Lobogó lobogó,
Kavar a magasan.
Poroló dobogó,
Talpak faragnak
Nyavajgó kavargó
Ezerszem démonnak
Alakot haragot
Fesztelen esztelen
Tömegben. Jöjj velem.
Szóljon a harsona, búgjon a marcona
torkom a portól a
százezer katona üvöltő armada,
s Baljós remegéssel megindulnak a hegyek
Őrült ez a világ, és legelől én megyek.
Nem látom az arcot, nem érzem a testet
Véres hadisarcot, a nagy hadistennek.
Robajló, csörtető
Hempergő dombtető
Odítok süketen
Sebek a testemen
Lelkemet vesztettem
Szörnyeteg az lettem
Csend van.
Nem is hallok.
A látásom lassú,
A tébolynak vége.
Győzelem.
A fáradt testnek végre megadom magamat,
A mezőt ellepik a boldog varjúhadak.
Legyek és dögszag, száraz mállott vér,
Az élet mit kaptunk, íme ennyit ér.
Igyekszem ki innen, borzaszt e förtelem,
Aztán megállok.
ezrekkel kiáltok:
Győzelem! Győzelem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Csak háromszor kellett magamévá tenni ezt a verset
és megsüketültem,
számban fémes íze a vérnek,
hogy mi az amit az orrom még most is érez...
nem csak az említett testnedv, hanem a belek utolsó tekerése, tömegek görcsös rezzenését követően a halálba és a rothadt fogaktól áradó bűzös sóhajok se múlják felül. A lélek mielőtt megőrülne a győzelembe menekül. Ezt nevezték nemes harcnak pedig, mikor még ember emberrel szemben állva ölt.
A csata előtt, alatt és után...így hatott rám.
Könyörgök, gyorsan egy egereeeet és, ha majd eljön, ha kell, ha nem, elmesélem milyen volt az én egerem.
Nagyon szépen írsz.
:flushed:
:flushed:
Csak ennyit mondhatok, elnyerte tetszésemet...nagyon is:). Gratulálok, remekül megfestetted a kavargó iszonyatot, a káoszt, és a halált...derék munka.
Meg is ihlettél....ki tudja lehet hogy a távoli jövőben készül majd még egy harcos témájú versikém...már van egykettő, de ez most lenyűgözött... még egyszer gratulálok és csak így tovább...habár vidámabb témáknak is örülne a jónép:)
C'est la guerre! - Ilyen a háború!
Al' alamu alaykum, wa rahmatu 'l-Lah! - Isten kegyelme, és békéje kísérjen utadon! - ezt neked küldöm.
Ezt pedig a holtaknak a versedből:
"Alandu illah,arahma rahím, arahmana rahím, malekeíyna sadaka a'llah alazír." - A paradicsom vár, téged, titeket, Allah előtt álltok, és ő magához ölel!
Vidám dolgokról jobb olvasni nekem is. Viszont érdekelnek az ilyesmi szélsőséges helyzetek, ezeket kihívás valószerűen, folyamatukban ábrázolni.
:flushed: