A hetedik parancsolat

Nórival egy internetes társkereső oldalon ismerkedtem meg. Amikor több hónap haszontalan keresgélés után kezdtem feladni a dolgot, akkor bukkant fel Ő. Összedobtam egy fantasztikus bemutatkozó levelet, aztán rágtam a körmömet, hogy válaszoljon, és hogy okosabb legyen, mint az itt előforduló lányok általában. Komolyan mondom, ritkán röhögök ennyit. Elkezdek keresgélni, beállítom a korhatárt, és átlag 10 találatból 8 olyan bemutatkozást tartalmaz, ami nyelvtanilag és/vagy értelmileg teljesen helytelen. Néha sírhatnékom támad, néha viszont a legjobb perceket hozza a napomba, annyit nevetek. Hát igen, mindenkinek más a szórakozás.

De visszakanyarodva az eredeti témához, Ő is a szokásos dolgokat írta: szeretek a barátaimmal lenni, imádok zenét hallgatni, sportolok, és ugyanilyen pasikat keresek, szeretem a természetet és az állatokat, stb. Én még gimi alatt tornásztam pár évet, úgyhogy elég szép alakom van. Kidolgozott felsőtest, szép szálkás izmok. Ennek semmi köze nincs a történethez, de hiúságból mindenkinek reklámozom. Úgyhogy ti is kénytelenek vagytok tudomásul venni. (És ha valaki úgy érzi, hogy a lányok azért nem veszik észre, mert túl nyápic, akkor nehogy gyúrni kezdjen, hanem irány a szertorna klub. Ez sokkal szebb izmokat csinál.) Szóval ennyit a saját tömjénezésemről, a továbbiakban ezt mellőzöm. Még annyit mondanék el, hogy 25 cm-es a farkam. Kerülete. :)

Félre téve a tréfát, bő egy hónap intenzív levelezés után elérkezettnek láttuk az időt az első találkához. Kicsit ugyan fiatalnak tartottam Nórit, a bejelölt korhatárom alját súrolta, de csinos kis arca ezt az apróságot hamar kiverte a fejemből. Egész alakos képet nem rakott fel, úgyhogy jobb híján vidám szemeiben gyönyörködtem szabad perceimben. Kitárgyaltuk már, hogy melyikünk mit sportol, hol tanul, mik a további tervei, hogyan fogjuk megváltani a világot 24 óra alatt, de beszélgettünk az éppen aktuális külügyi és belügyi helyzetről, sorozatokról, a teremtésről. Mindenhez hozzá tudott szólni, és nem csak egy „Aha” erejéig. Érettebbnek mutatkozott a koránál, és ez szöges ellentétben állt kislányos mosolyával, gyermeki lelkesedésével. Már amennyire ezt levelekből le lehet szűrni. Egyszóval már ismertük egymás érdeklődési körét annyira, hogy az első húsvér randi ne fulladjon totális kudarcba.

A nagy nap előtt kicsit izgultam, kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan lesz-e, mint amilyennek elképzeltem. Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk az állatkertbe, azt most úgyis szépen felújították, és ha vannak kisállatok, akkor teljes lehet az öröm. A Hősök terén volt találkánk, ahova rögtön előadások után indultam. Az utolsó órát hanyagoltam, az eddigi tapasztalatok alapján nem vesztek olyan sokat, ha kivételesen nem csüggök szeretett előadóm motyogó szavain. Aztán persze hála a jó kis fővárosi tömegközlekedésnek, a gondosan kiszámolt időm túl soknak bizonyult. Hiába, ez az átka, ha az ember nem bízik az ügyes buszvezetőkben. Akiket nem akadályozhat sem dugó, sem baleset, hogy a vidám utasokat tovaröpítsék. Így esett, hogy jó húsz perccel korábban érkeztem. Nem nagyon szeretek várni. Ilyenkor csak a baj van. Az ember elkezd agyalni, hogy hátha nem is jön el. Az egész csak egy perverz buzi szórakozása volt. Igyekeztem kiverni a fejemből az ilyen gondolatokat, több-kevesebb sikerrel. Meg aztán a nagy várakozásban elkezd izzadni az ember. És mire megjelenik álmai hölgye, csurom víz.

Nem éppen a legtökéletesebb első pillanat, nemde? Szóval efféle gondolatok keringtek a fejemben, amikor megláttam vidám kék pulóverét, feszes naciját, és az egész tüneményt, aki ezt a ruhatárat egyben tartotta. Hát tényleg eljött! És tényleg Ő az! És milyen gyönyörű, kecses a mozgása! Egy pillanatra rabul ejtett a látvány, de nem maradt túl sok időm a csodálkozásra, mert hihetetlen sebességgel közeledett, és mire kettőt pislogtam, már ott is állt előttem.
Kissé sutára sikeredett a köszönésünk, egyikünk sem mert puszit kezdeményezni – lévén most találkozunk először, legalábbis én így gondolkodtam –, úgyhogy egy kézfogásban maradtunk. Istenem milyen selymes bőre van! Itt aztán magamra találtam, és megkérdeztem, hogy kér-e valamit inni, vagy mehetünk. Szerencsére nem volt semmi különleges vágya, mert ezt csak úgy hirtelen felindulásból kérdeztem meg, és mivel nem vagyok ismerős a városnak ezen a részén, fogalmam sem volt, hogy hol lehet itt bármit is beszerezni.

Az állatkerti kis kirándulásunk nem hozott váratlan fordulatokat. Megnéztünk jóformán minden állatot, és valami szerencséből kifolyólag meglepően aktív volt mindenki. Mármint a rács másik oldalán. Lehet persze, hogy a mi oldalunkon is, de őszintén szólva az nem nagyon érdekelt. Ha tehettem szemem sarkából Nóriban gyönyörködtem. Tökéletes! Külön fokozta az örömömet, hogy észrevettem, ő is sokszor engem néz titokban. Átkoztam magam, hogy nem tudok hamarabb megnyílni az embereknek, biztosan sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a találkából, de úgy tűnt, hogy neki sincs ellenére a lassabb tempó. Persze sokat beszélgettünk, nevettünk, elmondhatom, hogy jól sült el minden. Igyekeztem tartani magam mindenféle okos ember által mondott tudományhoz, miszerint használom a nevét, ha róla beszélek, de nem túl gyakran, meg hogy a szemébe nézek, de csak a mondandóm kb. 40%-ban. Nyilván a maradék 60%-ban az órámat sasoltam, hogy tudjam, mikor kell megint visszafordulni.

Aztán elérkezett a este, edzésre kellett mennem. Kölcsönösen megköszöntük egymásnak a délutánt, azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát, és telefonszámot is cseréltünk. Az edzés valami számomra megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem tudta a teljes figyelmemet le-kötni. Amikor hazaértem, már ott virított egy üzenet Tőle. Elküldte a fényképet, amit egy gyanútlanul arra kóborló turistával csináltattunk magunkról.

Ezután hetenként, vagy legritkábban kéthetenként volt valami közös programunk, ami pont jó volt. Suli mellett nem volt annyi szabadidőnk, viszont mindig volt mit izgalommal várni. Az ilyen találkozások egyre személyesebbek lettek. Az elején csak kézen fogva jártunk és ne-vettünk magunkon, hogy úgy csinálunk, mintha járnánk. Aztán megvolt az első csókunk. (Milyen jó lett volna, ha nem eszem előtte fokhagymás szalonnát pálinkával!) Nagyon boldogok voltunk együtt.
Úgy beszéltük meg, hogy felváltva találjuk ki, mi legyen az éppen aktuális elfoglaltság. Ezzel egy új játék is útjára indult, mindketten igyekeztünk mindig valami újjal előrukkolni, amivel meglepetést szerezhetünk a másiknak. Épp rajta volt a döntés sora és mi tagadás, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit eszel ki. Legutóbb azzal állt elő, hogy menjünk el egy meglepetés kiállításra. Nyilván csak nekem volt meglepetés, ő pontosan tudta, hogy mi lesz. Persze beleegyeztem, mert még ha nem is annyira érdekes, amit látni fogunk, akkor is ott lesz mellettem valaki, aki majd kárpótol. Ám amikor odaértünk, csak nehezen sikerült elkapnom a zuhanó állam. A kézifegyverek fejlődése Japánban a XIII. századtól 1867-ig. Abból, ahogy ránéztem, tudta, hogy nagy örömet szerzett nekem. Megjegyzem, mindmáig nem tudom, hogyan talált rá egy ilyen fantasztikus kiállításra.

Aztán jött a hívás előadás közben. Szerencse, hogy késtem vagy 10 percet, így hátra ültem le, ahonnan gyorsan ki tudtam surranni. Nóri kedves hangja mosolyt csalt az arcomra, ami a tervezett program hallatára a nap további részében is ott maradt. Azt mondta, hogy elutaztak a szülei, és hétvégén üres a lakás, lenne-e kedvem átmenni pénteken, aztán addig maradok, amíg jól esik. Hűha, hát egy ilyen ajánlatra csak a hülye mondana nemet. Naná, hogy rögtön arra gondoltam, hogy most fog megtörténni, amire régóta vágyom. Bár abban az időszakban volt a kapcsolatunk, hogy már az földöntúli örömet okozott mindkettőnknek, ha csak átölelve ültünk egymás mellett és összebújva beszélgettünk, de azért mint minden épkézláb y kromoszómás fejében, az enyémben is ott bujkált a vágy a testi kapcsolatra.

Csigalassúsággal teltek a napok. Miért hétfőn kellett hívnia? Így egész héten totál K.O. voltam, nem tudtam figyelni semmire, csak a hétvégi „kiránduláson” járt az eszem. Amikor vég-re elérkezett a péntek, még a zh sem tudta elvonni a figyelmem. Pedig nem ártott volna, jó-formán a kérdésekre sem emlékszem. Nem lesz ebből így doktori! Gyorsan hazamentem, zuhanyoztam, igyekeztem valahogy rendbe szedni a frizurám, bár ezt az örökös harcot jóformán mindig elvesztem, felkaptam a hátizsákom és siettem Nórihoz. Mivel még nem voltam náluk, sőt, még azt sem tudtam hol laknak, találkoztunk a városban, hogy majd együtt menjünk hozzájuk.

Egy forró csókkal köszöntöttük egymást, ami kívülről elég heves látványt nyújthatott, mert amikor abbahagytuk, fura, vidám tekinteteket láttam ránk villanni. Jó pont a társadalomnak, hogy értékeli a másik boldogságát! Aztán kézen fogott, és elindultunk. Az úton sokat nevettünk, csókolóztunk vagy csak elmerültünk egymás tekintetében.
Ahogy megérkeztünk hozzájuk szemügyre vehettem a lakást. Nyugis környéken volt, aminek persze az az ára, hogy kvázi mindentől messze is van. Nóri úgy mozgott, mintha otthon lenne. Milyen érdekes! – gondoltam. Vagy mindig ilyen makulátlan tisztaság uralkodott a lakásban, vagy csak a tiszteletemre takarított fel a látható helyeken, de a hatás mindenképpen kellemes volt. Kivette a tékából az egyik kedvenc filmemet, az volt a terv, hogy azt nézzük meg este felé. Legalábbis hivatalosan ez volt a terv. Mert a dolgok kicsit másképp alakultak. (Most mindenki fellélegzik, hogy nem olvasott hiába ilyen sok előzményt.)

A kanapén ültünk és a bort kortyolgattuk, ami hoztam. Nem vagyok egy részeges típus, de ezt a fajtát nagyon szeretem. Igyekeztem nem túlzásba vinni a dolgot, mert nem akartam sem-mi hülyeséget csinálni. Valaki nagyokos kitalálta, hogy 18 év alatti és feletti emberek ne szeretkezzenek. A végén még berontanak a kommandósok, és agyonütnek. Pedig az igazat megvallva nem nagyon tudtam másra gondolni. Ha éppen nem beszélgettünk, akkor azon járt az eszem, hogy nézhet ki ruha nélkül. Ha meg beszélgettünk… hát általában akkor is. Hozzám bújva mesélte, hogy valaki elesett az aulában és az egész suli rajta röhögött. Elmosolyodtam magamban, hogy milyen jó is gimisnek lenni és eszembe jutott pár történet az én időmből.
Nórinak feltűnhetett, hogy nem itt jár az eszem, mert nagy komolyan a szemembe nézett, egy iszonyú finom csókkal ajándékozott meg, és ellentmondást nem tűrő hangon mondta:
- Azt akarom, hogy ma este csak rám figyelj!

Aztán látva megilletődöttségemet elnevette magát és újra megcsókolt. Ezt még folytattuk egy darabig, miközben igyekeztem nem elveszíteni a fejem, és letépni róla minden ruhát. El-képesztően kívántam. Velem szembe az ölembe ült és így folytattuk. Én simogattam a hátát, a popsiját, a combját, de Ő sem volt rest, és ugyanilyen szorgalmasan járta be az én testemet. Aztán szorosan átöleltük egymást, és élveztük a másik közelségét, teste melegét, hallgattuk egymás szívverését. Éreztem, hogy nem csak engem izgatott fel a helyzet, csoda, hogy Nóri nem kapott infarktust, olyan tempóban dobogott a szíve. Harapdálni kezdte a fülcimpám, majd halkan belesúgta:
- Még nem voltam ezelőtt senkivel.

Ez az! Hát ezt elég nehéz félreérteni. Azért igyekeztem olyan arcot vágni, mint akinek telje-sen új az ötlet, hogy a kapcsolata új szintre lépjen. Nem hiszem, hogy túl meggyőző lettem volna, de ez hidegen hagyott abban a helyzetben mindkettőnket. Nóri benyúlt a pólóm alá, és lassan haladva felfelé lesimogatta rólam. Közben végig a szemembe nézett, de olyan ártatlan tekintettel, hogy azt biztosan gyakorolta már tükör előtt. A fejemet gyorsan átbújtattam a ruhámon, majd elhajítottam az egyik sarokba. Ma este ne akarjon eltakarni! Közben Nóri a nyakamat csókolgatta, és a hasam simogatta. Őrjítő érzés volt! Hogy én se nagyon maradjak le, kicsit előre hajoltam, hogy most én kerüljek a nyaka magasságába. A hátát megtámasztva igyekeztem ugyanolyan élvezetet nyújtani neki, mint amilyen én kaptam. A halk sóhajokat hallva sejtettem, hogy jó úton járok. Aztán lassú mozdulatokkal kigomboltam a blúzát, közben a ruhán át simogatva a mellét, a hasát, ahol éppen tartottam. Mivel az a fránya anyag nem akart magától lehullani róla, az orrommal lökdöstem arrébb alulról felfelé haladva, közben apró puszikkal halmozva el. Csiklandós lehetett, mert néha megrándult és felnevetett. Ettől persze nekem is nevethetnékem támadt, úgyhogy újra az arcához érve egy mosolygós csókban egyesültünk.

Közben valahogy megszabadítottam a melltartójától is, ami a pólóm közelében landolt. Mindig új kihívás ez a ruhadarab, de szerencsére nem most döntött úgy Fortuna, hogy rajtam akar szórakozni. Kicsit eltávolodtunk egymástól, így végre szemügyre vehettem törékeny testét. Nem volt nagy melle, sőt inkább nevezném kicsinek, de nagyon szexinek éreztem. Felnéztem rá, és láttam, hogy a lelke mélyén izgul, vajon mit szólok hozzá.
- Gyönyörű vagy – mondtam halkan, és megcsókoltam.

Közben lassan még hátrébb döntöttem, és haladtam ajkaimmal egyre lejjebb. Először a nyakát, majd a mellkasa felső részét csókolgattam, végül elértem a melléhez. Külön-külön mind-kettőt bejártam centiről centire, de a bimbóhoz még nem értem hozzá. Amikor már nagyon hevesen vette a levegőt, óvatosan körbenyaltam a bal mellbimbóját, majd egy kicsit szívtam rajta. Aprót nyögdécselve túrt bele a hajamba, de nem próbált meg irányítani, hagyta, hogy tegyem, ami jól esik. A jobb oldalon eljátszottam ugyanezt, bár addigra már abbamaradtak a kis hangok, úgy látszik, megszokta ezt az új érzést. Eltöltöttem még itt egy kis időt, közben újra végigsimogatva a combját, a fenekét.

Ekkor lassan felállt, majd magához húzott engem is. Egy darabig csak álltunk így szembe, és néztük a másikat. Aztán Nóri a vállaimtól lefelé haladva elkezdett simogatni, majd amikor a nadrágomhoz ért, kigombolta, benyúlt alá, és a csípőm mentén simogatott tovább. Igyekezett mindezt úgy tenni, hogy közben leessen rólam a farmer. Szerencsére a nadrág nem nagyon ellenkezett vágyainkkal, hamar a földre hullott. Közben kedvesem keze már a hátsómat simogatta intenzíven, amikor hirtelen belemarkolt, leguggolt elém, és egy határozott mozdulattal az utolsó ruhadarabomat is a bokámig húzta. Az eddigi események hatására farkam már nagyon ágaskodott, de ahogy lenéztem, Nóri még mindig a lábfejemet nézegette.

„Gyerünk már” – gondoltam, és úgy látszik fohászom meghallgattatott, mert Szívem lassan felnézett rám (vagy nem is az arcomra fókuszált?), végigsimogatta a lábam, majd az egyik kezével óvatosan átkulcsolta férfiasságom. Felnézett rám (most már egészen biztos a szemembe nézett), résnyire nyitotta az ajkait, és izgatóan végigfuttatta nyelvét az ajkain. „Hűha – gondoltam –, ez nem semmi!” Egy kicsit még mustrálta a szerszámom, majd számomra csigalassúsággal elkezdett ráhajolni. Becsuktam a szemem, hogy csak a gyönyörre tudjak koncentrálni, ám az csak nem jött. Lenéztem, és azt látom, hogy Nóri farkamat maga előtt tartva néz fel rám, látva értetlenségemet, felkacag, egy puszit ad a makkom végére, majd feláll.
- Mi az? Úgy nézel rám, mintha szellemet látnál.
Tőlem csak egy nyögésre tellett, de ha a leányzó így akar játszani, hát én benne vagyok.
- Mi, szellemet? – kérdeztem, mintha nem értettem volna mit mondott. – Bocs, kicsit elkalandoztam. Történt valami?
- Teeee! Én itt töröm magam, hogy felizgassalak, neked meg máson jár az eszed?
Persze tökéletesen tudatába volt, hogy csak rá figyeltem, de gyorsan kapcsolt, és folytatta, amit elkezdtem. Lenéztem meredező szerszámomra, majd vissza rá:
- Azért úgy látom nem voltál sikertelen azzal az izgatással.
- Igen, én is úgy látom.
Újra a kezébe vette, de most már húzott is rajta párat. Aztán tettetett hangon megszólalt:
- Jaj, de meleg van itt. Milyen jó neked, hogy már megszabadultál minden ruhádtól. Nem kínoz a hőség.
- Hát, azt hiszem segíthetek rajtad. Nem venném a szívemre, ha hőgutát kapnál itt nekem.

Lassan mögé sétáltam, közben kezemet a derekán tartva, majd végigsimogattam a combját. Kigomboltam a nadrágját, és finoman lefejtettem róla. Ott állt előttem egy szál tangában, és csak arra várt, hogy magamévá tegyem. Beleborsódzott a hátam ebbe a gondolatba. Kiléptettem a nadrágjából, de amikor szembe akart fordulni velem, megfogtam a csípőjét, jelezve, hogy maradjon még így. Kis puszikat adtam a popsijára, miközben kezem a combja belső felén kalandozott. Újra meghallottam az apró nyögdécseléseket, amit hosszas fontolgatás után jó jelnek nyilvánítottam. Oldalt benyúltam bugyija alá, és egy kicsit lejjebb húztam. Magam felé fordítottam, felnéztem rá, majd igyekezve végig a szemébe nézni, a számmal húztam le róla az apró ruhadarabot. Közben persze az ajkam, az orrom végigsimította a vénuszdombját, ami jól hallhatóan élvezettel töltötte el.

Ott állt előttem anyaszült meztelenül a lány, akit szeretek, és vágytól homályos tekintettel nézett le rám. Kicsit széjjelebb tette a lábát, ezzel jelezve nekem, hogy mit szeretne. Megsimogattam a fenekét, majd kicsit közelebb húztam magamhoz. Éreztem puncija finom illatát, ő pedig biztosan érezte rajta a leheletem melegét. Kicsit kinyújtottam a nyelvem, és titkon reméltem, hogy már bezárta a szemét. Egy centire álltam tőle, de nem értem hozzá. Amikor le-nézett rám, hogy mire várok, rajtam volt a gonosz mosoly sora. Hiába, nem felejtek ilyen könnyen! Hamar rájött, hogy a kis bosszúmról van szó, és elnevette magát. Adtam egy puszit a vénuszdombjára, majd felálltam, és hosszam csókolózni kezdtünk.
- Gonosz – súgta a fülembe. – Pedig nagyon szerettem volna, egy barátnőm azt mondta, hogy nagyon jó érzés.
- Azt mondta? Igen? És mit is szerettél volna?
- Hát azt.
- Mit is?
- Hát – kicsit elpirult –, hogy… hogy kinyald a puncimat.
- Fiatal még az este, Kisasszony.
- Ez esetben, Ifiúr, mik a további tervei… velem.

Egészen közel léptem hozzá, ágaskodó szerszámom a hasához szorult, úgy simogattam kerek popsiját.
- Örömömre szolgálna, Kisasszony, ha pajkos nyelvem megismerhetné gyönyöreinek forrását.
- Nekem pedig… pedig… – úgy látszik teljesen felizgatta a testéhez simuló farok tudata, mert teljesen kiesett a szerepéből, és alig érthető nyöszörgéssel tudta csak folytatni –, az esne jól, ha… ha magamban érezhetnélek.
Lassan elkezdtem a kanapé felé hátrálni, de nem engedtem, hogy testünk eltávolodjon egy-mástól. Leültem, és megvártam míg kényelmesen elhelyezkedik velem szemben. Alig egy centire voltam bejáratától, de még nem ült rám. Apró csókokkal halmoztuk el egymás arcát, és élveztük a helyzetet.

- Biztosan akarod? – kérdeztem még utoljára, és közben nagyon reméltem, hogy biztosan akarja.
- Igen – mondta elhaló hangon
- Először fájni fog.
- Nem baj.
És lassan, egyik kezével eligazítva szerszámomat, ereszkedett egyre lejjebb. Nagyon nedves volt, úgyhogy viszonylag könnyen ment az előre haladásom. Aztán éreztem egy kis ellenállást, és Nóri mozgása is abbamaradt. Fogalmam sincs, hogy mennyire lehet ez rossz egy lánynak, de igyekeztem a lehető legkevesebb fájdalmat okozni neki. Nem akartam semmit ráerőltetni. Finoman csókolgattam, és éreztem, hogy nagyon jól esik neki.

- Szeretlek – mondta, majd ezzel a lendülettel elengedte magát, és hagyta, hogy férfiasságom teljesen kitöltse. Egy picit jajdult, és láttam, hogy egy könnycsepp gyűlik a szeme sarkában. Sírós hangon szólalt meg: - Fáj.
- Tudom – próbáltam kicsit megnyugtatni. – Sajnálom. Sssss… Hamarosan elmúlik.
Igyekeztem annyi szeretet sugározni felé, amennyi csak lehetséges. Simogattam az arcát, a karját, orrommal játékosan bökdöstem az állát. Egy kis időt eltöltöttünk így, majd amikor már ő is aktív részese volt ennek a vigasztalásnak, és pajkosan harapdálta az államat, sokkal vidámabb hangon szólalt meg újra.
- Már sokkal jobb. Alig érzem.
- Azért, mert egy apró tűt szúrtam a csigolyáid közé, amitől alatta teljesen lebénultál.
Nyugi nem ezt mondtam, de azért meglepődtetek, mi? :)
Igazából nem mondtam semmit, csak rámosolyogtam, és elkezdtem finoman mozgatni a csípőm. Az elején csak apró mozdulatokkal, majd egyre nagyobbakkal. Először csak hangosabb sóhajokat hallatott, majd kéjes kis nyögések törtek elő belőle.
- Nagyon jól esik. Még, csináld.

Hát olyan sok bíztatásra nem szorultam, igyekeztem leheletnyit fokozni a tempón, de nem akartam túl hamar elmenni, és azt sem szerettem volna, ha Ő rövid idő alatt elélvez. Így szegtük meg teljes boldogságban a hetedik parancsolatot. A vállamra hajtotta fejét, és ott nyögdécselt tovább, én pedig a hátát és a fenekét cirógattam. Nóri kezdett az orgazmus közelében járni, és nekiállt gyorsítani a tempón. Egyre hangosabbakat sikkantott, és ez eszméletlenül fel-izgatott. Innen már nem volt megállás. Éreztem, hogy már nem sokáig bírom. Ez nyilván meglátszott rajtam, mert Nóri rám mosolygott, és igyekezve nem elnyelni a szavak végét megnyugtatott:
- Vettem… be… tablettát.

Az utolsó szótagot már inkább nyüszítette, mint mondta. Ha lehet, még jobban fokoztuk a tempót, egymás ellen mozogtunk, és nem is tellett sok időbe, hogy meghalljam Kedvesem kéjjel teli sikolyát. Éreztem farkamon az összehúzódásait, és ez bőven elég volt, hogy nagyo-kat nyögve Nóriba pumpáljam magomat. Már éreztem, hogy kezdek elernyedni, de Ő még mindig remegett, úgyhogy összeszedtem magam, és még egy kicsit mozogtam benne. Ez csak másodpercekig tartott, aztán rám hanyatlott, és szorosan átölelt.
- Ez isteni volt! Köszönöm.
- Nekem is óriási volt.
- Ez volt életemben a legjobb – nevette el magát.
- Még szerencse – nevettem vele én is.
Magamhoz öleltem, hallgattam szapora szívverését, számoltam a lélegzetvételeit, simogat-tam a fejét. Így maradtunk pár percig, és ekkor feltűnt milyen egyenletesen emelkedik és süly-lyed a mellkasa. Elaludt. Ugyan kezdett zsibbadni a lábam, de nem akartam felébreszteni. Ilyen pózban úgysem bírja sokáig. Legalább is ez a remény éltetett.
- Szeretlek – súgtam a fülébe. Egy apró mosoly suhant át az arcán. Biztos szépet álmodott.