A "" kifejezés eredménye:

- Mindenre emlékszek, nem kell, hogy megemlítsd… Egyszerűen fáj az, hogy egyszerűen ilyen könnyelműen kezeled ezt…
- A szerelmedre gondolsz? Nyugodj meg Micha, ha az izgat, hogy nyugodtan fogok e aludni az éjszaka közlöm veled, hogy nem hiszem… Még fel se fogtam, amit mondtál…
- Komolyan mondom, olyan felelőtlenül viselkedsz…
- Pedig próbáltam a legkomolyabb arcomat adni… Azt hiszem, ezt itt hagyjuk abba… Semmi kedvem most veled is összeveszni…

Halovány gyertyafény pislákol az éjben,
Lehulló levelek zörögnek a szélben.
Haldoklik most a táj, s vele hal a szívem.
Itt az ősz -suttogom, s a gyertyafényt nézem...

De egy szúrással beléfojtottam a szót… Egy második szúrást a nyakába irányítottam, ezúttal már sikerrel. Megöltem, megöltem egy osztálytársamat.
Nem szórakoztam a Hulla elrejtésével, sietnem kellett. Folytatni a bosszú hadjáratomat...

Seb fut végig vékony testemen,
Mérgező vérem lehull csendben,
Romlott vagyok, mint minden,mi szenvedélynek él,
Istenhez szólni nem szégyenl és önzetlenül kér...

Tudtam, hogy az lett volna a legjobb, ha megmondom neki, hogy fölösleges tovább, mert meghalt a barátságunk, meghalt minden, ami összekötött minket, de fájt, nem tudtam beismerni a kudarcot, nem tudtam temetni azt, amit már csak reméltem-hittem, hogy szeretek. Kétségbeesetten kutattam emlékeim között, hogy legalább egy boldog pillanatot tudjak magam elé idézni, amit közösen éltünk át, de nem volt ilyen...

Gyűlölöm, mégis szeretem
Ez akkor sem szerelem
Mégis kapocs fűz hozzá
Lehet ez fiú, de lehet lány...

Lobogó lobogó,
Kavar a magasan.
Poroló dobogó,
Talpak faragnak
Nyavajgó kavargó...

Harry azon vette észre magát, hogy hevesen zihál és le kell ülnie egy székre. Leült az íróasztal elé, és fejét megtámasztva eltakarta az arcát. Mélyeket lélegzett, hogy összeszedje a gondolatait. Szóval tényleg horcrux! Alig bírta elhinni, hogy Voldemort horcrux-szá változtatta a Teszlek Süveget. Hátradőlt a székben, elővarázsolt egy fa serleget és megtöltötte vízzel. Le kellett hűsítenie magát a felismerés izgalmától. A füst még mindig gomolygott a Süvegből, újra mutatva négy tiszta és...

nem vársz már senkire
csak elindulsz egymagad
álnok és szennyes utakon
csak te jársz már egymagad
pillanat…