A "" kifejezés eredménye:

Váratlanul erős ütést érzek az oldalamon és felrepülök a magasba. A kezemből kiengedem a táskámat, az egyre távolodik tőlem. Tompa, távoli sikoltást hallok. Szállok, egyre feljebb és feljebb, a testem hihetetlenül könnyű. Buboréknak érzem magam, nevetve hagyom, hogy a szél felkapjon és vigyen, ahová akar...

mi se
voltunk
mások
csak
testek,
kik
az létben
élet adó
étket
keresetek...

Üldözték a vízköpőt a labirintuson át
Fenyegetése hallott a fékevesztett
Ariadnesnek: követlek!
A káoszba hullt megfosztva mindentől
Elhagyták szent
Lovagi angyalaim......

Egy kép előtt állok,
Már ha képnek lehet nevezni,
Rémisztő, mit látok,
Ugyanakkor kedvem volna nevetni...

Tésztaföld már megszületésekor sok-sok népnek adott otthont, akik sokszor kerültek összetűzésbe a szomszédaikkal. Amikor IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács jutott hatalomra, megpróbált egységet teremteni, kerekasztal beszélgetésekre hívta a különböző népek vezetőit és megpróbált közvetítő lenni a problémás kérdésekben. Ez sikerült is neki, mindenki megértette, hogy a legjobb a békés együttélés...

- A h49518-ast előkészítettük ! - Ez az egyszerű mondat hangzott el, amit hallani vélt. Pár perccel később hirtelen minden elmosódik! -Ne! Ne! -már nem kiabál a férfi. Elméje végleg elcsendesült, és oda jutott, amit egyszer nagyonrég mennyországnak, avagy túlvilágnak emlegettek azok az arctalan idegenek, akiket mára csak egy ,,h" betűvel és néhány számmal jellemeznek a Brasik...

férgek zabálta
utakat járunk
ha a múltba
nézünk
(gyomor
forgató
látvány!)
vért hányunk
magunk
karcolta
jelekre...

Szeretet, boldogság , öröm
E szó számomra örök ...

A férfi kimondottan agresszívnak tűnt, mi több, igénytelennek is, de legalább nem jött egyből azzal, hogy hálát várjon el egy kulturáltságból adódó gesztusért.
– Amerre Dingó visz minket. Ha akarod, előremehetek hozzá.
– Nem, köszönöm – felelte Arina – Ha jól hallom, most Ryana is épp elég neki.
– Jah, tüzes kis szuka, az egyszer biztos – pillantott hátra a férfi. Soknapos szőke borostáját átvilágította a nap...