban szerette, mint ahogy akár magának is be merte volna vallani. Olyanok voltak neki ezek a ritka együttlétek, mint a sivatagi vándornak az oázisok. Egyik randevútól a másikig...