A "" kifejezés eredménye:

Téglafalak hosszú sora, húzodik mellettem,
Szivatyúgépek száza, zúg fellettem ...

Gyönyörű szél fújja át a domb oldalát,
Lassú álom ringatja rajta százezer fű vonalát ...

Valaki megy az utcán.
Kés vagy pisztoly a kezében.
Meglátja áldozatát,
S követni kezdi a kertbe...

Csókot lopni egy lánytól,
kinek haja a szélben kalászként táncol...

A várfalon állok,
Már nem tudok sírni...
Valamire várok,
Már nincs erőm élni...

De nem. Nem, nem erről van az esetemben szó. Úgy látszik megszólalt az erkölcsi oldal, ami helyteleníti a világ, és a benne élő nők felszínességét. Látom a hibáikat, és elítélem őket. Nem fura? És akkor rájöttem. Nem a nőkkel van a gond. Nem is velem. Nem a rendszerrel, nem a társadalommal, nem a korral, nem. Felszínre került a női oldalam...

Szél borzolja fel a hajam,
Szabadabbnak érzem magam,
Száguldok az országúton,
Pihenek a benzinkúton,
Csak megyek egyre…