Halovány gyertyafény pislákol az éjben,
Lehulló levelek zörögnek a szélben.
Haldoklik most a táj, s vele hal a szívem.
Itt az ősz -suttogom, s a gyertyafényt nézem.
Őszön át, lángon át feldereng egy emlék,
Úgy érzem egy percig, mintha újra élnék.
Kereslek -Ó, bárcsak mellettem lennél még!
Nem lellek -hisz megmondtad: nyár végén elmész.
Eltűntél, itthagytál összetört szívemmel,
Csak megsimogattál bársonyos kezeddel,
Rám néztél, s azt mondtad: Feledj engem, Kedves!
Feleltem magamban: Soha nem feledlek!
Soha nem felednek odafenn angyalok.
Rád én már örök szerelemmel gondolok.
Eloltom a gyertyát, nyitom az ablakot,
S az őszi levelekkel mélybe zuhanok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...