A "" kifejezés eredménye:

Szúr az oldala az igaztalan világnak,
Ha adni kell, vagy, ha engedni egy kicsit is.
Pénz a motorja a sorsunknak ...

A saját vérem folyik kezemen,
Meggyilkoltam magam, de miért tettem?
Karácsony szentestén, mikor mindenki boldog,
Száradjon a mosoly, s sirassák a bolondot...

Piros rózsa rám mosolyog
Felettem sötét felhő nem gomolyog...

A rondellán állok,
Ti a tóparton nevettek.
Ha leugranák most,
Tán elhinnéd, hogy szeretlek...

Kezem a semmibe markol mélyen,
Testem ernyedten fekszik a réten.
Fejem vákuumként ürül ki,
Nincs más dolgom, csak örülni...

Az imént művésznek neveztem magam, habár korántsem vagyok az. Szakmám szerint, természetesen annak számítok, sőt a tény, hogy percenként pattan ki az agyamból egy vers, egy sor gondolat, egy történet, egy elképzelt valóság, az is azt bizonyítja, hogy az vagyok, de sajnos én tudom a legjobban, hogy nem így van...

Azt mondják a halálunk pillanatában lepereg előttünk az egész életünk. Minden jó és rossz emlék újra felelevenül. Minden élményt újra átélünk.
És most itt vagyok. Nézem a testem mellett kétségbeesve, magába roskadó embert. Nem nyúl hozzám, csak néz. Némán sír, csak rázkódik a válla, és a szeméből könnyek szöknek útjukra...

Körülbelül egy órája eszembe jutott, hogy mielőtt nekiálltunk kivinni a srácokkal az ágyat, feltettem a teavizet. Ez még koradélután volt. Levágtam tehát egy gyors rohanást, megérkezésem a konyhába mátrixosra sikerült. Már nyúltam volna a tűzhelyen a tekerős vacakért, hogy elzárjam a gázt, mikor láttam, hogy már megtettem. Kinevettem magam, mert eszembe jutott, hogy mégis elzártam...

Gyakran megesett, hogy éjjelente alkoholban úszott. Szexuális lebegésben. Hogy miért csinálta ezt az egészet? Félt. Ennyi az egész. 18 éves és erős. De félt. Rettegett. Rettegett attól, hogy ez az egész véget ér egyszer. Vége szakad mindennek. Nem voltak céljai, csak reményei...