Lobogó lobogó,
Kavar a magasan.
Poroló dobogó,
Talpak faragnak
Nyavajgó kavargó
Ezerszem démonnak
Alakot haragot
Fesztelen esztelen
Tömegben. Jöjj velem.
Szóljon a harsona, búgjon a marcona
torkom a portól a
százezer katona üvöltő armada,
s Baljós remegéssel megindulnak a hegyek
Őrült ez a világ, és legelől én megyek.
Nem látom az arcot, nem érzem a testet
Véres hadisarcot, a nagy hadistennek.
Robajló, csörtető
Hempergő dombtető
Odítok süketen
Sebek a testemen
Lelkemet vesztettem
Szörnyeteg az lettem
Csend van.
Nem is hallok.
A látásom lassú,
A tébolynak vége.
Győzelem.
A fáradt testnek végre megadom magamat,
A mezőt ellepik a boldog varjúhadak.
Legyek és dögszag, száraz mállott vér,
Az élet mit kaptunk, íme ennyit ér.
Igyekszem ki innen, borzaszt e förtelem,
Aztán megállok.
ezrekkel kiáltok:
Győzelem! Győzelem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Csak háromszor kellett magamévá tenni ezt a verset
és megsüketültem,
számban fémes íze a vérnek,
hogy mi az amit az orrom még most is érez...
nem csak az említett testnedv, hanem a belek utolsó tekerése, tömegek görcsös rezzenését követően a halálba és a rothadt fogaktól áradó bűzös sóhajok se múlják felül. A lélek mielőtt megőrülne a győzelembe menekül. Ezt nevezték nemes harcnak pedig, mikor még ember emberrel szemben állva ölt.
A csata előtt, alatt és után...így hatott rám.
Könyörgök, gyorsan egy egereeeet és, ha majd eljön, ha kell, ha nem, elmesélem milyen volt az én egerem.
Nagyon szépen írsz.
:flushed:
:flushed:
Csak ennyit mondhatok, elnyerte tetszésemet...nagyon is:). Gratulálok, remekül megfestetted a kavargó iszonyatot, a káoszt, és a halált...derék munka.
Meg is ihlettél....ki tudja lehet hogy a távoli jövőben készül majd még egy harcos témájú versikém...már van egykettő, de ez most lenyűgözött... még egyszer gratulálok és csak így tovább...habár vidámabb témáknak is örülne a jónép:)
C'est la guerre! - Ilyen a háború!
Al' alamu alaykum, wa rahmatu 'l-Lah! - Isten kegyelme, és békéje kísérjen utadon! - ezt neked küldöm.
Ezt pedig a holtaknak a versedből:
"Alandu illah,arahma rahím, arahmana rahím, malekeíyna sadaka a'llah alazír." - A paradicsom vár, téged, titeket, Allah előtt álltok, és ő magához ölel!
Vidám dolgokról jobb olvasni nekem is. Viszont érdekelnek az ilyesmi szélsőséges helyzetek, ezeket kihívás valószerűen, folyamatukban ábrázolni.
:flushed: