Ősz

Halovány gyertyafény pislákol az éjben,
Lehulló levelek zörögnek a szélben.
Haldoklik most a táj, s vele hal a szívem.
Itt az ősz -suttogom, s a gyertyafényt nézem.

Őszön át, lángon át feldereng egy emlék,
Úgy érzem egy percig, mintha újra élnék.
Kereslek -Ó, bárcsak mellettem lennél még!
Nem lellek -hisz megmondtad: nyár végén elmész.

Eltűntél, itthagytál összetört szívemmel,
Csak megsimogattál bársonyos kezeddel,
Rám néztél, s azt mondtad: Feledj engem, Kedves!
Feleltem magamban: Soha nem feledlek!

Soha nem felednek odafenn angyalok.
Rád én már örök szerelemmel gondolok.
Eloltom a gyertyát, nyitom az ablakot,
S az őszi levelekkel mélybe zuhanok.